Feliratkozás hírlevélre

Berney P, Halperin D, Tango R, Daeniker-Dayer I, Schulz P: Nagy változás a felírási szokásokban minden bizonyíték nélkül: nyugtatók szemben az újabb antidepresszánsokkal a szorongásos betegségekben.

Forrás: Berney P, Halperin D, Tango R, Daeniker-Dayer I, Schulz P. A major change of prescribing pattern in absence of adequate evidence: benzodiazepines versus newer antidepressants in anxiety disorders.Psychopharmacol Bull. 2008;41(3):39-47.
Fordítás, kivonat: Szendi Gábor

Az utóbbi években, ha valaki pszichiáterhez fordul szorongásos panaszokkal, azonnal antidepresszánst írnak fel neki, hogy az a "modern", "hatásos", "biztonságos". Még esetleg azt a rossz dumát is hozzáteszik, hogy az "alacsony szerotoninszintet kell megemelni". Berney és munkatársai tanulmányából kiderül, hogy valójában soha nem hasonlították össze a szorongásban valóban hatásos nyugtatókat az antidepresszánsokkal, vajon tényleg jobbak-e az utóbbiak. A nagy antidepresszáns felírási buzgalmat egyedül a kereskedelmi érdekek igazolják.

A szerzők annak jártak utána, milyen alapon alkalmazzák az újabb típusú SSRI és SSNRI-ket szorongásos zavarokban a nyugtatók (benzodiazepinek, mint Xanax, Rivotril, Frontin) helyett. Az utóbbi 10 évben ugyanis komoly eltolódás tapasztalható abban, hogy ma már nem nyugtatókat írnak fel szorongásos zavarokban, hanem az új típusú antidepresszánsokat. Az ebből eredetű forgalomnövekedés meghaladja a depresszióban felirt gyógyszermennyiséget. Ugyancsak eltolódás tapasztalható a szakértők véleményében is, a szakértők is azt állítják, hogy az újabb antidepresszánsok jobbak szorongásos kórképekben, mert - hangsúlyozzák a kezelési útmutatók és javaslatok - a nyugtatókhoz könnyen hozzá lehet szokni. Ugyanakkor ezek a hivatalos kiadványok, kezelési protokollok nem hivatkoznak semmiféle vizsgálatokra, aminek alapján javaslatukat megteszik. (A Magyar Pszichiátriai Társaság Terápiás irányelvei még csak nem is tartalmazzák a szorongásos betegségek kezelését, ami azt jelenti, hogy a pszichiáterre van bízva, mit gondol erről ő. Hm? Furcsa.- Sz.G.).

1980-tól 2006-ig 274, a tudományosság kritériumának megfelelő (kettős vak, randomizált) vizsgálatot találtak, amely az új antidepresszánsok hatását vizsgálta szorongásos kórképekben. Ezekből mindössze 23 hasonlította össze szorongásos kórképekben (pánik, generalizált szorongás, szociális fóbia, poszttraumás stresszbetegség) az antidepresszánsok és szorongáscsökkentők hatását, ám a 23-ból mindössze 1 hasonlította össze az újabb antidepresszánsok hatásosságát a nyugtatókéval.
Mint a szerzők végkövetkeztetésükben írják:

Vizsgálatunk világosan mutatja, hogy nem támasztják alá bizonyítékok a gyógyszerfelírási szokások olyan irányú megváltozását, hogy manapság már nyugtatók helyett az újabb antidepresszánsokat adják. Egyetlen vizsgálatban hasonlították össze generalizált szorongásban a venlafaxin (pl. Velaxin, Efectin) hatásosságát a diazepammal (Seduxen), de egyik sem volt hatékonyabb a másiknál (másként fogalmazva: egyformán nem gyógyították meg a generalizált szorongást).
Mint a szerzők írják: "Más szavakkal, az egész világon a nyugtatókról az újabb antidepresszánsokra való áttérés az összehasonlító vizsgálatok szolgáltatta megfelelő bizonyítékok teljes hiányában történt meg." Ez azért is meglepő, mert a Helsinki Nyilatkozat ragaszkodik ahhoz, hogy ha van elérhető összehasonlító szer, akkor azt alkalmazni kell. Vagyis, ha létezik (viszonylag) hatékony kezelése a szorongásnak, akkor az azt felváltó gyógyszereket, az antidepresszánsokat, tesztelni kellene, vajon tényleg jobbak-e és biztonságosabbak-e, mint a korábban alkalmazott szorongáscsökkentők. A szorongáscsökkentőket csak a régi antidepresszánsokkal vetették össze (22 vizsgálatban), és ezek a vizsgálatok nem bizonyítják az antidepresszánsok fölényét, ezekből az eredményekből tehát nem következik, hogy az új antidepresszánsok jobbak volnának a szorongáscsökkentőknél.
Így a szorongáscsökkentők helyett bizonyíték nélkül alkalmazzák az új antidepresszánsokat szorongásos kórképekben.

A szorongáscsökkentők függéshez vezethetnek, ez régóta ismert. Azonban az új antidepresszánsoknál is tudjuk, hogy létezik a megszakítási szindróma (ami szép elnevezése a kémiai függés kialakulásának - Sz. G.). A szorongáscsökkentőkről az új antidepresszánsokra való átállás egyik leggyakoribb érve a függőség. Azonban nem csak a hatásosság kapcsán nincsenek vizsgálatok, de a függőség szempontjából sincsenek. Nem bizonyítják vizsgálatok, hogy az új antidepresszánsok kevésbé alakítanának ki függést.

Ha valóban értékelni akarjuk a gyógyszerekkel kapcsolatban az előnyök és kockázatok arányát, akkor kellenének olyan vizsgálatok amelyek megteszik az ilyen összehasonlításokat. De nincsenek. Számos kezelési ajánlás azért javasolja az új antidepresszánsokat, mert biztonságosabbnak nevezik. Azonban ezek a kezelési ajánlások meg sem említik, hogy az új antidepresszánsok számos ismert kockázatát. Hogy pl. csökkenti az antidiuretikus hormon (vízvisszatartó hatású) hormon termelődését, hogy életveszélyes nátriumvesztést, tardív diszkinéziát (maradandó súlyos mozgászavart) és egyéb mozgászavarokat okozhat, nem beszélve az SSRI-ok szedésével járó fokozott öngyilkossági kockázatról. Ezeket pedig elég régóta ismerjük.

A kereskedelmi stratégiának fontos szerepe kellett legyen abban, hogy a nyugtatókat antidepresszánsokra cserélték a szorongásos kórképek kezelésében, írják a szerzők. Ez valóban egy új piacot nyitott az antidepresszánsoknak, amelyek jóval drágábbak, mint a nyugtatók. A tendenciába biztosan belejátszott az is, hogy sokan az új terápiás módszereket hajlamosak túlértékelni a régi, bevált módszerekkel szemben. Ez azonban egyfajta érzelmi elfogultság, aminek nincs helye a terápiaválasztásban, amikor bizonyítékok nem támasztják alá az új terápiás megközelítést.

Kommentár:

A cikk udvarias üzenetét magyarra lefordítva: semmi nem igazolja azt a napjainkra eluralkodó gyakorlatot, hogy szorongásos betegségben a szorongáscsökkentők helyett a drága, veszélyes és netán hatástalan antidepresszánsokat adják. Mint a cikkből kiderül soha senki nem tesztelte összehasonlító vizsgálatokban, van-e előnye a modern antidepresszánsoknak a szorongáscsökkentőkkel szemben. Természetesen a szorongáscsökkentők sem oldanak meg semmit, de legalább csökkentik a szorongást. Sem a szorongáscsökkentők, sem az antidepresszánsok nem gyógyítják a szorongásos kórképeket. Ezekre leghatékonyabbak a pszichoterápiák. Elsősegélyként, rövidtávon természetesen szükség lehet nyugtatókra. Az antidepresszánsok alkalmazását egyedül a gyógyszeripar ügynökeinek ajánlása támogatja, na meg olyan placebokontrolos vizsgálatok, amelyekben az antidepresszánsok hatásosságát szorongásos kórképekben a placeboval hasonlították össze. Ezek a vizsgálatok a legjobb esetben is alacsony hatékonyságot mutatnak, de némelyik - ismerve a gyógyszeripar működését - valószínűleg hamisítványok, vagy kozmetikázott eredményűek. Szorongásos kórképekben igen nagy a placebohatás, vagyis a kezelésbe vetett hit gyakran önmagában gyógyít. Ehhez azonban nem szükséges veszélyes szereket, mint antidepresszánsokat szedni.
Az antidepresszánsok elhagyásának a tünetei megegyeznek a szorongásos kórképek tüneteivel, következéskép cseberből-vederbe jut az, aki antidepresszánst szed szorongásos tüneteire. A gyógyszer elhagyásakor ugyanis kiteszi magát annak a veszélynek, hogy korábbi tünetei az elhagyáskor ismét megjelennek, esetleg súlyosabb formában, mint eredetileg. Amíg az antidepresszánsokat nem hasonlítják össze korrekt, tudományos vizsgálatokban a szorongáscsökkentőkkel, semmiféle tudományos bizonyíték nem szól az antidepresszánsok alkalmazása mellett.



































 

 

 

 

 

 

 

Küldje el barátjának, ismerősének!