Feliratkozás hírlevélre

Az antidepresszánsok és az alvás alatti tévcselekmények

Írta:Eric Adler
Fordította: Benyada Jenő
Forrás: The Kansas City Star

Ha az ember megvalósítja az álmait, az egy dolog.
De az álmokat eljátszani, miközben még mindig alszunk?
Ajjaj!
Azokkal az emberekkel történik ez, akiknek REM viselkedési rendellenességük van, és ez potenciálisan veszélyes.
„Egyszer találkoztam olyasvalakivel, aki addig fojtogatta a feleségét, míg az szinte teljesen elkékült. Azt álmodta, hogy egy betörőt fojtogat” – mondta Ann Romaker, a St. Lukács kórház Alvási Rendellenesség Központjának igazgatója.
Ez egyben egy olyan rendellenesség, ami a kutatók gyanúja szerint egyre gyakrabb, és a széles körben használt depresszióellenes szerek furcsa és rendkívüli mellékhatása.
„Ez valójában nem annyira meglepő, tudva azt, amit ezek a szerek kémiailag tesznek az aggyal,” – mondta R. Robert Auger, pszichiáter az antidepresszánsoknak arról a csoportjáról, amik közé az Efectin, Prozac, Zoloft, Seroxat és más szerotonin-visszavételgátló tartozik.
Auger, a rochesteri Mayo Klinika alváskutatója tavaly nyáron, az alváskutatók találkozóján mutatta be kutatási eredményét az antidepresszánsok és a REM viselkedési rendellenesség közötti kapcsolatról. De ez a munka is csak egy szelete az egyre szélesebb körű érdeklődést kiváltó alvási rendellenességeknek, melyeket hajdanán kellemetlen kuriózumnak tartottak.
Például, a tudósok előtt régóta ismert, hogy néhányan, akiknek Parkinson kórjuk van, egyben REM viselkedési rendellenességben is szenvednek, alvás alatt végrehajtva álmaikat, néha kiesnek az ágyból.
Egyre több és több kutató jut arra a következetésre, hogy néhány embernél ez a rendellenesség a Parkinson kór korai előjele lehet. Néhány tanulmány azt mutatja, hogy a REM viselkedési rendellenességben szenvedők 10-25 %-ánál később Parkinson vagy valami más neurodegeneratív betegség alakul ki. A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a kapcsolat egyáltalán nem biztos.
„Nem, hinném, hogy ijesztgetnünk kéne az embereket” – mondta Romaker a St. Lukácsból.
„18 éve foglalkozom ezzel, és a legtöbb páciensemnél nem alakul ki belőle semmi.”
Az alvási specialisták évek óta ismerik a REM viselkedési rendellenességet.
Auger ezt viszonylag ritka jelenségnek nevezi. Kb. az emberek 0,5%-a szenved benne. Az esetek 90 százalékában 50 éven felüli férfiaknál fordul elő. Ám, mivel az antidepresszánsok szedése emelkedik, fiatal férfiaknál, nőknél és gyerekeknél is kezd megjelenni ez a rendellenesség.
„Volt nálunk egy 10 éves fiú, akinek rettenetes REM viselkedési rendellenessége volt” – mondta Mark Mahowald, a minneapolisi Minnesota Regionális Alvási Rendellenesség Központ vezető kutatója.
„Efectint kapott valami nem tisztázott tanulási rendellenességre, és folyton kiesett az ágyából. Ha lát egy 10 éves fiút, akinek REM viselkedési rendellenessége van, akkor nyugodtan fogadhat rá, hogy az első tíz ok az antidepresszáns, az antidepresszáns, az antidepresszáns, az antidepresszáns.”
A REM-alvás, vagy gyors szemmozgásos alvás (rapid-eye movement sleep) az alvásnak az a ciklusa, amikor a legnyilvánvalóbban álmodunk. A REM alatt – más alvási ciklusoktól eltérően – az agy általában megbénítja a vázizmokat, hogy a test ne szaladgáljon alvás közben. De nem ez történik a REM viselkedési rendellenességnél.
A tudósok azt gyanítják, hogy az antidepresszánsok az agytörzs neurokémiájára gyakorolnak hatás, amely normálisan REM alvásban gátolja a vázizomzat működését. Azok az emberek, akiknél később kialakul a Parkinson-kór, esetleg azért szenvednek korábban REM viselkedési rendellenességben, mert az agy bizonyos sejtjei elkezdenek károsodni.
A REM viselkedési rendellenesség általában csak akkor kelti fel az orvosok figyelmét, miután az illető egy erőszakos álom alatt már kitaszította magát az ágyból, vagy ami még általánosabb, miután nem szándékosan, megtámadja házastársát.

„Az egyik páciensem verte éjszaka a feleségét, és nem is tudott róla” – mondta Romaker. „80 év körüliek voltak, amikor hozzám jöttek. Ez folyt éveken át. Szegény feleség addig nem mondta meg a férjének, amíg véraláfutásos nem lett a szeme körül. Nem akarta megsérteni a férje érzéseit.”
A viselkedések köre olyan nagy, mint maguké az álmoké.
„Olyan egyszerű is lehet, hogy valaki leül éjszaka, és lapokat forgat, mert azt álmodja, hogy könyvet olvas,” – mondta Romaker.
„Volt egy férfi, aki azt hitte, horgászik. A halat belezte, és közben megpróbálta kibelezni a feleségét. Szerencse, hogy igazából semmi éles nem volt nála.”
Pácienseink kidobták magukat az ágyból, miközben azt álmodták, hogy úsznak vagy búvárkodnak. Romaker egyik páciense behúzott egyet a feleségének, mikor azt álmodta, hogy egy iskolai zsarnokkal verekszik.
„Az ilyen viselkedés teljesen megegyezik az álommal” – mondta Romaker. Eltérően azoktól a páciensektől, akik alvajárók vagy rémálmaik vannak, amik nem történnek a REM-alvás alatt, a REM viselkedési rendellenességben szenvedőket sokkal könnyebb felébreszteni.
Nem tudjuk, hogy hány nő szenved REM viselkedési rendellenességben. Romaker azt gyanítja, jócskán alul vannak diagnosztizálva, mivel a nőknek lehet, hogy nem olyan erőszakosak vagy aktívak az álmaik, mint a férfiaknak.
Szerencsére a REM viselkedési rendellenességet könnyen lehet gyógyítani nyugtatóval. Akik a depresszióoldók miatt szenvednek REM viselkedési rendellenességben, azokat gyakran át lehet állítani más depresszióoldóra, pl. Wellbutrinra, ami nem váltja ki ezt a rendellenességet.
„Nem hiszem, hogy bármi okunk volna az antidepresszáns szedéstől félnünk”. – mondja Auger a Mayo Klinikáról. „Csupán azt gondolom, vannak dolgok, amiket tudniuk kell az embereknek”.

Kommentár:
Sajnos ne legyünk ennyire optimisták. Dr. Auger és sokan mások, akik egy-egy mellékhatást kimutatnak, sosem látják át a teljes képet, nem foglalkoznak az antidepresszánsok egyéb veszélyes mellékhatásaival. De ha már az alvásnál vagyunk, nem árt tudni, hogy az összes antidepresszáns gátolja, vagy jelentősen csökkenti a REM fázisokat, vagyis az álmodást. Ezt teoretikusok összefüggésbe hozzák az antidepresszánsok gyógyhatásával, mondván, hogy depresszióban úgyis fokozott a REM fázisok aránya, és ezek csökkentése pozitívan hat a depresszióra. Depresszióban? Melyikben? A kutatók ilyen megfogalmazásai úgy állítják be a „depressziót”, mit valami egységes, jól körülírt kórképet. Pedig erről szó nincs. A „depresszió” a rosszkedvtől a súlyos pszichotikus depresszióig magában foglal mindent. A kutatások azt igazolják, hogy minden megterhelő eseményre, stresszre, fokozott tanulásra, érzelmi terhelésre növekszik a REM szakaszok ideje, vagyis az álmodásra szükség van a napi stressz feldolgozásához. Súlyos depresszióban nem az a baj, hogy a REM alvás aránya fokozódik, ez a stressz REM-szakaszt növelő hatásából logikusan következik, hanem az, hogy súlyos depresszióban egyeseknél a REM alvás valamiért rosszul működik, és nem javít, hanem ront a hangulaton. Ám amikor az antidepresszánsokat felírják, miként a „szerotonin szintet” sem mérik, úgy a REM-alvás minőségét sem vizsgálják. Jól tudjuk, hogy a „depresszió” diagnózist ma úgy osztogatják, mint a savanyúcukrot, és az nem igazolt, hogy mindannak a rosszkedvű, munkanélküli, válófélben lévő, stb. embernek fokozott és károsodott volna a REM alvása, aki antidepresszánst kap. Továbbá nem igazolt, hogy pánikzavarban, szorongásban, migrénben, körömrágásban, irritáblis bél szindrómában, premenstruális szindrómában, szociális fóbiában, stb. ugyancsak fokozott és károsodott volna a REM aránya. A legtöbb esetben, amikor antidepresszánst adnak, valószínűsíthető, hogy a szerek megfosztják az embereket attól az ősi stresszmentesítő funkciótól, amit a REM alvás képvisel.
Egy 2000-ben írott összefoglaló szerint a Prozac sok vizsgálatban mindenféle mutatók szerint rontotta az alvás minőségét, pl. fokozott éberséget, gyakori ébredést okozott. A Prozac és a Seroxat fokozta az éjszakai fogcsikorgatást, és különféle, tisztázatlan következményekkel járó alvás alatti szemmozgás-zavarokat is fokozott.
A vizsgálatok azt sem igazolták, sem a Prozac, sem a Seroxat esetén, hogy a REM alvásban előidézett zavar összefüggene a depresszióból való javulással. Számos más SSRI-t vizsgálva konzekvensen azt találták, hogy éberré teszi az alvást és rontja a REM-alvás minőségét és hosszát.
Visszatérve a korábbi állításra, miszerint teoretikusok szerint az SSRI-ok REM-alvást rontó hatása direkt pozitív kell legyen depresszióban, nem igazolt, mint ahogy az sem igazolt, hogy az antidepresszánsok hatásosak volnának depresszióban.

Szendi Gábor



































 

 

 

 

 

 

 

Küldje el barátjának, ismerősének!