Feliratkozás hírlevélre

Joyce J. Fitzpatrick: Kezelési ártalom és az SSRI-okkal kapcsolatos vita

Forrás: Joyce J. Fitzpatrick: Iatrogenesis and the Recent Selective Serotonin Reuptake Inhibitor Debate. Archives of Psychiatric Nursing, Vol. 22, No. 3 (June), 2008: pp 111-112
Fordította: Szendi Gábor

 

A iatrogéniát, vagyis az egészségügyi szakember által végzett beavatkozás ártalmas következményét gyakran szokták elemezni az olyan kórházi fertőzések kapcsán, amelyet a beteg a sebészeti osztályon kap el. Most azonban a pszichiátriai kezelés és az azt nyújtók vannak össztűz alatt az antidepresszánsokkal folytatott kezelés követése kapcsán. A New York Times két újabb cikke, melyek egyazon napon, 2008 február 19-én jelentek meg, kérdéseket vet fel a pszichiátria felé az antidepresszánsok és az öngyilkosság kapcsolatáról (Reports of Gunman's Use of Antidepressant Renew Debate Over Side Effects , Midlife Suicide Rises, Puzzling Researchers ). Az első cikk a Betegségfelügyeleti (Centers for Disease Control=CDC) és Megelőzési Központok új jelentéseire fókuszál. 1999-től 2004-ig a CDC adatai szerint a 45-54 évesek közt közel 20%-al nőtt az öngyilkossági arány, ami a nők közt 31%-os emelkedést jelent ebben az életkori csoportban. Mint az Alliance for Human Research Protection (Összefogás az Emberi Kutatás Védelemre) (http://ahrp.org) jelentette, az IMS Health nemzetközi tanácsadó és adatszolgáltató cég szerint, amely a gyógyszeripart látja el jelentésekkel, az SSRI-ok eladása az égbe szöktek.

A második cikk egy individuális modellre fókuszál, a hallgató modelljére, aki a Prozac átmenet nélküli elhagyását követő őrjöngése során lelőtt és megölt számos más diákot és megsebesített sok másikat. Az orvosi és tudományos vita folytatódni fog az SSRI kezelések előnyeiről és negatív következményeiről. A vitának foglalkoznia kell az SSRI elhagyás gondos figyelemmel kísérésével, a felírási gyakorlattal és a más szerekkel való kombinációval. Ha még nem olvasta a szörnyű új beszámolókat és történeteket, melyeket az International Coalition for Drug Awareness (Nemzetközi Szövetség a Gyógyszerek Megfigyelésére) két vezetője gyűjtött össze és tett fel a webszájtjukra, sokkolóan fog hatni Önre azoknak az eseteknek a száma, melyekben a gyógyszerelvonás vagy a gyógyszermellékhatás és az erőszak közt kapcsolat kimutatható. A webszájt 2100 dokumentált esetet tartalmaz emberek önmaguk vagy mások ellen elkövetett erőszakos cselekedeteiről, melyek az SSRI-ok negatív hatásaival hozhatók kapcsolatba. Ezek azonban csak azok az esetek, melyek médiafigyelmet kaptak. A webszájt (www.ssristories.com) szerint 2000 óta több mint 500 gyilkosságról, több mint 180 gyilkosságot követő öngyilkosságról, 45 bizarr viselkedésről, 28 iskolai lövöldözésről és 32 szülés utáni depresszióról (melyekben anyák megölték gyermeküket - ford. megj.) és egyéb tragédiákról számoltak be. Gyakran az a helyzet, hogy a média celebekre irányuló figyelme miatt más a közvélemény, de még a klinikusok és tudósok reakciója is. Meglehet, egy ünnepelt színész, Heath Ledger halála, akiről bebizonyosodott, hogy a felírt orvosságok halálos kombinációjába halt bele, segít minket kimenekülni a gyógyszerek útvesztőjéből, melyeket bármilyen szenvedés gyors megoldására adtak. Ami a legfontosabb, hogy mint pszichiátriai ápolóknak, kötelességünk ezt a témát minden szinten napirenden tartani, legyen az a kezelői szoba vagy közérdekű vita. Valamennyi egészségügyi kollégánkkal együtt elköteleztük magunkat annak a hitvallásnak, ami úgy hangzik: Primum non nocere, vagyis: "legelőször is: ne árt!"

Kommentár:
Lám csak, lám, külföldön már a pszichiátriai nővérek lapjában is arra lehet felszólítani, hogy az SSRI és öngyilkosság/gyilkosság/erőszak kapcsolatot napirenden kell tartani és élénken megvitatni, nálunk meg a Magyar Pszichiátriai Társaság XV. Vándorgyűlésén még mindig olyan előadások hangzanak el, amelyek tagadják az SSRI-ok veszélyességét. Vajon mire jó az, hogy a Magyar Pszichiátria vezetése újra és újra ringbe küldi vezető szakembereit, akik a "mezei" pszichiátereket még mindig azzal kábítják, hogy az SSRI-okkal nincsen semmi baj. Nincs valamiféle határa annak, meddig lehet szembe menni a világ közvéleményével? Nincs valami szakmai kontrollja annak, hogy ma Magyarországon egy pszichiáter meddig tagadhatja még a tudományos tényeket? Úgy tűnik, senki nem mer sem az MPT bennfenteseivel ujjat húzni, sem szembeszállni a Magyarországon elterjedt felelőtlen gyakorlattal. A magukat reformereknek nevező pszichiáterek honlapjára felkerült az annak idején a Lege Artis Medicinae orvosi lapból kicenzúrázott tanulmányom az SSRI-ok öngyilkosságfokozó hatásáról azzal a felkiáltással, hogy "Folytassunk le egy PRO és KONTRA vitát az antidepresszívumokkal kapcsolatban!". A "vita" néhány jóindulatú, a tanulmányomat nyilvánvalóan nem olvasó laikus teljesen érdektelen hozzászólásából, ill. két cikk ismertetéséből áll. A cikk-kivonatok az antidepresszánsok hatásosságához szólnak hozzá, mindkét cikket a gyógyszeripar két jól ismert, az antidepresszánsok jövőjéért aggódó embere írta. Akiknek tehát érdemben vitázniuk kéne, azok hallgatnak. Erre mondják, hogy egy vitát nem lehet erőltetni. Hát persze. Nem is kell erőltetni. Csakhogy a "Ne árts" elvét nem úgy kell érteni, hogy "Ne ártsd bele magad mások üzletébe", hanem úgy, hogy "tégy meg mindent betegeid védelmében". Nos konzervatív vagy reform pszichiáter úgy látszik abban mélyen egyetért, hogy egy-két ember halálát nem kell felfújni. Különben is, a laikus közönség annyira alultájékoztatott a kérdéskörben, hogy még aki SSRI hatására követ el öngyilkossági kísérletet, még az sincs tisztába azzal, hogy ez talán nem következett volna be, ha nem szedi a gyógyszert, vagy ha figyelmeztetik a mellékhatásra. Akkor meg minek erőlködni, nem?
































 

 

 

 

 

 

 

Küldje el barátjának, ismerősének!