Feliratkozás hírlevélre

Shankar Vedantam :A depresszióval szemben a cukor pirula alig múlható felül

Fordította: Czárán Judit
Forrás: Washington Post

Többezer tanulmány, többszáz millió receptfelírás és több tízmilliárd eladásból származó dollár után két dolog biztos: az antidepresszánsok, mint a Prozac, a Paxil vagy a Zoloft hatnak. Ahogyan a cukorkák is.

Egy újabb elemzés rámutatott, hogy a gyógyszergyárak által az elmúlt évtizedekben folytatott vizsgálatok szerint a cukorkák ugyanolyan hatásosak, ha nem hatásosabban, mint az antidepresszánsok. A gyógyszergyáraknak rengeteg vizsgálatot kell végeztetniük, míg sikerül két pozitív eredménnyel zárulót produkálniuk - ennyi ugyanis a minimum, hogy a Food and Drug Administration bizonyítottnak tekintse egy szer hatásosságát.

Mi több, egy múlt héten publikált vizsgálat adatai szerint a cukorkák vagy placebók az agynak ugyanazon területén okoznak komoly változásokat, mint a gyógyszerek. Az egyik kutató szomorúan levonta a következtetést, hogy ma a depressziós betegek nagyobb százaléka lesz jobban placebóktól, mint 20 évvel ezelőtt.

Placebókat - vagy hatóanyagot nem tartalmazó tablettákat - régóta használnak a tudósok abból a célból, hogy elkülönítsék a "valóban" hatékony gyógyszereket a betegben "illuzórikus" hatást kiváltóktól. A placebohatás, vagyis az a jelenség, hogy a beteg jobban érzi magát egy hatóanyagot nem tartalmazó szerrel történt kezelés után, abszolút ismert az orvoslás területén. Ám az újabb vizsgálatok azt sugallják, hogy a placebóknak különleges szerepük lehet a depresszió kezelésében - hiszen ebben az esetben a betegség és az egészség közti különbség lényege éppen abban áll, hogy a beteg hogy érzi magát.

Az új kutatások rávilágíthatnak olyan megfigyelések okaira, amilyet például a múlt hónapban a orbáncfű és a Zoloft kísérleti összehasonlítása során tettek. A orbáncfű a depressziós betegek 24 százalékát gyógyította meg, a Zoloft 25 százalékukat - a placebó ellenben 32 százalékuknak hozott teljes gyógyulást.

A meghökkentő és ellentmondásos eredmények nem azt jelentik, hogy az antidepresszánsok hatástalanok. De a klinikai orvosok és a tudósok véleménye szerint ezek az eredmények azt sugallják, hogy az amerikaiak túlbecsülik a gyógyszerek erejét, és hogy azok haszna nagyrészt abban a gondoskodásban és törődésben áll, amit a beteg a klinikai vizsgálat során élvez - és amit a való életben a gyógyszereket használó milliók nem kapnak meg.

"A gyógyszerek hatásosak és én fel is írom őket, de nem azok, aminek láttatni próbálják őket", állítja Wayne Blackmon, egy washingtoni pszichiáter, aki elsősorban depresszióban szenvedő betegeket kezel. "A klinikai gyakorlatból tudom, hogy a gyógyszerek önmagukban hatástalanok".

Mégis a gyógyszereket szinte reflexszerűen írják fel a depresszióval orvoshoz kerülő amerikaiaknak, márpedig ezek száma az 1987-ben mért 14 millióról tavalyra 25 millióra emelkedett, és 10 betegből 9-nek gyógyszert írtak fel - mutatott rá egy múlt héten publikált vizsgálat.

Azt nem lehet pontosan tudni, hogy hány betegnek írtak fel gyógyszert pszichoterápiás kezelés keretében, de a kutatások azt bizonyítják, hogy a legjobb eredményeket a pszichoterápia és a gyógyszerek együttes alkalmazásával lehet elérni. (Ezek az eredmények igen kétségesek, mert a gyógyszeripar piaci törekvéseiről szól - szerk. megj.)

Ezzel szemben Randall Stafford a Stanford Egyetemről, aki az orvoslátogatásokkal kapcsolatos vizsgálatot vezette, arra a megállapításra jutott, hogy 2001-ben az orvoshoz fordulóknak csak kevesebb mint egyharmada ment pszichiáterhez, kétharmaduk az alapellátásban a háziorvost kereste fel. Előbbiek nagyobb valószínűséggel alkalmazzák a gyógyszereket terápiás kontextusban, míg utóbbiak kevésbé képzettek ezen a területen, és kevesebb idejük is van, úgyhogy kisebb valószínűséggel fogják azt a törődést nyújtani a betegnek, mint amit egy klinikai vizsgálat során megkapnának.

Egy nyolc hetes vizsgálatban résztvevő átlagos beteggel kb. 20 órán keresztül foglalkoznak magasan kvalifikált szakemberek és gondozók, mondja Arif Khan pszichiáter Seattle-ből, aki tanulmányozta az FDA-hoz benyújtott placebo-vizsgálatot. A résztvevőket - azokat is, akiknek cukortablettákat adtak - részletesen kifaggatták arról, hogy hogyan érzik magukat és minden lelki változást gondosan feljegyeztek.

Összehasonlításul, jegyzi meg Khan, egy átlagos depresszióban szenvedő beteg havonta talán 20 percet tölt az orvosával.

1979 és 1996 között 96 antidepresszáns vizsgálatot elemzett, amelyek azt mutatták, hogy az esetek 52 százalékában az antidepresszáns hatása nem különbözött a placebóétól. Khan azt állítja, hogy a Prozac gyártóinak 5 vizsgálatot kellett lefuttatniuk, hogy legyen benne két pozitív végeredményű, a Paxil és a Zoloft gyártóinak még többet. Elemzett olyan orvosi szaklapokban publikált vizsgálatokat, amelyek pozitív eredményt mutattak és olyanokat, amelyek nem.

"Ebből is látszik, milyen nehéz besorolni és azonosítani azokat a rendellenességeket, amikkel foglalkozunk", mondja Thomas Laughren, aki annak a tudóscsoportnak a vezetője, amelyik az FDA-nál a gyógyszerek értékelésével foglalkozik. "A pszichiátriai diagnózis leíró jellegű. A pszichiátriai rendellenességek biológiáját nem igazán értjük".

Hasonló tüneteknek más és más agyban fellépő biokémiai probléma állhat a hátterében. A tudósok nem értik a depresszió idegi mechanizmusait - vagy hogy az olyan szerek, mint a Prozac vagy a Paxil miért hatnak.

"Szeretjük azt gondolni, hogy mi kezelést nyújtunk az embereknek, ők meg jobban lesznek", mondja Andrew Leuchter, az UCLA pszichiáter professzora. "Van egy ilyen sikerrel kapcsolatos téveszménk, de igazából egyetlen konkrét esetben sem tudjuk, hogy a beteg miért lett jobban. Kétségtelenül ennek az egyik faktora az idő, amit az emberekkel eltöltünk és a kötődés, ami kialakul közöttünk."

Januárban Leuchter megjelentetett egy cikket az American Journal of Psychiatry-ban, amelyben a Prozachoz és az Effexorhoz hasonló, SSRI-nak nevezett szerek által okozott agyi változásoknak eredt a nyomába. Mikor Leuchter összehasonlításképpen a placebóval kezelt betegek agyában történt változásokat vizsgálta, elképedve tapasztalta, hogy közülük sokuk agyának ugyanazon a részén történtek változások, vagyis azon a területen, amelyről úgy gondolják, hogy a kedélyállapotért felelős.

Azoknál a betegeknél, akik jobban lettek a placebóktól, a prefrontális lebeny nagyobb aktivitást mutatott és ez az aktivitás a vizsgálat 8 hete alatt folyamatosan nőtt. Azoknál, akik gyógyszert kaptak a prefrontális agyi aktivitás eleinte csökkent, később nőtt majd ez a növekedés végül fokozatosan csökkent. A placebóra a betegek 38 százaléka reagált, a gyógyszerre 52 százalék.

Amikor a vizsgálat befejeződött, a vizsgálati személyeknek, akik placebót kaptak, megmondták, hogy placebót kaptak, mire állapotuk gyorsan romlani kezdett. Az embereknek az antidepresszánsok erejébe vetett hite lehet a magyarázat arra, hogy miért reagálnak olyan jól a placebóra. A vizsgálati személyeknek nem mondják meg, hogy mit kapnak.

Hasonlóképpen, a depresszió kezelésében beállt gyökeres változások - ebbe beleértendő a mentális betegségek stigmatizációjának csökkenése, az antidepresszánsok használatának széles körben való elterjedése és a gyártók rendkívül intenzív marketing tevékenysége - magyarázatul szolgálhat arra, hogy Timothy Walsh, a Columbia Egyetem pszichiátere miért jutott arra a következtetésre, hogy a placebo-hatás az elmúlt években erősödött. Azt találta ugyanis, hogy a 2000-ben végzett vizsgálatok során az emberek nagyobb százalékban lettek jobban placebóktól, mint 1981-ben.

Néhány megfigyelő állítja, hogy maguk a gyógyszerek is csak a placebohatás miatt működnek, de a legtöbb pszichiáter úgy véli, hogy az antidepresszánsok önmaguk hatnak. A gyógyszerek egy "placebo-plusz" kezelésnek tekinthetők, mondja Helen Mayberg, a torontói egyetem Rotman Kutató Intézete neuropszichiátriai osztályának vezetője.

Egy az American Journal of Psychiatry című folyóiratban múlt héten publikált tanulmányában Mayberg egy bonyolult agyleképezési technikát használó vizsgálat során az agyban lezajló változásokat elemezte. Arra a megállapításra jutott, hogy a gyógyszerek, azon kívül, hogy olyan területeken hatnak, amelyeket a placebo is aktivál, mélyen az agytörzsben, a hippocampusban és a striatumban is fejtenek ki hatást.

Mivel sem a depressziót, sem a gyógyszereknek a hatásmechanizmusát nem ismerjük jól, nem világos, hogy ezek a változások mit jelentenek. Elképzelhető az is, hogy ezek a hatások a kérdés szempontjából irrelevánsak, de Mayberg szerint jobb magyarázat az, hogy a gyógyszerek mélyen az agy belsejében fejtik ki hatásukat és onnan "kúszik" felfelé ez a hatás az agynak azon területei felé, amelyek a kedélyállapotért felelősek. A placebók hatása ellenben pont ellentétes irányú lehet. Ez megmagyarázhatja azt is, hogy hosszú távon miért mégis a gyógyszerek bizonyulnak hatásosabbnak a placebóknál.

Mayberg a depressziót egy olyan ablakhoz hasonlította, aminek egy ablakán egy nyílás van.

"Megpróbálod beállítani a termosztátot, kint 100 fok van és azt szeretnéd, hogy 70 legyen. Ha 70 fokra állítod, az nem fog működni, de ha 50-re teszed, az összezavarja a rendszert, és a hőmérséklet visszamegy 70 fokra."

De a gyógyszerek és a placebók - vegyületek és hitek - különböző kémiai nyomást fejthetnek ki az agyra, ami beállítja a hőmérsékletet. Az igazi probléma persze az, hogy senki nem tudja, hogy kell beállítani a nyílást az ablakon, sőt még azt sem, hogy pontosan hol van a nyílás. "Ez egy ezer darabos puzzle, amelynek a dobozán nincs kép", mondja sajnálkozva Mayberg.

Blackmon washingtoni pszichiáter szerint a lelki egészséggel foglalkozó orvosokat mindez arra kötelezi, hogy fokozottan integrálják egymásba a biológiai kezelés hatásait a hit és a terápia által elérhető hatásokkal.

"Azt mindenki abszurdnak tartaná, ha egy belgyógyász azt mondaná, "én hiszek a penicillinben, úgyhogy mindenki kapjon penicillint, akár rákos, akár csonttörése van"- mondja.



































 

 

 

 

 

 

 

Küldje el barátjának, ismerősének!