 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ha viccelni akarnék, azt mondanám, kérdezze meg orvosát gyógyszerészét...A válasz az lenne, amit a Magyar Pszichiátriai Társaság elhatárolódó nyilatkozatában közzétett: nem vitatkozik a maguk hasznát és sikerét hajszolókkal. Kinek szól ez a nyilatkozat, kérdezhetnénk. Saját maguknak? Sokan sejtik, bár biztosat ki állíthatna erről, hogy személyes és intézményes egzisztenciájuk a gyógyszeripar kezében van, a gyógyszeripartól különböző címeken befolyó támogatások, reklámbevételek, valamint a felírt gyógyszerek felírásából fakadó különféle személyes anyagi előnyök nélkül nehéz lenne már az életük. De erről csak találgatni lehet. Akkor talán az embereknek szól ez a nyilatkozat? Azoknak az embereknek, akik növekvő elégedetlenséggel tapasztalják (legalábbis nekem ez csapódik le a hozzám írt levelekből és az emberekkel folytatott beszélgetésekből), hogyan bánik a pszichiátria egy része az emberekkel, milyen tragédiák származnak abból, amikor a pszichiátria "kezelni" kezd valakit. Azoknak az embereknek, akik évek óta szedik az antidepresszánsokat és "depressziójuk" csak nem akar elmúlni, nehéz bemesélni, hogy a pszichiátria az ő barátjuk. Ők mondják, nem én. Azoknak az embereknek szólna, akik lassan ráébrednek arra, hogy antidepresszáns kezelésük nem oldott meg semmit, sőt maga a kezelés mellékhatásai és a gyógyszerelhagyás és a visszamaradt maradandó károsodás, vagy a betegen született gyermekük lett csak igazán probléma életükben? Ezeknek az embereknek igencsak nehéz elmagyarázni, miért bujdokol el a pszichiátria az antidepresszánsokról folytatott közéleti vita elől, miért igyekszik minden eszközével lehetetlenné tenni, hogy bárki nyíltan beszéljen az antidepresszánsok problémáiról.
Egy meglehetősen szubjektív időszámítás volna, de felállíthatnánk egy számlálót, amely azt mutatná, hány napja nem reagált a pszichiátria, sem testületileg, sem személyesen Depresszióipar cikkemre, majd Antidepresszáns és Placebó, majd Depresszióipar könyveimre. A mutató 2006 novemberében kb. 800 napot mutatna. A mély csend a felszínen azonban mély gyűlöletet sugall, nekem ez a benyomásom. Gyűlölet annak, aki beleköp a levesükbe, aki rontja az üzletmenetet. Ez persze csak feltevés, értelmezési próbálkozás, s lehet, hogy tévedés. Az antidepresszáns piac tele van hamisított vizsgálatokkal, hamisított cikkekkel, hamisított emberekkel. Nemrég egy tanulmány jelent meg, amely azt állította, hogy az antidepresszánsoknak nincs öngyilkosság-fokozó hatása. A tanulmányban a jeles szerző már régóta ismerten hamisított tanulmányt, és sok már megcáfolt vizsgálatot idézett bizonyságul. Ugyanez a szerző e cikkével szinte egyidőben egy magyar pszichiáterek által nem olvasott szakfolyóiratban, angolul azt írta, hogy az antidepresszánsok szedésének kétszeres öngyilkossági kockázata van. Kicsit meglepő ez az eltérő álláspont. Csak találgatni lehet, mi volt a célja ezzel. Elfelejtette,mit írt az egyik cikkében? Vagy közben új ismeretek birtokába jutott? Vagy szándékosan fogalmazott a veszélyt lekicsinylően az egyik cikkben, és reálisabban a másikban? Ezt csak tőle tudhatnánk meg, de mivel ő nem nyilatkozik, marad a találgatás. Ha ő nem érzi fontosnak elejét venni a találgatásoknak, hát hadd találgasson mindenki. A világban sok hasonló eset történik, van, ahol már tudjuk az okát, miért ír valaki mást, mint a tények. Persze nem szabad csúnyán általánosítani. De ezekben az esetekben a szerzők megrendelésre, szándékoltan torzították el az adatokat a gyógyszeripar szája szerint. Senki nem állíthatja, hogy itt is ez történt. Hogy a szerző az öngyilkosságikockázatot tagadó írását egy gyógyszercég által szponzorált ugynevezett cégszimpóziumon adta elő? Még ez sem bizonyítja, hogy megrendelésre készült az írás. Egyszerűen a szerző rögeszméje találkozott a cég érdekeivel. Azóta a szerző dühödten a világba kiáltotta egy 2007 nyarán tartott konferencián, hogy "súlyos károkat okozott a pszichiátriának, hogy egyesek azt állítják, az antidepresszánsok fokozzák az öngyilkossági kockázatot". Az nem zavarja szerzőt, hogy ez az "egyesek" az amerikai gyógyszerhatóság és az európai gyógyszerbiztinsági hivatal, és hogy kijelentésével egyidőben kezdik a Magyarországon is árult antidepresszánsokon feltüntetni az öngyilkossági kockázatot. És az igazi kérdés persze nem az, mekkora károkat okozott a pszichiátriának annak állítása, hogy az antidepresszánsok fokozzák az öngyilkosságot...az igazi kérdés az, mekkora kárt okozott és okoz a betegeknek az öngyilkossági kockázat tagadása? Egyszer minden ugyis kiderül, miként a Vioxx ügy is napvilágra került. Ötvenezer ember meghalt? Na és? Hogy a cégnél pontosan tudták éveken át, hogy a szer infarktust okozhat? Na és?
A gyógyszeripar és a pszichiátria kedvelt érvelési rendszere az ellenfél egzisztenciális tönkretétele, bezáratása. Vélhetően, de nem bizonyíthatóan állítólag szerző és barátai jártak közben érdekemben, hogy elbocsájsanak állásomból. Szerző és barátai azóta 30 millióra is bepereltek azért a tanulmányomért, amelyben mertem kimutatni, hogy szerző félrebeszél és hamisított cikkekkel próbál igazolni egy hamis állítást. Ha nem tudsz tudományos érvekkel győzni, rúgasd ki, tedd lehetetlenné ellenfeled életét, próbáld meg becsületsértésnek beállítani elenfeled állításait. Ha nem akarsz vitatkozni, semmisitds meg ellenfeledet.
Ez a szájt nem a betegek érdekeit mindennél előbbre tartó pszichiáterek ellen van. Az itt megjelent információk az ő munkájukat is segítheti, ha igénylik. E szájt célja, hogy hozzáférhetővé tegye azokat az információkat, amelyek laikus számára nehezen hozzáférhetők idő vagy nyelvtudás hijján. Sokak szerint jellemző és természetes, hogy a gyógyszerbiztonsági információkat szinte illegálisan kell beszereznünk. De hát ez van. A Vioxx gyártója még a szer halálos mellékhatása miatt elrendelt visszavonás előtti hónapokban is súlyos pereket akasztott azok nyakába, akik a veszélyekre próbálták a figyelmet felhívni.
Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus
|
|