Feliratkozás hírlevélre

Philip Dawdy: Keserű Pirula

Egy portlandi doki berág a gyógyszeriparra és felfedi "piszkos kis titkát"

Forrás:The Willamette Weekly 2008 ápr.
Fordította: Váradi Judit-Szendi Gábor

Az amerikaiak 10 százaléka- gyermekek, serdülők és felnőttek - szed antidepresszánst. Legyen az Prozac, Paxil, Lexapro, Effexor vagy Cymbalta, 30 millió amerikai szed naponta egy tablettát abban a reményben, hogy kordában tartsa rossz hangulatát. Az antidepresszánsok a leggyakrabban felírt gyógyszerek Amerikában, 2007-ben 11.9 milliárd dollár volt a forgalom.

Januárban Erick Turner, az oregoni Egészségtudományi Egyetem (OHSU)pszichiátria-professzora és a portlandi VA Orvostudományi Központ orvostanára felrázta az orvosi közösséget, felingerelte a gyógyszerészeti vezető réteget és talán csalódást okozott több millió depressziós amerikainak. A New England Journal of Medicine-ben közzétett egy dolgozatot, amelyben kimutatta, hogy az antidepresszánsok nem olyan hatékonyak, mint amennyire azt elhitették velünk. Utalt rá, hogy a nagy gyógyszercégek, mint pl. a Pfizer (a Zoloft gyártója) és a Forest Laboratories (a Celexa és a Lexapro gyártója) jócskán eltúlozták készítményeik teljesítményét. Turner ezt a pszichiátria "piszkos kis trükkjének" nevezi.

Ez a leleplezés az egész orvosi világban éreztette hatását, és az utóbbi két hónapban Turner tucatjával adott interjúkat a sajtónak. Turner dolgozata elgondolkodtató abból a szempontból, miért is nem írta meg ezt már valaki régen, mondja S. Nassir Ghaemi, az Emory Orvosi Egyetem pszichiátriai és közegészségügyi docense és a bipoláris zavar egyik vezető kutatója.
"Árt az antidepresszánsok jó hírének", mondja Peter Kramer, a "Prozacra hallgatva" című könyv szerzője és a brown-i Orvosi Egyetem pszichiátria-professzora. Ez a tanulmány Turnernek nem éppen rock-sztár státuszt hozott, de legalábbis egy bizonyos szintű közismertséget egy olyan szakmában, ahol az orvosok tipikusan a névtelenségben dolgoznak.

A tanulmány kiadása óta Turner a depresszióról és az antidepresszánsokról író újságírók számára kútforrásá vált. De még fontosabb Turner számára az, hogy munkája felrázta a gyógyszeripart és megkérdőjelezte sértetlenségét, valamint felvetette, a közönséget a veszélyes vagy hatástalan gyógyszerektől védeni hivatott, szabályozó hatóság gyengeségét. Egy kényelmetlen kérdést is felvetett a dolgozat: ha az antidepresszánsok nem olyan hatásosak, akkor miért szedi őket annyi amerikai?

Ennek a felfedezésnek a nagy iróniája, hogy Turner 18 hónapon át az antidepresszánsok ügynöke volt. Ő ezt persze nem így mondaná, de sok orvos teszi ugyanezt. De 2004-től kezdve Turner, aki a portlandi Orvostudományi Központ Hangulati Zavarok Program orvosigazgatója és dolgozott az Élelmiszer és Gyógyszer-engedélyezési Hatóságnál (FDA), valamint a Nemzeti Mentálhigiénés Intézetben, az Eli Lilly, a világ egyik legnagyobb gyógyszeripari vállalatának szóvivője lett.

A gyógyszeripari marketingben nem szokatlan dolog, hogy orvosokat alkalmaznak "tanácsadóként"- azaz egy vállalat szóvivői hivatalának tagjaként az iparág szószólójaként - akik aztán útra kelnek és "orvosi előadásokat" tartanak. Ezeket általában ebédek vagy vacsorák alkalmával tartják meg, ahová a vállalat meghívja az orvosokat, hogy evés-ivás közben egy tekintélyes orvos előadását hallgassák meg egy-egy gyógyszer előnyeiről. A Lilly gyógyszervállalat akkor környékezte meg Turnert, amikor az FDA éppen egy új, a Lilly által bevezetett Cymbalta nevű gyógyszert akart jóváhagyni. Turner különösen jó fogás volt a cég számára, mert az Orvostudományi Egyetemi megbízásán túl, hét évet töltött kutatóként a köztiszteletben álló Nemzeti Mentálhigiénés Intézetben, és további három évet az FDA-nál, mint a klinikai vizsgálatok felülbírálója.

"Úgyszólván felhasználták az ember jó hírét és politikai tőkéjét, mintegy a gyógyszer reklámembereként" mondja Turner. Miután 2004 nyarán kiképezték Indianapolisban, a Lilly az észak-nyugati terepre küldte Turnert, ahol előadásonként úgy 500 - 750 dollárt kapott. Elmondása szerint az elkövetkező 18 hónapban kb. 12 előadást tartott a Lilly megbízásából. Az állítja, nem annyira a pénz motiválta - tisztán kevesebb mint 10.000 dollárt keresett - inkább az a vágy, hogy fenntartsa hírnevét a klinikai vizsgálatok szakértőjeként.
"Eleinte azt hiszem narcisztikus kielégülésben volt részem", mondja. "Elrepítenek valahová messze az országban, aztán felvesz egy limuzin, s egy olyan szép hotelben lakhatsz, amit egyébként nem engedhetnél meg magadnak.." Egyes bírálók úgy gondolják, ez a kapcsolat a gyógyszeripar és az orvosok között - mely régóta bevett gyakorlat az orvoslás valamennyi ágában - kicsivel több, mint a gyógyszeripar (Big Pharma) megvesztegető befolyásának példája és az a képessége, hogy az orvosokat az értékesítés eszközeivé tegye.

"Az a gyakorlat, hogy a gyógyszervállalatok orvosokat fizetnek meg, hogy szószólóik legyenek, rendkívül problematikus, mivel az orvosokat anyagilag arra ösztönzik, hogy szándékosan félrevezessék kollégáikat", mondja Daniel Carlat, a Tufts Orvosi Egyetem docens pszichiátriai professzora. Carlat maga is részesült egyszer a Wyeth Pharmaceuticals, az Effexor gyártójának, ösztöndíjából, de végül a megállapodást túlságosan megalkuvónak találta és felbontotta. "Arra ösztönzi az embert, hogy a tényeket kissé elferdítse, hogy az igazságnak csak egy részét mutassa meg", mondja Carlat. És valóban Turner is azt tapasztalta, csak azt mondhatta ki, amit a Lilly engedélyezett számára. Csak a Lilly diáit használhatta a gyógyszer klinikai vizsgálatainak eredményeinek bemutatására. Saját szakvéleményét mint kutató és korábbi FDA vizsgáló nem adhatta át kollégáinak. "Kezdtem magam kényszerzubbonyban érezni, " mondja. Ebben az időszakban kezdett Turner fellázadni.

A depresszió nem csupán a Prozac 1987-es megjelenésével tűnt fel. Ezt a betegséget ősidőktől fogva ismerték, és hírhedten nehéz volt kezelni. A modern időkben a pszichoanalízis és a pszichoterápia előrenyomulása nem igen tudta kivédeni azt, amit Winston Churchil valaha a "fekete kutyának" hívott. Az 1960-as években, az antidepresszánsok két osztálya volt hozzáférhető. Egyik sem volt különösképpen hatásos, és nem használták őket széles körben. Az 1980-as évek közepére azonban, a kutatók rátaláltak a depresszió szerotonin hipotézisére - az emberi agy túl alacsony szerotonin vegyület szintje depresszióhoz vezet. A gyógyszerek új generációja, melyről úgy gondolták, megnöveli a szerotonin szintet, a depressziót gyógyítani tudja. Ezek a gyógyszerek szelektív szerotonin visszavételt gátló -SSRI - néven váltak ismertté.

Az első új-generációs antidepresszáns, amit az Egyesült Államokban eladtak, az Eli Lilly által gyártott Prozac volt 1987-ben. A Lilly az állította, a Prozac nem csupán hatásos, hanem gyakorlatilag mentes a mellékhatásoktól. A gyógyszer bombasiker lett. 1990-ben egy Prozac kapszula jelent meg a Newsweek címlapján "áttörés a gyógyszerfronton" felkiáltással. Néhány évvel később Kramer "A Prozacra hallgatva" című könyve bestseller lett. A gyógyszer oly módon nyert ikonikus státuszt az amerikai kultúrában, ahogy korábban és azóta kevés más gyógyszer. Az üzenet világos volt: Szedjen Prozacot és győzze le a Fekete Kutyát.

A Prozacot követte a Paxil és a Zoloft, és egy sereg más új antidepresszáns, mint az Effexor és a Wellbutrin, 12 új gyógyszer összesen. 2007-ben 233 millió antidepresszánst írtak fel az USÁban, az IMS Health adatszolgáltató vállalat szerint, mely 11.9 milliárd dollárnyi eladott árut jelentett. Ezeket a gyógyszereket olyan széles körben használják, hogy egy közelmúltbeli vizsgálat Portland kikötőjének iszapjában Prozac nyomait mutatta ki és egy 2004-es brit vizsgálat ugyanannak a gyógyszernek a nyomait találta a brit vízvezeték hálózatban.

De egy másik probléma is felmerült a klinikai vizsgálatok során, melyeket soha nem hoztak nyilvánosságra. Ezek az új antidepresszánsok - amelyek a kritikusaik szerint Amerikát a gyors belövés kultúrájává tették, és amelyek védelmezőik szerint életeket mentettek - nem működtek nagyon jól. Turner tudta ezt. 2004-ben, ugyanakkor, amikor a Lillytől pénzt fogadott el, úgy döntött, hogy ideje elmondani az igazságot. "Azt hiszem azt mondhatják, belemartam az engem etető kézbe," mondja el Turner felfedezéséről.

Az FDA megköveteli, hogy klinikai vizsgálatokat - emberi alanyokon végzett kísérleteket - végezzenek el egy gyógyszer engedélyezése előtt. Ezek a vizsgálatok több dolgot is meghatároznak: egy gyógyszer milyen adagolásban biztonságos, milyen adag vált ki hatást, milyen mellékhatás merülhet fel a betegeknél. De a legfontosabb kérdés a hatásosság: mennyire működik a gyógyszer a placeboval összehasonlítva? A gyógyszercégek gyakran 10 klinikai kísérletet is lefolytatnak, amelyben több tízezer beteget sorolnak fel, és amelyek több tízmillió dollárba kerülnek, csak hogy kimutassák mennyire hatásos a gyógyszerük.

Azt hihetnénk, az orvosok és a közvélemény megtudhatja ezen kísérletek eredményeit, de ez gyakran nem így van. Csupán két, pozitív eredménnyel végződő, klinikai vizsgálat - ami azt jelenti, hogy a gyógyszer hatásosabb, mint a placebo - szükséges az FDA engedélyezéséhez. Nem számít, hogy nyolc másik vizsgálat negatív eredményeket mutat. Ezt a két a vizsgálatot rendszerint kollégákkal felülvizsgált újságokban teszik közzé.

Bármely törzskönyvezés előtti vizsgálat sorsa ki van téve a gyógyszercég kénye-kedvének. Nincs előírás, hogy a gyógyszergyárnak minden vizsgálatát közzé kéne tennie.

"004 novemberében Turner írt egy tanulmányt, amelyet a lektorált rangos PLoS Medicine internetes független orvosi folyóiratban tett közzé. Ebben Turner a mellett érvelt, hogy minden klinikai vizsgálatot, melyet benyújtanak az FDA-nak, a hivatalnak online közzé kéne tenni, hogy az orvosok megismerhessék a gyógyszerek valódi hatásosságát, mielőtt felírnák. A tanulmány Turnert a gyógyszeriparnak és azon gyakorlatának hivatalos bírálójává avatta, amely szerint az adatokat a közvélemény előtt eltitkolják.

Alig figyelt fel valaki is erre az orvosi szakfolyóiratok világában.

Mivel Turner úgy érezte, meg van kötve a keze, ezért felhagyott a gyógyszeripar megrendelésére orvosoknak tartott beszédeivel, és meggyőződött arról, hogy állításait komolyabban alátámasztja, ha összegyűjti a törzskönyvezés előtti, eddig publikálatlan antidepresszáns vizsgálatokat.

Némelyiket online találta meg, mélyen elásva az FDA webszájtján. Aztán megkereste a terület más kutatóit, s talált néhány vizsgálatot a las vegasi Nevada Egyetem kutatónál, másokat Seattle-ban, ahol, mint Turner mondta, "szó szerint lementem a Kinkoba (mint nálunk a Copy General) és lemásoltam őket".

Mire elkészült, 74 vizsgálatot sikerült összekaparnia. A vizsgálatokból mindössze 51% volt "pozitív", vagyis más szavakkal, ennyi vizsgálatban volt az antidepresszáns jobb, mint a placebo. [Ez gyakorlatilag a pénzfeldobás 50-50%-os véletlen eredményének felel meg - fordítók megj.] Negyvenkilenc százalék negatív vagy vegyes eredményű volt. A negatív eredmények döntő többségét soha nem publikálták. Mintha ezek a vizsgálatok, és a bennünk részt vett több ezer ember soha nem is létezett volna.

Turner tanulmányt 2006 jan 17-én jelentette meg a New England Journal of Medicine, címe: Az antidepresszáns vizsgálatok szelektív publikációja és ennek hatása a látszólagos hatásosságra".

"A szelektív beszámolók révén a publikált szakirodalom közel egyharmaddal nagyobb hatást sugallt, mint ami az FDA adataiból kiderül", írta Turner. Hatás alatt azt értjük, amennyire a gyógyszer meghaladta a placébóhatást, és a vizsgálatból kiviláglik, hogy a gyógyszeripar a modern antidepresszánsok két évtizedes létezése során felnagyította az antidepresszánsok hatásosságát. Más szavakkal, a gyógyszeripar úgy állította be ezeket a gyógyszereket, mintha sokkal hatásosabbak lennének.

"Megváltoztatva a gyógyszerek látszólagos kockázat-hasznon arányát", írta Turner, "a szelektív publikációk az orvosokat téves gyógyszerfelírási döntésekre vezette, ami nem szolgálta a betegek legjobb érdekeit és így nem szolgálta a közegészséget sem".

A tudomány nyugodt hangján, Turner hadat üzent a Big Pharmának. [Aki nem járatos a tudomány nyelvében, sokszor finomkodónak találja a tudomány nyelvén megfogalmazott legkeményebb bírálatot is! - fordítók megj.]

"feleségemmel arról beszéltünk, hogy elmegyünk-e víkendezni januárban", emlékszik vissza. "Azt mondtam, 'Pontosabban, ha megjelenik a tanulmányom és utána lefoglal majd egy csomó sajtóinterjú'. A feleségem azt felelte: 'ha az írásod megjelenik, lazíthatsz kicsit'."

Nincs nyugalom, mióta a tanulmány megjelent. Turner, aki szeret teniszezni, azt mondja, alig jut ideje a játékra.

"Az a tény, hogy a negatív vizsgálatokat el lehet rejteni, azt jelenti, hogy a gyakorló orvosok teljesen téves információkhoz juthatnak" a gyógyszerek hatásosságáról, mondja Danierl Carlat a Tufts Egyetemtől. [Carlat híressé vált a gyógyszeripart bíráló hírleveiről - fordítók megj.] "Ez az igazi tragédia ebben".

Oly megdöbbentő volt ez a hír a média számára, hogy Turnert újságok tucatnyi interjúvolták meg a The Economist-tól a Fox Hírek Csatornáig az elmúlt hét hétben, mióta a tanulmánya megjelent. "A doktorok nem győzik kérdezni, 'Hogy lehet, hogy ezek a gyógyszerek ilyen remekül hatnak a vizsgálatokban, én nálam meg nem gyógyul a beteg?", írta a The New York Times, Turnert idézve a tanulmánya magyarázatára.

A kutatók közt Turner vizsgálata visszafogott lelkesedést váltott ki.

"Régóta tudjuk, hogy a cégek nem mindig publikálják eredményeiket, mondja Bruce Psaty, a Washington Egyetem kardiológusa, a klinika vizsgálatok szakértője, megjegyezvén, hogy ezek az eredmények rendszerint az FDA hivatkozásaiban, vagy bírósági tárgyalásokon derülnek ki, amikor egy adott gyógyszert vádolnak meg károkozással. "Rémisztő ez a tanulmány", mondja, különösen azért, mert képes mennyiségileg is felbecsülni az "iparbarát hamisítást", amit a szelektív publikáció varázslata művelt. "Ez a tanulmány mérföldkő lehet".
Carlat hozzáteszi: "Ez mindenképen arról is szól, hogyan bánik a gyógyszeripar az FDA kutatási beszámolóival".

George Keepers, az OHSU pszichiátriai részlegének vezetője szerint Turner cikke fontos szerepet fog játszani abban az amerikai pszichiátriában folyó tépelődésben, hogy vajon az antidepresszánsokat vagy a kognitív pszichoterápiát alkalmazzák-e elsőként a depresszió kezelésében. "Nem hiszek abban, hogy meg tudjuk változtatni azt, hogyan kezeljenek holnap", mondja Keeper az olyan cikkek hatásáról, mint Turneré. "De mostantól sokkal óvatosabb lesz mindenki, amikor az antidepresszánsok kapcsán következtetést akar levonni." A gyógyszeripar áttolta a válaszadás jogát az Amerikai Gyógyszeripari Kutatás és Gyártás szervezetének.

"Nincs kétség afelől, hogy az amerikai gyógyszeripar elkötelezett az iránt, hogy hozzáférhetővé tegye az információkat, és hogy biztosítsa a betegeket és az orvosokat arról, hogy megkapják a folyamatban lévő kutatások eredményeit", mondta a csoport vezetője, Ken Johnson, egy előkészített kiáltványból olvasva. "A folyamat - amely magában foglalja a klinikai vizsgálatok regisztrációját és adatbázisait - átlátható és elérhető kell legyen".

Turner tanulmánya kevés kételyt hagy afelől, hogy az antidepresszánsok közel nem hatnak olyan jól, mint azt a közvélemény hiszi. Amerika 30 millió napi antidepresszáns szedőjéből milliók nem volnának rosszabbul, ha placebót szednének. De az orvosok továbbra is írják a gyógyszereket, az emberek továbbra is szedik, és a Big Pharma besöpri a bevételt.

Valaki mondhatná: "na és mi a baj ezzel?" Ha az embereknek segít az a hit, hogy a gyógyszer működik, még ha tudományosan ez nem is igaz, akkor is működik, nem?

Carlat, aki Turner munkáját fontosnak nevezte, ezt a kérdést nem bagatellizálná el.

"Az a helyzet, hogy nem írhatunk fel placebót és vannak betegeink, akik jönnek és döngetik az ajtót, hogy ők szerencsétlenek", mondja Carlat. "Nem ajánlhatunk nekik cukortablettát, de adhatunk nekik antidepresszánst, jól lehet ennek hatását 80%-ban a cukortabletta is létrehozná. Ezért írunk fel a tények ellenére is antidepresszánst." [Carlat részéről ez rendkívül cinikus álláspont, mert a súlyos árat fizetnek érte milliók pénzben is, egészségben is ezért a rájuk tukmált "hitért". Ha ez ilyen egyszerű lenne, nem tiltakoznánk. Ilyen ügyekben sose kérdezzünk pszichiátert, mert még ha rebellis is, végső soron ő is a magánpraxis gyógyszerpiacából él.- ford. megj.]

Azonban, tények bizonyítják, hogy az antidepresszánsok ártalmasak lehetnek az emberek egészségére. Nemrég az FDA előírta, hogy figyelmeztetés szerepeljen az antidepresszánsokon, miszerint fokozzák az öngyilkosság és öngyilkossági gondolatok kockázatát a 25 éven aluliaknál [Ami jól tudjuk, hogy a gyógyszeriparnak tett engedmény, miért állna meg egy veszélyes gyógyszerhatás éppen 25 évnél? - ford. megj. ] ráadásul az antidepresszánsok, mint pl. az Effectin és a Paxil, rendkívül súlyos megvonási tüneteket okozhatnak. Ezek a gyógyszerek agitáltságot - akathisiát (súlyos nyugtalanságot) - okozhatnak némely betegben, és tragikus módon az antidepresszáns használat kapcsolatba hozható az iskolai lövöldözésekkel is. Mint pl. a nevezetes Columbine középiskolában történt lövöldözésnél, ahol Eric Harris Fevarint szedett.

Nem jelentéktelen a gyógyszerek ára sem. Senki nem kockáztatna meg egy becslést, hány amerikai antidepresszánsba fektetett pénze ér annyit, mintha lehúzta volna a lefolyóba.

Alig három hete, Ghaemi az Emory Egyetemről írt egy szerkesztői közleményt az American Journal of Psychiatry, melyben nyíltan megkérdőjelezte az antidepresszáns használatot. Az antidepresszánsok bipoláris (mániás-depressziós) betegségben való alkalmazásáról írt, és azokról az eredményekről, miszerint a placebo sokkal hatásosabb volt, mint a gyógyszer, s ez szerinte "újabb szög az antidepresszánsok bipoláris betegségben való alkalmazásának koporsóján".

Az összes antidepresszáns eladás 20%-át bipoláris betegek kezelésére fordítják, amit azt jelenti, hogy dollárok milliárdjait költik el értelmetlenül. [De ráadásul nem veszélytelenül. Szájtomon egy elemzés olvasható a kérdésről -ford. megj.]

Azt mondják, vannak emberek, akiknél az antidepresszánsok rendkívül hatásosak és ők életmentőnek tekintik ezeket.

Turner maga is ír még fel antidepresszánsokat, de bevallja, nagyon óvatos, hogy ne túlozza el előnyeiket, nehogy hamis reményeket ébresszen a betegekben, a több évtizedes lódítás után. [Íme a rebellis pszichiáter, aki a piac nyomásának azért nem áll ellent - ford. megj.]

"Vannak emberek, akik láthatólag jól reagálnak és van egy csomó, akik semmiféle javulást nem mutatnak", mondja Turner. Mint mondja, az ipar feltehetőleg nem fogja felkérni egyhamar őt arra, hogy bármiféle klinikai vizsgálatot indítson.

"Nem hinném, hogy bármit is akarnának kockáztatni ez a tanulmány után", mondja. "Nem akarnának egy 10 lábnyi rúddal ütögetni engem, hacsak nem lesz ennek súlyos következménye".

Márciusban Peter DeFazio, kongresszusi tag benyújtott egy tervezetet a Kongresszusba arról, hogy a gyógyszeriparból kikényszerítsék, fedje fel minden 25 dollár feletti, orvosoknak adott ajándékát és fizetségeit. A tö9rvényhozás hasonló törvényt tervez Minnesotában és Vermontban.

Az amerikai antidepresszáns eladás ténylegesen lecsökkent 2007-ben 11.9 milliárd dollárra a 2006-os 16.6 milliárdról. A felírások 3%-al növekedtek - de a bevétel csökkent, mivel az antidepresszáns szabadalmak lejáróban vannak, és generikus gyógyszerek jöttek ki a piacra.

Az antidepresszánsok visszaestek a negyedik legnagyobb bevételt hozó helyre 2007-ben, a koleszterincsökkentők, a protonpumpa gátlók (savcsökkentők) és az antipszichotikumok előzik meg őket, jelenti az IMS Egészség.

Az antipszichotikumok, mint az Abilify, Risperdal és Seroquel hamarosan a legújabb depressziógyógyszerré válnak, dacára jól ismert mellékhatásaiknak, mint diabétesz és a komoly súlygyarapodás.

Az összes antidepresszánsok 80%-át családorvosok és az elsődleges ellátásban dolgozó orvosok írják. Az SSRI-ok 19810-as évek végi bevezetése előtt antidepresszánsokat csak pszichiáterek írtak. [Nálunk az antidepresszánsok fő propagátorai a pszichiáterek, ennek oka, hogy nagyobb TB támogatást kap, ha "szakorvos" írja fel a mérget. A lobbyzás piacféltésből érte ezt el. Ma az ambuláns és magánpraxis pszichiátria fő bevétele az antidepresszáns felírás, ezért ezek alkalmazásáról a pszichiátria önként soha nem fog lemondani, akár mi is jelenjen meg. - ford. megj.]

A klinikai vizsgálatok alanyai olykor kisebb összegeket kapnak a vizsgálatban való részvételért, ráadásként a gyógyszerért és az orvosi ellátásért, amiben részesülnek a vizsgálatban. Sok klinikai vizsgálatot, amely az FDA törzskönyvezéséhez szükséges, most már Indiában és Oroszországban végeznek.

A szerkesztő megjegyzése: Philip Dawdynak az elmúlt 20 év során nyolcféle antidepresszánst írtak fel. Olykor az eredmény jó volt, de a hatás nem volt tartós. Máskor a mellékhatások drámaiak voltak.

 

Kommentár:
Talán Amerikában megrohanta a sajtó Turnert, talán ott egyesek valóban elgondolkodnak azon, annyi leleplezés után talán mégiscsak újra kéne gondolni az antidepresszánsok alkalmazását. De mi itt élünk, és Magyarországon az un. "szakértők" nem gondolkodnak, nem olvasnak, csak írják a recepteket, mintha mi sem történt volna. Ez orvosilag és emberileg bűn, mert amikor már tudható valamiről, hogy nem használ, csak árt, akkor egy orvos nem tehetné meg, hogy betegei legjobb érdeke ellen cselekszik, pusztáén, mert korábban úgy gondolták, mert korábban a gyógyszeripari propaganda elhitette, hogy ezek a szerek hatásosak. Az interjú szerzője, vagy Turner és Carlat még nincsenek is igazán képben, hiszen az antidepresszánsok túl a hatástalanságon és öngyilkossági kockázaton, még megannyi szörnyűséget művelnek, és mivel nem gyógyítanak meg semmit, csak konzerválják az állapotokat, amitől krónikussá válik a baj. Az antidepresszánsok alkalmazása a világon az egyik legcinikusabb dolog, és azok a pszichiáterek, akik még ma is lelkesen szorgalmazzák e szerek alkalmazását, akik még mindig behülyítenek újabb és újabb naiv áldozatokat, még mindig játsszák a mit sem tudó ártatlan, azoknak most már ideje volna mélyen elszégyellni magukat. Igazságszolgáltatásról nem is beszélnék, mert tudjuk, hogy az orvos szakmában alapelv a kéz kezet mos. És elnézést azoktól, akik a kivételek, a sár sajnos azokra is fröccsen, akik egy szekéren utaznak a szemforgatókkal.

Ajánlott cikkek:

Az antidepresszánsok hatástalanok:
Jeremy Laurance: Az antidepresszánsok hatástalanok - hivatalos vizsgálat
Benedict Carey: Kiadatlan antidepresszáns-tanulmányok
Moncrieff, M; Kirsch, I.: Az antidepresszánsok hatásossága felnőtteknél
Mániás depresszióban is hatástalanok az antidepresszánsok
Shankar Vedantam :A depresszióval szemben a cukor pirula alig múlható felül
Szendi Gábor: A rejtély titka a hatástalanság
Faludi Gábor: Klinikai vizsgálatok: hány hatékony antidepresszívumot veszítünk el?
(E legutobbi írás azt bizonyítja, hogy a pszichiátria "felső körei" pontosan tudják évek óta, mi az igazság, csak éppen ez nem zavarja őket az antidepresszáns propagandában)

Antidepresszáns mellékhatások:
James R. Skinner: SSRI-szedést követő szexuális zavar
Byron J. Richards : Veszélyes pszichiátriai gyógyszerek és a terhesség
(A fenti két link a mellékhatásokról és terhességi ártalmakról szóló további írásakhoz vezeti az olvasót!)



































 

 

 

 

 

 

 

Küldje el barátjának, ismerősének!