Feliratkozás hírlevélre

Sam Debitro: Az antidepresszánsok megölik a szerelmet?

Forrás:The Age.com.au

Fordította: Szendi Gábor

Úgy tűnik, akár egy köröm alá ment szálka, akár egy komoly lelki probléma miatt mész manapság orvoshoz, mindenképen antidepresszánst fognak ajánlani, hogy legyen erőd átverekedni magad a nehézségeken az ígéretes holnapba. A Prozac, Zoloft és hasonlók ezermillióit írják fel évente világszerte, nem csoda hát, hogy a komoly kutatók kezdenek aggódni az antidepresszánsok hosszú távú hatásaiért. Az egyik ilyen kutató Helen Fisher antropológus, aki kutató professzor az amerikai Rutgers Egyetem Humán Evolúciós Kutatások Centrumában.

Nemrég tanulmányt közölt, melyben azt az elméletét fejtette ki, hogy a Prozac és hasonló szerotoninszint emelő antidepresszánsok, miközben rövidtávon feldobják az embereket, hosszú távon kiölik belőlük a szerelem és a partner iránt érzett kötődés érzéseit.

Valójában odáig ment, hogy azt állítja, az antidepresszánsok erőszakos túlzott alkalmazása veszélyeztetheti az emberiség genetikai jövőjét, mivel felhígul a szerelem iránti késztetés.

Dr. Fisher harminc éve tanulmányozza a szex és szerelem kémiáját, s legutóbb olyan emberek agyát hasonlított össze MRI-vel, akik vagy örülten szerelmesek voltak, vagy éppen csalódtak.

A vizsgálati személyeknek először szerelmük képét kellett tanulmányozniuk, majd egy semleges képet, s mindeközben mérték agyi aktivitásukat.

"Arra kezdtem rájönni, hogy a szerelem nem egy érzelem…hanem aktuálisan egy hajtóerő. A szerelem az elme motorja, az elme sóvárgó részéből jön. Úgy vélem, sokkal nagyobb erejű, mint a szexuális vágyakozás", mondta nemrég egy konferencia előadásában. Fisher azt is megjegyezte, hogy amikor vizsgálati személyei intenzív romantikus szerelmet éltek át, dopamin szintjük (az agyban a jutalmazásért, aktív cselekvésért felelős ingerületátvivő anyag) kiugróan magas volt, s ez az, amiért az antidepresszánsok aggasztják őt. Ugyanis az un. SSRI-ok (szelektív szerotonin visszavétel gátlók, vagyis a modern antidepresszánsok többsége) nem csupán a szerotonin szintet növelik meg, hanem elnyomják a dopamin-rendszer működését is.

"A dopamin-rendszer szuperaktív, amikor az ember romantikus szerelmet él át. Feltételezhető tehát, hogy amikor ezeket a gyógyszereket szedi valaki, veszélybe sodorja azt a képességét, hogy szerelembe essen, vagy szerelmes maradjon."

"Az SSRI-ok gátolják a rögeszmés/kényszeres gondolatokat és eltompítják az érzelmeket - mindkettő központi fontosságú a szerelemben." (A szerelemben ugyanis egyfajta kényszeres foglalatoskodás folyik a szerelem tárgyával, és heves szenvedélyek támadnak iránta.) Egy páciens pontosan ezt a reakciót írta le: "Amikor tíz év alatt két depressziós epizódom is volt, orvosom azt javasolta, szedjem az antidepresszáns életem végéig. Visszanyertem egészségemet, de korábbi élet iránti lelkesedésemet tompaság váltotta fel. Feleségem iránti romantikus érzéseim rohamosan elapadtak."

"Terapeutámmal egyetértésben fokozatosan elhagytam a gyógyszeremet. Lelkesedésem visszatrért, és szerelmünk most erősebb, mint valaha. Felkészültem arra, hogy kezeljem az újabb depressziós epizódomat, ha szükséges lesz, de esetemben az antidepresszánsok hosszútávú mellékhatása korlátozza alkalmazhatóságukat", idézte Fisher.

Sem én, sem Fisher nem mondjuk, hogy akik súlyos depresszióval küzdenek, hirtelen dobják el gyógyszerüket abbeli félelmükben, hogy már soha nem lesznek szerelmesek, de megér némi utánaolvasást a kérdés, ha csupán egy rossz hangulat, vagy boldogtalan állapot leküzdése érdekében akarja az ember megbolygatni agya biokémiáját ezekkel a szerekkel.

Fisher azt is elmondta, hogy "az SSRI-ok elnyomják a nemi vágyat, a nemi izgalmat és az orgazmust is a gyógyszert szedők 73%-ban. Ezek a szexuális válaszok azért alakultak ki az evolúció során, hogy fokozzák a vonzalmat, a szexuális együttlétet, és a szülői viselkedést."

Most néhányan azt gondolhatják, hogy Fisher összekeveri a szexuális vonzódást és a szerelmet. De mint említettem, harminc éve tanulmányoza a kérdést, és határozott elképzelései vannak a területről.

"Feltételezem, hogy a Homo sapiensnél legalább három elsődleges, elkülönült, de átfedésben lévő neurális rendszer fejlődött ki a szaporodásra. A szexuális hajtóerő azért alakult ki, hogy elődeink, a férfiak és nők keressék a szexuális egyesülés lehetőségét, a romantikus szerelem azért fejlődött ki, hogy képesek legyenek energiáikat egy kiválasztott partnerre koncentrálni, miáltal időt és energiát takaritottak meg, a kötődés azért alakult ki, hogy képesek legyenek gyerekeket nevelni a csecsemőkortól együtt.", mondta. "A komplex és dinamikus interakciók ez a három agyi rendszer között azt jelenti, hogy bármely gyógyszer, amely megváltoztatja e rendszerek kémiáját, megváltoztatja az egyén udvarlási, szexuális és szülői viselkedését, végsősoron termékenységét és genetikai jövőjét."

"Az ok, amiért ez egy veszélyes dolog, az az, hogy a hatalmas gyógyszeripar súlyos pénzeket fektetett ezen gyógyszerek forgalmazásába; emberek milliói szedik e szereket világszerte; és amint e szereknek megjelenik a generikus változata (olcsó utánzata), még többet fognak eladni belőlük - ami gátolja majd az emberek szerelembe esési és szerelemben maradási képességét. És ha az emberi szerelem mintázata finoman megváltozik, mindenféle szociális és politikai aljasságok eszkalálódni fognak."

Ez tényleg egy veszélyes dolog!



































 

 

 

 

 

 

 

Küldje el barátjának, ismerősének!