Feliratkozás hírlevélre

Botond Gyula:
Média Mágia

Botond kiadó, Budapest, 2007

 

Megvásárolható:

Alexandra
Fókusz
Írók Boltja
Velvet

 


 

Botond Gyuláról:

A szerző pszichiáter, hipnoterapeuta. E dolgozat az emberi psziché társadalmi szempontból legfontosabb működését, a kommunikációt, ezen belül a szuggesztív mechanizmust mutatja be. Jelen korunkat a kommunikáció mintegy globális háló szövi át és uniformizálja. Ennek tárgyi feltétele a tömegmédia, ám a hatékonyságért végső soron a szuggesztibilitás felelős, vagyis az a tudati reflex, melynek köszönhetően virtuális jeleket valóságos tapasztalatokként kezelünk. A posztmodern tömegmédia a szuggesztibilis emberi lélekre kapcsolódik és így képes létrehozni olyan műtermékeket, melyek napjaink valóságos realitását képezik. A szerző megállapítása szerint mindez alapvetően természetes és hasznos folyamat, baj csak abból származik, ha rosszindulatú hamisítványok kerülnek az üzenetek közé. A kötetben számos aktuális és globális esemény kerül tárgyalásra, végül pedig a hamis üzenetekkel szembeni védekezés néhány lehetőségét vázolja fel a szerző.

 


 

Mintafejezet a könyvből

Depressziójárvány

– Depresszió, mint jutalom

 

A televízióhoz, mobiltelefonhoz, gépkocsihoz, egzotikus utazáshoz, videó kliphez, farmernadrághoz, mint posztmodern javakhoz viszonyítva a depresszió elleni tabletták jutalomértéke első pillantásra talán nem olyan nyilvánvaló. Az a tény azonban, hogy a jóléti társadalmakban a lakosságnak évente legalább 15-20%-a1 önfeledten használja, fogyasztja őket hosszabb-rövidebb ideig, szemléletesen mutatja, hogy milyen közkedvelt cikkekről van szó. Valószínűleg nem követünk el különösebb hibát, ha a depresszió betegség mivoltától itt most eltekintünk, mint ahogy ez napjaink depresszió szakirodalmában is tükröződik. Manapság a depresszió jelenségével jóval többet és lényegre törőbben foglalkozik a marketing tudomány, a szociológia, a filozófia és a politika (mint súlyos költségvetési teherrel) a medicina tudományához képest. Ezzel szemben pl. a tüdőgyulladás továbbra is az orvostudomány belterülete. Korunkban a depresszió csak látszólagosan a medicina ügye, valójában a medikalizáció vezető eseménye, tágabb értelemben azonban a posztmodern kor egyik paradigmatikus jelensége.

A posztmodernben a depresszió diagnózis a társadalmi adaptáció szempontjából hasonló funkcióval bír, mint a volt kommunista pártigazolvány. Terjedése is több szempontból megegyezik vörös elődéjével, egyrészt egzisztenciális kényszer, másrészt erőteljes propagandanyomás készteti a tömegeket beszerzésére, emellett az önfeladás és némiképp még az erkölcstelenség szele is körüllengi a depressziós identitás elfogadását. A posztmodern ideológia és következésképp a jóléti fogyasztói életforma csúcsproduktumának tekinthetjük a depressziót, mely egyfelől bombaüzlet, másfelől menekülés a baj elől a bajba.

A depresszió elleni tabletta pedig a posztmodern által sújtott ember virtuális vigasza, melyben azonban a posztmodern kor csúcstechnológiával előállított, önnön vegytiszta sűrítményét kínálja fel gyógyításnak álcázott regulatív céllal. Eme tablettával a posztmodernbéli ember pontosan azt kapja a szájába, amitől rosszul érzi magát, és ami ezáltal már idegsejtjeinek plazmájába is beköltözik. Mindazonáltal a depresszió elleni tabletta legfőbb hatóanyaga nem más, mint a szuggesztió.

Félretéve az allegorikus hangvételt, a depresszió a mai jóléti társadalmak egyik alapjelensége, mely létét és terjedését mindenekelőtt a tömegmédiának köszönheti, ezért szentelünk neki kiemelt figyelmet. A medikalizációról fentebb már szóltunk, ezen belül a depresszió irányában ható tömegszuggesztiók lényegében nem különböznek a többitől, de mind az érintettek számát, mind a kezelési költségek nagyságát tekintve a depresszió vezető helyen áll. A medikalizációs folyamatok záró mozzanata a gyógyszercégek extraprofit eredménye egyfelől, valamint az egészségügyi kiadások finanszírozhatatlansága másfelől. A költségek nagyságrendje felveti annak alapos gyanúját, hogy pl. iraki emberek tízezreinek halála a jóléti társadalmak medikalizációs kiadásainak közvetett fedezetéül szolgál, mint „járulékos veszteség”.

 

– Depresszió-szuggesztiók

A depresszió jelenség szuggesztív szerveződése többlépcsős. A kiindulási pontban az ügy elsődleges haszonélvezői, a gyógyszergyártó vállalatok állnak. Ezek a cégek félelmetes marketing (agitprop) szakember arzenállal dolgoznak, sokkal nagyobb létszámban és költségvetéssel, mint a kutatási oldalon.2 Ugyanakkor eme marketing munkások igen jelentős hányada is naiv, egyszerű módszertani sugallatokat teljesít lényegében tudattalanul. A gyógyszeripari marketing dolgozók egy része az orvosokkal, orvostanárokkal áll elsősorban szuggesztív, kisebb részben anyagi kapcsolatban, másik részük pedig a reklám és média eseményeket szervezi.

A második lépcsőn az orvosok, professzorok helyezkednek el, akik a tankönyveket, a diagnózisokat és a recepteket írják. Tévedés volna őket megítélendő a gyártókhoz fogható komoly anyagi érdekeltségben gondolkodni. Valójában erős szuggesztív hatás alatt állnak egyrészt az ipar oldaláról, másrészt egymást gerjesztve folyamatosan, tudományos dolgozatok, irányelvek, társaságok, kongresszusok örvénylésébe veszve, melyek mind egy irányba, a minél több depresszió és minél több gyógyszer irányába húznak. A gyakorló orvosok részéről fennálló naivitás még elfogadható, de az egyetemi tanároknak, kutatóknak feladata lenne rálátni tevékenységük egészére.

A harmadik lépcsőt képviselik a média munkásai és a panaszosok. A média munkásait, műsorvezetőket, újságírókat itt szándékosan nem nevezzük szakembereknek, mert a medikalizáció terén gyakorolt tevékenységük olyan mértékű naivitást, majdhogynem értelmi fogyatékosságot tükröz, ami talán már a médiának is hátrányt jelent. A medikalizáció és ezen belül a depresszió tömegszuggesztiói nem illenek a képes médiába, a hosszabb ismeretterjesztő szöveg (könyv) pedig unalmas, drága, kevéssé hatékony. A medikalizáció elsődleges médiuma a rádió, második a sajtó.

Az efféle műsorokat természetesen a legnagyobb érdekeltségi körnek, az otthonülőknek, munkanélkülieknek, öregeknek szánják, így napközben akár órák hosszat is betegségeket elemeznek. A sugallatok rejtjelezésére az ismeretterjesztés, felvilágosítás, megelőzés, gyógyítás tehát a jó szándék szolgál, mint általában. Azonban a rejtett és igen erőteljes szuggesztió minden esetben ugyanaz: a betegség létezik, gyakori, valószínű, nagyon veszélyes, de megelőzhető, felismerhető, gyógyítható csak orvoshoz kell fordulni azonnal, a legkisebb gyanú esetén is. Depresszió esetében pedig a gyógyszert életfogytiglan szedni kell, ám ez nem jelent függőséget.

Nem használom a manipuláció kifejezést, mert nem tartom valószínűnek, hogy egy ismeretterjesztő műsor, vagy cikk szerkesztője szándékosan félrevezető és betegséget reklámozó kommunikációt folytatna. Sajnos azonban számos jel mutat arra, hogy a tömegkommunikációban dolgozó hivatásos szakemberek nincsenek tudatában mesterségük lényegének, vagyis a kommunikáció szuggesztív potenciáljának.

A mégoly kevéssé panaszos ember is igen szuggesztibilis mind a súlyosságot fokozó, mind az enyhülést ígérő üzenetek irányában. Panaszait hajlamos felnagyítani, főleg ha ilyen irányú sugallatokat is kap a médiából vagy az orvostól. Az már a medikalizáción is túlmutató posztmodern létforma-szuggesztió, hogy bármiféle bajra valahonnan máshonnan, valaki mástól kell várni a segítséget, nem pedig magunkat, magatartásunkat, helyzetünket vizsgálni meg kritikusan. Ehhez a passzív, kényelmi attitűdhöz remekül illeszkednek, minthogy éppen erre is készültek a depresszió diagnosztikus tünetei.

Az alábbi tünetlista a jelenleg hivatalos, nemzetközi pszichiátriai diagnosztikus útmutatókból3, valamint a leendő panaszosok, betegek részére tekintélyes orvosok által írt és depresszió elleni tablettát gyártó cégek által szponzorált ismeretterjesztő, vagyis propagandaanyagokból származik. Ez utóbbi listák összeállításában viszont a manipulatív szándék bizonyosra vehető, szórólapokon való terjesztésük esetén pedig kizárólagos. A tünetek közül hivatalosan négy, de gyakorlatilag akár egyetlenegy is elegendő a depresszió diagnózis megállapításához és, ami a lényeg, a recept felírásához.

– nyomott hangulat;

– érdektelenség;

– örömre való képesség csökkenése;

– fáradékonyság;

– tevékenységek elsivárosodása;

– koncentráló készség-, figyelemműködés csökkenése;

– alacsony önértékelés;

– csökkent önbizalom;

– bűntudat;

– értéktelenség érzése;

– pesszimista, sivár jövőkép;

– önkárosító, öngyilkossági gondolatok, cselekedetek;

– álmatlanság;

– csökkent étvágy;

– szorongás;

– magány érzése;

– fokozott mozgástörekvés;

– ingerlékenység;

– mértéktelen alkoholfogyasztás;

– hisztéria;

– fóbiák;

– kényszerek;

– idegesség;

– képzelt betegség;

– korai ébredés;

– csökkent mozgáskészség;

– reggel rosszabb, mint este;

– fogyás;

– szexuális vágy csökkenése;

– nehézség a mindennapi tevékenységekben;

– belső nyugtalanság;

– hallucinációk;

– téveszmék;

– szellemi és testi gátoltság, megmerevedés;

– önvádlások;

– aggódás;

– nagyon hosszú, enyhén nyomott hangulat;

– „tunyák és panaszkodók, rosszul alszanak és kellemetlen a közérzetük, de rendszerint megfelelnek a hétköznapi környezeti elvárásoknak”4;

– szomorú hangulat;

– hízás;

– aluszékonyság;

– csökkent gondolkodási, döntési képesség;

– reménytelenség érzése;

– lelassult gondolkodás.

A „férfi depresszió”5 további jellegzetes tünetei:

– fokozott ingerlékenység, türelmetlenség;

– környezet felé irányuló agresszivitás – szóbeli vagy tettleges;

– szokatlan magatartás;

– túlzott alkohol vagy kábítószer fogyasztás;

– csökkent önkontroll;

– dühkitörések;

– munkába vagy sportba való menekülés;

– összetűzés a hatóságokkal.

A női, „változó kori depresszió”6 speciális tünetei:

– erős feszültség, szorongás;

– gyakori türelmetlenség;

– labilis hangulat;

– gyakori sírás;

– fáradékonyság;

– éjszakai felébredés;

– koncentrálási nehézség.

A maszkírozott, nem tipikus, „rejtett depresszió” jellegzetes tünetei7:

– makacs fej-, nyak-, derékfájások;

– kézben és lábban érzett fájdalmak;

– mellkasi nyomásérzés;

– nehézlégzés;

– bizonytalan szívpanaszok;

– emésztési zavarok (hasmenés vagy székrekedés);

– gyomortáji panaszok;

– émelygés;

– alhasi görcsök;

Végül egy csokor egy pszichiáter oktató által leendő depressziósok számára készített rendelői meghívóból, vagyis gyógyszergyári tájékoztatóból8:

– rendkívül rosszul érezzük magunkat (óriási szomorúság érzése);

– érdeklődésünk csökken;

– csökken az étvágyunk;

– csökken az érdeklődésünk a nemi élet iránt és gondolatban is kevesebbet foglalkozunk a nemi élettel. (Ez partnerünknek is feltűnhet és meg is bántódhat amiatt, hogy kevésbé érdeklődünk utána.);

– csökken az erőnk;

– kevesebbet alszunk, mint általában;

– állandóan aggasztó gondolatok jutnak eszünkbe;

– lelassult gondolatok;

– visszatérő kellemetlen gondolatok;

– lelassult cselekvés és beszéd;

– félelem érzése.

Az ügy komolytalansága már-már olyan mértékű, hogy az a valódi depressziós betegekre nézve sértő, mi több veszélyeztető. Olyan betegség ugyanis nem diagnosztizálható és nem kezelhető, amelynek ennyiféle tünete lehetséges (e sorok írója gyakorló pszichiáter). Mindez azonban komoly fórumokon, magas szakmai tekintély által támogatottan kerül közvetítésre, így szuggesztív ereje hatványozott. Vajon hányan tudják, hogy minden egyes tünet, amely nyilvánosan hangzik el, vagy plakátoltatik ki nem más, mint önmagát beteljesítő sugallat, megajánlás, figyelemfelkeltés a panasz érzésének lehetősége, sőt illendősége, szükségessége irányában. Vagyis magának a betegségnek a szuggesztiója. Ez esetben a kommunikációs hibát súlyosbítja, hogy pszichiáterektől nagyobb szakértelem lenne elvárható a szuggesztió-szuggesztibilitás terén. Természetesen a „betegtájékoztató”, vagyis szórólapkészítők pontosan tudják, hogy mit és miért tesznek.

 

 

1 A fogyasztott tabletták mennyisége alapján számított arány. A hivatalos adatok ennél kisebbek (10-15%), de nem pontosabbak.

2 Pharmaceutical Marketing and Research Spending: The Evidence Does Not Support PhARMA’s Claims. American Public Health Assosiation, 21. Oct. 2001.

www.http//dcc2.bumc.bu.edu/hs/ushealthreform.htm

3 – DSM-IV, Animula Budapest, 1995. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság diagnosztikus útmutatója.

– BNO-10 A mentális és viselkedészavarok osztályozása. Klinikai leírás és diagnosztikus útmutató. WHO-MPT, 1994.

4 BNO-10 A mentális és viselkedészavarok osztályozása. Klinikai leírás és diagnosztikus útmutató. WHO-MPT, 1994: 193. o. (F34.1 Dysthymia). A kiadvány a pszichiátriai gyakorlat legfontosabb kézikönyve, minden lapján a szponzoráló gyógyszercég neve olvasható.

5 Rihmer Z, Rutz, W.: Depresszió és öngyilkosság férfiaknál. Springer Orvosi Kiadó Kft, 2000. Depresszió elleni tablettát gyártó cég által szponzorált kiadvány, a szerzők pszichiáter professzorok. A „férfi depresszió” diagnózist a hivatalos medicina (még) nem használja.

6 Belső N, Paulin F, Rihmer Z: Depresszió a változó korban. Springer Orvosi Kiadó Kft, 2000. Depresszió elleni tablettát gyártó cég által szponzorált kiadvány. A „változó kori depressziót” a hivatalos medicina (még) nem használja.

7 Depresszió elleni tablettát gyártó cég orvosi rendelőkben terjesztett szórólapja betegek részére, 1999. A „maszkírozott (larvált) depresszió” elnevezést már sikerült a hivatalos medicina nómenklatúrájába juttatni.

8 Depresszió. Gyógyszergyári szórólap, 2006. Szakmai tanácsadó: dr. Unoka Zsolt.



































 

 

 

 

 

 

 

Küldje el barátjának, ismerősének!