Feliratkozás hírlevélre

Yerevanian BI, Koek RJ, Mintz J, Akiskal HS Mániás-depresszió gyógyszeres kezelése és öngyilkos viselkedés. 2. Az antidepresszánsok hatása.

Forrás: Yerevanian BI, Koek RJ, Mintz J, Akiskal HS. Bipolar pharmacotherapy and suicidal behavior Part 2. The impact of antidepressants.J Affect Disord. 2007 Nov;103(1-3):13-21.
Fordítás, kivonat: Szendi Gábor

Jól ismert, hogy az antidepresszánsok fokozzák az öngyilkossági késztetéseket (lásd. a szájt cikkeit). Bipoláris, vagyis mániás depressziós betegeknél ez a kockázat azonban egészen drámai. Már önmagában is kérdéses, hogy a hatástalannak bizonyult antidepresszánsok alkalmazása megengedhető-e bármiféle "depresszióban", de az alábbi cikk alapján még kevésbé volna adható bipoláris betegeknek.

A szerzők bevezetőjükben felvázolják, hogy az antidepresszánsok öngyilkosság fokozó hatása ellentmondásos. Persze, az adatok ellentmondásosak, mert egyfelől az antidepresszáns klinikai vizsgálatok fokozott öngyilkossági kockázatot jeleznek, másfelől a kockázatot tagadó elemzések jelennek meg az antidepresszánsok védelmében. A klinikai vizsgálatok eredményei miatt döntött úgy az amerikai gyógyszerhatóság (FDA) és más nemzetek, köztük az EU gyógyszerbiztonsági bizottsága (EMEA), hogy a gyógyszerekben fel kell tüntetni az öngyilkosság fokozó hatást. Az "ellentmondásosságot" olyan tanulmányok idézik elő, mint pl. Rihmer és Akiskal 2006-os cikke, amelynek magyar változatáról annak idején kimutattam, hogy Rihmer hamisított cikket is idéz az antidepresszánsok öngyilkosság csökkentő hatásának védelmére. (E cikkemért perelt be engem a Magyar Pszichiátriai Társaság). A hamisított cikket az angol változat is idézi, minden gond nélkül. A vizsgálat célja, írják a szerzők, az antidepresszáns kezelés öngyilkosság fokozó hatásának elemzése bipoláris betegségben (mániás-depresszióban); ez a terület még ellentmondásosabb. Egy 2004-es vizsgálat azt mutatta ki, írják a szerzők, hogy a fel nem ismert bipoláris betegek antidepresszáns kezelésre 3-szor gyakrabban követtek el öngyilkossági kísérletet, mint a felismert bipoláris betegek, és 4-szer gyakrabban, mint a nem bipoláris betegek. Egy másik vizsgálatban bipoláris betegeknél az antidepresszáns szedés kétszeres öngyilkossági kockázatot képviselt az antidepresszánst nem szedőkkel szemben. Mások ezt az eredményt igen kis betegszámmal dolgozva nem tudták megerősíteni.
Ez a vizsgálat nagy elemszámú betegcsoportot vizsgált. Az elemzést 1994 és 2002 közt kezelt bipoláris betegek adatain végezték el.

Eredmények

Az eredmények azt mutatják, hogy az antidepresszánst szedő bipoláris betegek körében az öngyilkossági kockázat kiugróan magas. A hangulatstabilizáló szerek közül a lithium bizonyult a legjobb védőfaktornak. Összesen három hangulatstabilizáló szert elemeztek. Ha összehasonlították azokat a betegeket, akik csak hangulatstabilizálót szedtek azokkal, akik a hangulatstabilizáló mellé még antidepresszánst is kapott, akkor az antidepresszánst is kapó csoportban azonnal 2-3-szorosára nőtt az öngyilkossági kockázat.Ha a csak hangulatstabilizáló szereket szedő betegeket hasonlították össze a csak antidepresszánst szedő betegekkel, akkor az antidepresszánst szedő betegek körében 6-10-szer nagyobb volt az öngyilkossági kockázat. Így- írják a szerzők - azok a bipoláris betegek, akik különféle okokból csak antidepresszáns kezelést kaptak magában, rendkívül magas öngyilkossági kockázatnak vannak kitéve. A vizsgálatban nagyon sok ilyen beteget találtak, akik csak antidepresszáns kezelést kaptak. (Vagyis ez gyakori és nem tekinthető kivételes tévedésnek.)


MS MONO= csak hangulatstabilizáló; MS+AD= hangulatstabilizáló és antidepresszáns; AD ALONE=csak antidepresszáns

Vajon miért fordulhat elő, hogy valaki bipoláris beteg, és mégis csak kizárólagosan antidepresszáns kezelést kap?

A szerzők szerint ennek oka: 1, a bipoláris beteg depressziós tünettel kerül orvos elé, csak később kapja meg a bipoláris diagnózist. (Ezzel az okoskodással azonban a következő a gond: az antidepresszáns kezelés ismert mellékhatása, hogy mániát alakíthat ki. Ha valakinél mániát alakít ki, akkor nem azt mondják, hogy az antidepresszáns kezelés áldozata, hanem azt, hogy íme, bipoláris beteg volt és "előjött" a mániája. De a beteg soha nem lett volna mániás, ha mondjuk nem a depresszióban hatástalan antidepresszánssal kezdik kezelni, hanem pl. pszichoterápiával. Az antidepresszáns kezelés tehát maga állítja elő a bipoláris betegeket, akikre később rásütik, hogy már eleve bipolárisak voltak. Ha valakit félrekezelnek és meghal, lehet azt mondani, hogy nem a félrekezelésbe halt meg, hanem amúgy is meghalt volna. Hm?)
2, A beteg visszautasítja a hangulatstabilizáló kezelést, vagy nem tolerálja (Ez esetben pláne nem kéne adni neki antidepresszánst!)
3, A beteg diagnózisában nem biztosak a különböző pszichiáterek. (Nem is lehetnek biztosak, mert semmiféle egzakt kritériuma nincs sem annak, hogy valaki depressziós, sem annak, hogy bipoláris beteg. A pszichiátria betegségfogalma nem tudományos fogalom. A vitát a beteg halála szokta lezárni.)
4, vita a szakértők között, lehet-e antidepresszánst adni bipolárisoknak vagy sem. (Valójában elfojtott vita van arról, egyáltalán érnek-e bármit is az antidepresszánsok. Mivel az elemzések az antidepresszánsokat hatástalannak mutatják, teljesen fölösleges azon vitatkozni, vajon adható-e bipoláris betegnek vagy sem. Ebbe a vitába évente sok-sok ember hal bele, legyen az "depressziós" vagy "bipoláris" beteg.)

A szerzők egyik végkövetkeztetése az, hogy bipoláris betegeknél az antidepresszáns kezelés hangulatstabilizáló adása mellett is 3-szorosára növeli az öngyilkossági kockázatot. A másik következtetésük egyenesen elképesztő azonban. Mint írják, a depresszió antidepresszáns kezelése során bekövetkező öngyilkossági gondolat vagy kísérlet annak a bizonyítéka, hogy a beteg bipoláris beteg. Azok a fiatal gyerekek és serdülők, akik antidepresszánsra öngyilkosságot kíséreltek meg vagy követtek el, a szerzők szerint valójában bipoláris betegek.

Kommentár

Ez véleményem szerint jellegzetes pszichiátriai önbeteljesítő jóslat.

Kifejlesztettek egy gyógyszercsoportot, amelyet alkalmaznak egy mesterségesen létrehozott betegcsoporton, akiket depressziósnak neveztek el. Ezek valójában boldogtalan, sikertelen, elégedetlen, balsorsú, stb. emberek, akik elhiszik, hogy majd segít rajtuk a boldogságpirula. Az antidepresszáns vizsgálatok metaanalízise azt bizonyítja, hogy az antidepresszánsok hatástalanok ebben a "depresszióban". A gyógyszert óriási propagandával mégis adják. Akik hajlandók beszedni ezeket, azok megtapasztalják ezeknek a szereknek a mellékhatásait. Az egyik a mánia kialakítása, a másik az öngyilkossági késztetés (és persze van még sok, de itt most ezeket tárgyaljuk). A kettő összefügg, mert ha egy depresszióst az antidepresszánssal átfordítanak mániás-zaklatott állapotba, akkor a beteg valószínűbben követ el öngyilkosságot. Erre a pszichiátria azonban nem azt mondja, hogy az antidepresszánsok fokozzák az öngyilkossági kockázatot, hanem azt mondja, hogy a mániássá tett betegek valójában bipoláris beteg volt, csak még nem derült ki. Ha tehát Ön holnap rákot kap egy gyógyszer mellékhatásaként, tudja meg, hogy nem a mellékhatás okozta a rákot, hanem Ön eleve rákos volt, csak még nem tudta.
Ezzel a rafinált érveléssel bármilyen halálos mellékhatású gyógyszer ezentúl védhető, ezt gyorsan szabadalmaztatni kell.

Összességében azt mondhatjuk, hogy a vizsgálat egyfelől a józan pszichiátereket felhívja egy újabb veszélyre, ami miatt nem volna szabad alkalmazni az antidepresszánsokat, de lovat ad azok alá, akik igazolni akarják betegeik halálát vagy "csak" öngyilkossági kísérletét. A szakirodalomban egyre nagyobb cinizmus figyelhető meg: az öngyilkossági kísérletet egyre inkább úgy kezelik, hogy az nem olyan komoly, hiszen a beteg nem halt meg. Ha az antidepresszáns vizsgálatokban "csak" öngyilkossági kísérletek voltak, az nem olyan megrázó, mint ha meg is halt volna valaki. Csakhogy jól tudjuk, hogy egy vizsgálatban a beteg nyakára járnak, ezért sokkal ritkább a befejezett öngyilkosság, míg a való életben adnak egy receptet, hogy "jöjjön vissza, ha elfogyott a gyógyszer". Ha a beteg nem jön vissza, vagy meghalt, vagy meggyógyult. Vagy elolvasott néhány cikket ezen a szájton.

lásd. még:
Ghaemi SN: A gyors ciklusú mániás-depresszió kezelése: az antidepresszánsok hangulat-destabilizálók?



































 

 

 

 

 

 

 

Küldje el barátjának, ismerősének!