Feliratkozás hírlevélre

Fournier és mtsi.(2010): Antidepresszáns gyógyszerhatás és a depresszió súlyossága: egy páciens-szintű metaanalízis.

Forrás: Fournier JC, DeRubeis RJ, Hollon SD, Dimidjian S, Amsterdam JD, Shelton RC, Fawcett J. Antidepressant drug effects and depression severity: a patient-level meta-analysis. JAMA. 2010 Jan 6;303(1):47-53
Fordította: Szendi Gábor

Egy újabb vizsgálat, amely azt bizonyítja, hogy az ambulánsan kezelt depressziósok teljesen fölöslegesen gyötrik magukat a váltogatott antidepresszáns bogyókkal, mert azok nem azért nem hatnak, mert "nem találták még el a megfelelőt", hanem azért, mert hatástalanok. A pszichiáterek, mint valami öreg indián, rezzenéstelen arccal tűrik, hogy újabb és újabb vizsgálatokat vágjanak az arcukba, s mit sem változtatnak felírási szokásaikon. Vajon miért? Mert semmi újat nem tudtak meg. A gyógyszereket eddig sem a gyógyulás reményében írták, hanem hogy kiérdemeljék a Big Pharma jutalmacskáit. Ezután is így lesz.

Az alábbi vizsgálat ismét rámutat arra a régóta tudott tényre, hogy az antidepresszánsok teljesen hatástalanok a depresszió kezelésében. Ezt a pszichiátria jól felfogott üzleti érdekből egyszerűen nem hajlandó tudomásul venni, és az egész egészségügy korruptságára jellemző, hogy a pszichiátriát felügyelő egyéb szervezetekben sem tiltakozik senki, miért gyötörnek embereket hatástalan, ámde nagyon is sok mellékhatással rendelkező gyógyszerekkel. Az egészségügynek önmagában hatalmas kiadás az antidepresszánsok támogatása, újabb hatalmas gazdasági kárt okoz a depresszió teljesen hatástalan kezelése, és hatalmas személy kár keletkezik a betegek számára a félrekezelésből.

Az alábbiakban a zárójeles beszúrások tőlem származnak. Ezt a formát választottam inkább az utólagos kommentálás helyett, mert ez folyamatosabb polémiára ad lehetőséget.
Az antidepresszánsok manapság a major depresszió kezelésének standardja. A szakirodalom szerint az antidepresszánsok sok vizsgálatban jobbnak mutatkoztak, mint a placebo. Ezt sok vizsgálat megerősítette (, de megjegyzendő, hogy a vizsgálatok kb. 40%-a viszont nem erősíti meg, de ezeket a vizsgálatokat a gyógyszercégek nem hozzák nyilvánosságra). Azt a hatástöbbletet nevezik "valódi" gyógyszerhatásnak, amennyivel az antidepresszánsok a placebóval szemben felmutatnak.
Az un. kettős vak (sem az orvos, sem a beteg nem tudja mit kap) placebóval összehasonlító klinikai vizsgálatok az aranystandardja a gyógyszerhatás igazolásának. (ezek a vizsgálatok azonban nem "vakok", ugyanis a pszichiáterek is és a betegek is a mellékhatásokból pontosan tudják mit kapnak, s mivel az emberek azét jelentkeznek gyógyszerhatást vizsgáló próbákba, mert gyógyulni szeretnének, az a tudás, hogy hatásos szert kapnak, a placebohatáson túl extra placebohatást hoz létre.) Ezekben a vizsgálatokban mód nyílik arra, hogy megvizsgálják, a betegek milyen sajátságai befolyásolják a gyógyszerválaszt. Az egyik ilyen sajátosság a depresszió súlyossága. Kirsch és munkatársai, és tőlük függetlenül Khan és munkatársai vizsgálták ezt a kérdést az FDA-hoz (amerikai gyógyszerfelügyelet) a gyógyszercégek által benyújtott vizsgálatok elemzésével. Kirsch és munkatársai azt találták, hogy súlyos depresszió esetén már a placebo depressziópontszám csökkentő hatása lecsökken, viszont megmarad a gyógyszeré. (Ám a placebo és gyógyszerhatás közti különbség oly csekély, kb. 2 pont az 51 pontos Hamilton depresszió skálán, hogy klinikailag értelmetlen.) Khan nem talált ilyen összefüggést, az ő elemzése szerint viszont a súlyosabb depresszió esetén jobban csökkennek gyógyszerhatásra a tünetek. Vagyis mindkét szerző azt találta, hogy a depressziópontszám emelkedésével (a depresszió súlyosságával) arányosan nő a gyógyszerhatás. Kirsch és munkatársai szerint, hogy ez a hatás megjelenjen, legalább 28 pontosnak kell lennie a depressziós betegnek (Ez igen súlyosnak számít. Kirschék elemzése kimondja, hogy a mindennapi gyakorlattal szemben, az enyhe és középsúlyos depresszió esetén - ez adja ki az ambuláns forgalmat - az antidepresszánsok hatástalanok)
Mindkét metaanalizisben olyan vizsgálatok szerepeltek, amelyekben súlyos vagy igen súlyos depressziósokat kezeltek. Ez félrevezető a napi gyakorlat számára, írják a szerzők, hiszen a napi gyakorlatban általában enyhe és középsúlyos depressziósokat kezelnek antidepresszánssal, és ezek a vizsgálatok semmit nem mondanak arról, hatásos-e az antidepresszáns körükben. Pl. egy vizsgálatban a betegek 71%-a olyan volt, hogy rájuk nem vonatkozhatott a súlyos depressziósokon elért eredmény.
Valójában egyáltalán nem vizsgálják, hatnak-e, mennyire hatnak az antidepresszánsok azon betegek körében, akik enyhe, vagy közepesen súlyos depresszióban szenvednek, pedig ők alkotják az antidepresszánsokkal kezelt tömegeket.
Kirsch és Khan elemzésének további gyengéje, hogy olyan vizsgálatokat elemeztek, amelyekben a vizsgálók alkalmazták az un. kimosási szakaszt. Ez azt jelenti, hogy két hétig mindenki placebót kap, és aki túl nagyot javul, azt kizárják a vizsgálatból. Ennek a módszernek a célja az volna, hogy kizárják a placebóra jól reagálókat, megnövelve a gyógyszerhatást. Ez azonban nem bizonyított, hogy hatásos, és a placeboválasz (ami így is van) innentől kezdve nem jól becsülhető.

Jelen elemzés 6 olyan placebóval összehasonlító vizsgálatot elemez, amelyekben mindenféle súlyosságú depressziósok szerepeltek. Ebből 3 vizsgálat a régi tipusú triciklikus antidepresszánsokat, másik három pedig az újabb SSRI-okat vizsgálta. Ez összesen 434 antidepresszánst szedőt és 284 placebót kapó beteget jelentett. A depresszió pontszámok 10-39 közt mozogtak. A vizsgálatok jó minőségűek voltak

Az eredmények azt bizonyították, hogy az antidepresszáns kezelés hatásossága a depresszió súlyosságával nő. Valódi gyógyszerhatás (vagyis a placebóhoz képesti jelentős hatás) az enyhe, közepes, sőt még a súlyos depressziósok esetén sem volt kimutatható, vagy oly csekély, hogy klinikai értelemben nincs jelentősége. (Ez viszont azt jelenti, hogy gyakorlatilag az ambulánsan kezelt depressziósoknál teljesen hatástalan az antidepresszáns.) A hatás nagy volt viszont a nagyon súlyos depressziósok esetén. A 25-ös depressziópontszámig a gyógyszerhatás nem érte el azt a kétpontos fölényt, amit az angol gyógyszerhivatal kritériumként előír a hatásosság minimumának bizonyítására. (Tudni kell, hogy két pont különbség eléréséhez a Hamilton skálán elég kicsit jobban aludni vagy kicsit jobb étvággyal bírni. Ezek a "javulások" egyszerűen az antidepresszánsok mellékhatásából következnek, melyek közismerten álmosítanak és hízáshoz vezetnek. Ezek a mellékhatások azonban mit sem befolyásolják a depresszió súlyosságát.)
Mint Zimmerman egy vizsgálatában kimutatta, hogy a gyógyszercégek vizsgálataiból kizárják a 18 pont alatti súlyosságot mutató betegeket, akik viszont a napi praxisban kezelt betegek legalább felét alkotják. A szerzők utalnak Turner és munkatársai 2008-as elemzésére is (lásd. a Turnerrel készült interjút), amelyben az derült ki, hogy a gyógyszeripar által eltitkolt és nem publikált sikertelen vizsgálatokat is belekalkulálva, az antidepresszánsok hatásossága minimálisra zsugorodik.
A szerzők szerint a jelen vizsgálatból, ill. Kirsch vagy Khan vizsgálataiból sem dönthető el, hogy a depresszió súlyosságával növekvő gyógyszerhatékonyság valóban a növekvő gyógyszerhatékonyságból, vagy a csökkenő placebohatékonyságból fakad-e. (Ne tévesszük azonban szem elől, hogy jelentéktelen hatásról van szó, úgyhogy csak elméleti kérdésről van szó, a gyakorlatban 2-3 pont különbségért nem érdemes veszélyes gyógyszereket szedni még súlyos depresszió esetén sem. Pláne akkor nem, hiszen 2-3 pont különbség a placebóhoz képest olyan, mint 38.9 helyett 38.8-ra levinni a lázat).

Ami az elemzésben meglepetésül szolgál, írják a szerzők, azaz hogy igen magas depresszió pontszámú, azaz nagyon súlyos depresszióban szenvedőnek kell lennie annak a betegnek, aki valami előnyt akar szerezni abból, hogy nem placebót, hanem antidepresszánst szed. A fő gond ebből az, hogy a napi klinikai gyakorlatban a betegek többsége nem elég súlyos ahhoz, hogy az antidepresszáns náluk jobban teljesítsen, mint a placebo.

"A gyógyszerfelírók, a kezelési protokoll készítők és a fogyasztók talán nincsenek tisztában azzal, hogy ezen gyógyszerek hatékonyságát főként azokra a vizsgálatokra alapozzák, amelyeket sokkal súlyosabb depresszióban szenvedőkön folytattak le. Ez bizonyítékoknak ez a fontos sajátossága nem tükröződik vissza abban az implicit üzenetben, ami a gyógyszermarketing során a klinikusokhoz és a közvéleményhez eljut. Alig történik említés arról a tényről, hogy a hatásossági eredmények pont olyan vizsgálatokból származnak, amelyekből éppen azokat a depressziós betegeket zárják ki, akik a későbbiek során csekély specifikus farmakológiai előnyhöz jutnak az antidepresszánsok szedése révén. ...erőfeszítéseket kell tenni, hogy világossá tegyék a klinikusok és a jövőbeli páciensek számára, hogy bár az antidepresszánsok hatásosak az igen súlyos depressziókban, csekély bizonyíték van arra, hogy ezeknek a gyógyszereknek volna specifikus farmakológiai előnye a kevésbé súlyos depressziós betegek többségének".

Szándékosan fordítottam szó szerint a szerzők utolsó sorait, hogy ne legyen félreértés. A pszichiátria erre a cikkre sem reagált, ahogy nem reagált Kirsch korábbi két nagy elemzésére, Khan elemzésére, és még sorolhatnám, kiknek az elemzésére nem reagált. A pszichiátria mindennapi tevékenységével világosan bizonyítja, hogy nem a betegek érdekeit képviselik, különben minek írnának fel nekik tonnaszám hatástalan gyógyszereket, hanem "végzik a munkájukat", azaz írják a recepteket, és fütyülnek arra, hogy meggyógyul-e bárki is, vagy tönkremegy-e a hatástalan kezelés miatt krónikussá váló problémáiba, belebetegszik-e az antidepresszánsok mellékhatásaiba. A pszichiátereknek nem a gyógyítás a feladatuk, hanem hogy senki ne távozzon recept nélkül, ha betámolyog egy pszichiátriai rendelőbe. Ezt várják tőlük kenyéradó gazdáik. Hogy mibe kerül ez a gazdaságnak? Kiszámolni is reménytelen, mert nem csupán az ablakon kidobott kb. 15-20 milliárd évi antidepresszáns költség a veszteség, hanem a rengeteg betegállomány, a tönkrement életek, az öngyilkosságok, a kezelés során kialakult egészségkárosodások élethossziglani kezelése mind-mind valahol összeadódik. A pszichiátriai a gyógyszeriparral karöltve felmérhetetlen károkat okoz.



































 

 

 

 

 

 

 

Küldje el barátjának, ismerősének!