Feliratkozás hírlevélre

Az antidepresszánsok csak annyira hatékonyak, mint a placebo

Forrás: The Healthy Skeptic
Fordította: Csontos Erika

"Még ha ötven millió ember mondja is ugyanazt a hülyeséget, attól az még hülyeség marad."
"Még ha ötven millió ember mondja is ugyanazt a hülyeséget, attól Anatole France

A Józan Kételkedők egy olyan blog, amelyet azért hoztak létre, hogy eloszlassa az élelmezéssel, az egészséggel és bizonyos betegségekkel kapcsolatos tévképzeteket. Számos témakörben megmutatjuk Önnek a legfrissebb elemzéseket és kutatásokat, s így Ön megfelelő döntéseket hozhat.

Egy Csádi olvasónk küldte ezt a kérdést:

Az antidepresszánsok - vajon hatékonyak vagy csupán placebohatással bírnak?

Az antidepresszánsok használata olyan széleskörűvé vált és olyannyira általánosan elfogadott lett, hogy úgy látszik, csaknem szentségtörés feltenni ezt a kérdést. Ám a Józan Kételkedők nevű szájt épp erre lett kitalálva.

És lám: az antidepresszánsok nem annyira fantasztikusak, mint amennyire állítják róluk. Valójában az antidepresszánsok hatékonyságáról publikált kutatások legfrissebb meta-analízise feltárta, hogy a depresszió kezelésére a legáltalánosabban felírt gyógyszereknek, a szelektív szerotonin visszavétel gátlóknak (SSRI-ok) nincs klinikai értelemben vett előnyük a placebóval szemben.
Ez azt jelenti, hogy az áttekintett vizsgálatok legtöbbjében azok a páciensek, akik cukortablettát kaptak, épp olyan mértékben gyógyultak ki, mint azok, akik aktív gyógyszert kaptak. Ez a kutatás az orvosoknak és nagyközönségnek egyaránt meglepőnek tűnhet-- akiknek az effajta gyógyszerek hatékonyságába vetett bizalma oda vezetett, hogy 118 milliószor írták fel receptre őket 2007-ben, és több mint $16 milliárd dollárt hoztak a konyhára.

De ennek valóban meglepetésnek kellene lennie? Az antidepresszánsokról azt gondolják, hogy az agy neurotranszmitterein keresztül fejtik ki a hatásukat, azonban több hétig tart, amíg a változások mérhetővé válnak. Mégis, a páciensek gyakran az antidepresszáns beszedése után órákon vagy napokon belül számolnak be tüneti javulásról.

A hozzáférhető adatok szerint az SSRI-ok nem hatékonyabbak, mint a placebók, miközben számottevő mellékhatásuk és kockázatuk van, beleértve az öngyilkosságra való késztetés növekedését gyerekeknél és felnőtteknél egyaránt.

Sapirstein és Kirsch egy 3000 páciensre kiterjedő meta-analízist végzett, amelynek során a betegek antidepresszánst, pszichoterápiát vagy placebót kaptak, vagy egyáltalán nem részesültek kezelésben.
Úgy találták, hogy 27 százalékban a terápiára adott válasz a gyógyszereknek tulajdonítható, 50 százalékban a lélektani faktoroknak, és 23 százalékuk "nem specifikus" faktor. Más szóval, az esetek 73 százalékában a gyógyszerre adott reakciók függetlenek voltak azoknak a vegyi hatásaitól - és az antidepresszánsok lehet, hogy nem jobbak vagy nem hatnak célirányosabban a placebóknál.

Ezek után természetesen fel kell tennünk az a komoly kérdést, hogy a NICE, a National Institute for Health and Clinical Excellence (angol független kormányzati intézet, kb. Nemzeti Intézet az Egészségért és a Kiváló Klinikai Minőségért) vajon miért ajánlja még mindig első helyen az antidepresszánsokat közepes vagy súlyos depresszió esetén. Az ő "üzenetük" megegyezik a korai 90-es években indított Kampány a Depresszió Legyőzésére üzenetével, amely kampány hozzájárult ahhoz, hogy 10 év alatt 253 százalékkal emelkedjen az antidepresszánsok felírása.

Egy 2006 februárjában British Medical Journalban publikált áttekintésben Joanna Moncrieff and Irving Kirsch rámutatott, hogy a NICE ajánlásai nem veszik figyelembe az ő kutatási adataikat sem. Noha a placebo-kontrollos SSRI-kísérleteknek a NICE által végzett meta-analízise statisztikailag szignifikáns különbséget talált a szimptómák szintjén, de ezek túl csekély mértékű hatások voltak, amelyekről úgy vélték, hogy "nem valószínű, hogy van klinikai jelentőségük".
Számos publikált tanulmány és beszámoló áttekintése után Moncrieff és Kirsch a következő konklúziókra jutott:

Összegzés

1. A SSRI-oknak nincsen klinikai értelemben vett előnyük a placebókhoz képest
2. Azon állítások, miszerint az antidepresszánsok a súlyosabb depressziók esetében hatékonyabbak, kevéssé bizonyítottak
3. Módszertani tényezők is magyarázhatják a csekély fölényüket a placebókhoz képest
4. Az antidepresszánsokról nem mutatták ki meggyőzően, hogy hosszútávon befolyásolnák a depresszió kimenetelét, illetve az öngyilkossági rátákat

A gyógyszerre vagy a placebóra való reakciókat gyakran a Hamilton-skálán mérik, vagyis egy úgynevezett felelet-választós kérdőíven, amelyet az orvosok arra használnak, hogy megállapítsák a páciens depressziójának súlyosságát. A kérdőív a depresszióban észlelhető tünetek súlyosságát méri, mint például a rossz hangulatot, álmatlanságot, szorongást és a fogyást; ezt a skálát, az "orvosok szerinti skálát" nagyon megbízhatónak és sokkal érzékenyebbnek tartják a gyógyszer/ placebo különbségek mérésére, mint a "páciensek szerinti skálát". (Murray, 1989)

A NICE meta-analízisében, vagyis újraértelmezésében a gyógyszer és a placebo csoportok közötti különbség egyetlen pont volt. A leggyakrabban használt 17 kérdésből álló Hamilton skálán az elérhető pontok maximuma 52 pont. Erősen valószínűtlen, hogy ez az egyetlen pont különbség az 52 pontos skálán klinikailag szignifikáns lenne, és ezt a tényt, az FDA (Food and Drug Administration, az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Szakhatósága) is elfogadta egy Moncrieff and Kirsch által szemlézett memorandumában (Laughren 1998, Leber, 1989).

Egyéb vizsgálatok is jutottak hasonló eredményre. Khan és társainak tanulmánya 10 % különbséget talált a placebo és a gyógyszerek által eredményezett tünetek szintjében két különböző meta-analízisben. Egy frissebb tanulmányban, Kirsch és társai segítségül hívják az Információszabadságról szóló törvényt, hogy hozzáférhessenek korábban publikálatlan tanulmányokhoz ( a gyógyszergyáraknak nincs publikálási kötelezettségük, hogy megjelentessék az általuk szponzorált tanulmányt, ha nem "passzol" nekik az eredmény.) Az összes különbség a gyógyszerek és a placebo között ebben az elemzésben 1,7 pont volt a Hamilton skála szerint.
Moncrieff és Kirsch szintén rámutat arra, hogy a Hamilton skálán hét kérdés vonatkozik az alvásra és a szorongásra, és minden, az alvásra vonatkozó kérdés 6 pontot ér. Így bármely orvosság - beleértve az antidepresszánsokat is - , amelynek van némi nyugtató hatása, létrehozhat két pont különbséget, anélkül, hogy valamely speciális depresszióellenes hatást is kifejtene.

Néhány olyan tanulmányban, amelyben a páciens állapotát jelentős mennyiségű időn át követik, szintén nagyon kevés eredmény mutatható ki azoknál a pácienseknél, akiket depresszióval kezeltek kórházban vagy járóbeteg rendelésen, és a depresszió mértéke annak ellenére emelkedett, hogy növelték az antidepresszánsok bevitelét. Az öngyilkossági ráták annak ellenére emelkedtek bizonyos társadalmi csoportokban és bizonyos országokban, hogy az antidepresszánsok felírása is növekedett, és továbbra is aggályos, hogy az SSRI-ok növelhetik az öngyilkosság kockázatát a gyerekeknél és a felnőtteknél egyaránt.

A gyerekek antidepresszánssal való kezelésénél már felismerték, hogy "kedvezőtlen" az előnyök és a kockázat aránya. Moncrieff és Kirsch erősen hangsúlyozzák, hogy ugyanez vonatkozik a felnőttekre is, és a fokozott öngyilkossági késztetés lehetséges kockázatával, illetve az antidepresszánsok mellékhatásaival kapcsolatos bizonytalanság a depresszió kezelésében "jelenleg érvényes megközelítésünk alapos újraértékelését" indokolja.



































 

 

 

 

 

 

 

Küldje el barátjának, ismerősének!