Feliratkozás hírlevélre

Feliratkozás hírlevélre

Szerkesztett változata megjelent: Halra át. Új út a depreszió kezelésében. HVG 2006 aug. 16. 28(34):75-76.

Sokakat meghökkentő közlemény jelent meg 2006 júniusában a világ egyik legrangosabb pszichiátriai szaklapjában, a Journal of American Psychiatry-ban Elisabeth Sublette, a Columbiai Egyetem pszichiátere és az alkohol ambulanciát vezető Joseph Hibbeln pszichiáter/lipid-biológus valamint munkatársaik tollából. Két éven át követték az egyetem ambulanciáján kezelt 33 depressziós betegüket, azt vizsgálva, vajon a felvétel napján a vérükben kimutatott omega-3/omega-6 zsírsav arány alapján a „Magas omega-3 szintű” és az „Alacsony omega-3 szintű” csoportokba sorolás alapján előrejelezhető-e az esetleg bekövetkező öngyilkosság. A vizsgált két év alatt bekövetkező 7 öngyilkossági eseményből (5 kísérlet, 2 végzetes) hatot az „Alacsony omega-3 szintű” csoportba soroltak követtek el. Mivel a vér omega-3 tartalma a klasszikus öngyilkossági rizikófaktoroknál (mint. Pl. korábbi öngyilkossági kísérletek, mániás-depressziós betegség fennállása) is pontosabban előre jelezte az öngyilkossági veszélyt, a szerzők úgy vélik, az omega-3 kiegészítő kezelés fontos szerepet játszhat a jövőben az öngyilkosságok megelőzésében.
Az eredmény persze nem meglepő annak fényében, hogy 2001-ben Joseph Hibbeln finn kollégáival végzett közös vizsgálatukban kimutatták, hogy a sok halat fogyasztók 50%-al kisebb valószínűséggel követnek el öngyilkosságot. Egy 2004-es, japán orvosok által Kínában lefolytatott vizsgálatban pedig 100 öngyilkossági kísérletet elkövető és 100 balesetet elszenvedett összehasonlításával ugyancsak megerősítették, hogy az öngyilkossági kísérletet elkövetők vérében jelentősen kevesebb omega-3 található. Amikor a vér omega-3 tartalma alapján négy csoportba osztották a vizsgált betegeket, a legalacsonyabb omega-3- szintet mutatók közt nyolcszor gyakoribb volt az öngyilkossági kísérlet, mint a legmagasabb omega-3 szintet mutató csoportban.

40-50 éve kezdtek felfigyelni arra, hogy miközben a civilizált világban egyre nő a szív- és érrendszer eredetű halálozás, addig a jóformán csak tengeri állatokat fogyasztó eszkimók körében ez a betegség szinte ismeretlen. Bebizonyosodott, hogy az omega-3-nak nevezett un. esszenciális, vagyis a szervezet által elő nem állítható, de normál működéséhez nélkülözhetetlen zsírsav csoport a védőfaktor (lásd. keretes írásunk). Míg táplálkozástani kutatások szerint elődeink táplálékában az omega-3 és a szintén fontos omega-6 zsírsavak 1:1 arányban voltak találhatók, mára, a növényi olajok és állati húsok túlzott fogyasztása miatt, ez az arány 1:20-hoz közelít, vagyis – állítják a táplálkozáskutatók – a civilizált világ, miközben látszólag túltáplált, omega-3 hiányban szenved, és ez számos civilizációs betegség egyik oka lehet. A hatvanas-hetvenes évek epidemiológiai kutatásai arra is rámutattak, hogy ahol magas a szív- és érrendszeri halálozás, ott ugyancsak gyakori a depresszió, és ahol a nagy halfogyasztás miatt alacsony a szívhalálozás, ott a depresszió is igen ritka.

 

 

Joseph Hibbeln és Norman Salem amerikai kutatók fogalmazták meg 1995-ben először az American Journal of Clinical Nutritionban azt a hipotézist, hogy az omega-3 hiánynak oki szerepe lehet a depresszió, a mániás-depresszió, és a szülés utáni depresszió kialakulásában. A halfogyasztás mértéke és a depresszió gyakorisága közt szoros, fordított irányú kapcsolatot mutattak ki. 1998-as adataik szerint az USA-ban 24 kg az évente egy főre jutó tengeri eredetű táplálék, Németországban 13 kg, míg Japánban 73 kg. Ennek megfelelően az USA-ban a lakosság 3%-a, Németországban 5%-a depressziós, míg Japánban csak 0.1%: a különbség harmincszoros-ötvenszeres. A szerzők –az addigi szórványos kutatási adatokat összefoglalva – rámutattak, hogy az agysejtek egymás közti finom, összehangolt kommunikációja DHA-ból és EPA-ból felépülő membránokon és receptorokon keresztül történik. Omega-3 hiány esetén e fontos sejtelemek a rugalmatlanabb omega-6-ból épülnek fel, s így az idegsejtek, s összességében az agy működése károsodik. Hasonlattal élve, olyan ez, mint amikor egy bonyolult elektromos hálózatban zavarok támadnak a hibás csatlakozások miatt.
Hibbeln és Salem publikációjával egyidőben Andrew L. Stoll amerikai pszichiáter német kutató társával azt vizsgálták, mivel lehetne a sok mellékhatással járó un. hangulatstabilizáló szereket, mint pl. a lithiumot, helyettesíteni. E szereket mániás-depresszióban alkalmazzák a betegség kiújulásának megelőzésére. Döbbenten és hitetlenkedve tapasztalták, írja Stoll a világhírű „Omega-3 kapcsolat” című könyvében, hogy az omega-3 biokémiai tulajdonságai alapján hatásos hangulatstabilizálónak ígérkezett. A mániás-depressziót, vagy másként bipoláris (kétpólusú) betegséget összehasonlítva az unipoláris (egypólusú) depresszióval, sok szempontból másnak, és genetikailag meghatározottabbnak tekintik. Joseph Hibbeln munkatársával 2003-as tanulmányukban azonban kimutatták, hogy a bipoláris betegségcsoport előfordulási gyakorisága ugyancsak a halfogyasztással függ össze. Míg adataik szerint Magyarországon az évi 15 kg halfogyasztás mellett a bipoláris betegségek 5.5%-os gyakoriságot mutatnak, addig Puerto Ricoban 35 kg halfogyasztással ez 1%-os, Izlandon 115 kg-os halfogyasztással 0.2%-os gyakoriság jár.

Vajon az epidemiológiai adatok sugallta összefüggés igazolható-e depressziós betegeknél? Egy ausztrál kutatócsoport depressziós betegek vizsgálatával már 1996-ban kimutatta, hogy minél alacsonyabb a vérben az omega-3, ill. minél magasabb az omega-6:omega-3 arány, annál súlyosabb a depresszió. Malcolm Peet angol kutató munkatársaival 1998-ban igazolták, hogy depressziós betegek vörösvérsejtjeiben a kontrolokhoz képest alacsonyabb az omega-3 tartalom. Egy másik vizsgálat megerősítette ezt, és azt is igazolták, hogy ez az alacsony omega-3 fogyasztással függ össze. Egy görög vizsgálatban 2002-ben azt találták, hogy a közepesen depressziósok zsírszövetében 34%-al kevesebb omega-3 található, mint az egészségesekében.

Ha a depresszió összefügg az omega-3 hiányos táplálkozással, akkor vajon az omega-3 pótlása antidepresszáns hatású volna?, merült fel a kérdés. Mivel a nem szabadalmaztatható omega-3-ban nincs üzlet, antidepresszív hatásának kutatásában a gyógyszeripar milliárdos antidepresszáns piaca miatt ellenérdekelt, így egyelőre kevés vizsgálat áll rendelkezésünkre, azok viszont meggyőzőek, vallják a terület kutatói. A vizsgálatok szerint az omega-3 csoportba tartózó DHA és EPA közül leginkább az utóbbi hatásos depresszív tünetek kezelésére. A már idézett Andrew L. Stoll és csoportja 1999-ben arról számoltak be, hogy bipoláris betegeknél omega-3 kezelés hatására töredékére csökkent a placebocsoporthoz képest a visszaesések száma, s a nagy kontraszt miatt a vizsgálatot etikai okokból előbb kellett lezárni. Egy angol orvoscsoport 2002-ben egy hét éve semmilyen gyógyszerre nem reagáló, súlyos depressziótól, szociális félelmektől és gyakori öngyilkossági késztetésektől szenvedő férfi esetéről számoltak be, aki már egy hónapos EPA kezelésre hihetetlen javulást, 9 hónapos kezelésre teljes gyógyulást mutatott. Hasonló esetet ír le David Servan-Schreiber „No Freud, No Prozac” című könyvében: egy sok éve gyógyszerekre nem javuló, társadalmilag egyre jobban lecsúszó mániás-depressziós beteg napi kilenc halolaj kapszulától hetek alatt rendbejött. Malcolm Peet és kollégái ugyanezt ellenőrzött körülmények közt ismételték meg, és antidepresszáns kezelésre nem javuló betegek 69%-nál értek el gyógyulást napi 1g EPA 12 hetes adásával. Egy izraeli orvoscsoport 2002-ben antidepresszáns kezelés dacára visszatérő depresszióban szenvedő betegeket kezelt napi 2 gr EPA-val, és a betegek 60%-a gyógyult, szemben az EPA helyett placebót kapó csoport 10%-os gyógyulásával. 2006 júniusában jelent meg izraeli pszichiáterek vizsgálata az omega-3 sikeres alkalmazásáról gyermekkori depresszióban. Számos bizonyítékunk van arra is, hogy a szülés utáni depresszió összefüggésben áll az anyai szervezet omega-3 tartalmának drámai csökkenésével, ugyanis a magzat és a csecsemő agyának fejlődéséhez nélkülözhetetlen omega-3 egyedüli forrása az anya.

A depresszió nyilvánvalóan nem azonos az omega-3 hiánnyal, de az omega-3 hiányos táplálkozás olyan agyműködési zavarokhoz vezet, amelyek rontják a stresszel, veszteségekkel való megküzdés hatékonyságát és az így kialakuló tehetetlen állapot vezet el a depresszióhoz. Az omega-3 kutatás a depresszió hátterében biológiai tényezőket feltételező elméletekkel is összhangban vannak, ugyanis számos adat igazolja, hogy a szervezet omega-3 szintje szoros kapcsolatban áll az agy szerotonin szintjével. Ez magyarázza az omega-3 hiány és az öngyilkossági hajlam kapcsolatát is, ugyanis az omega-3 hiánnyal együtt járó csökkent szerotonin szint impulzív és agresszív viselkedéshez vezet. Az impulzív agresszivitás nem csupán az öngyilkosságokban, de a gyilkosságokban is nagy szerepet játszik. Hibbeln 2001-es összefoglalója bizonyítja, hogy az országonként eltérő gyilkossági statisztikák szoros kapcsolatot mutatnak a halfogyasztással. Egy börtönvizsgálatban pl. omega-3 alkalmazására 30%-al csökkent az agresszív cselekmények száma a kezelt csoportban.

A depresszió azonban csak egy példája annak, hova milyen idegrendszeri működési zavarokhoz vezethet az omega-3 hiányos táplálkozás. Több vizsgálat jelzi, hogy szkizofrén betegekben is kórosan alacsony az omega-3 szint, és sikereket értek el szkizofrén betegeknél omeg-3-al folytatott kiegészítő kezelés során. Kuan-Pin Su taiwani pszichiáter és csapata 2001-ben egy krónikus schizofrén nőbeteg esetéről számolt be, akinek terhessége alatt súlyosbodó tüneteit a magzat védelmében omega-3 adásával kezelték - sikerrel.

Az omega-3-ra úgy tűnik, nem egyszerűen csak egy tünékeny tudományos divat, hanem a vitaminok jelentőségének felismerésével vetekedő felfedezés, amely arra figyelmezteti a modern kor emberét, hogy veszélyesen eltért az evolúció kimunkálta táplálkozási szabályoktól.
Omega-3 hiányt írtak le hiperaktivitásban, schizofréniában, multiplex sclerózisban, és számos, korunkban felszaporodó testi betegségben, mint a szív- és érrendszeri megbetegedésekben, allergiában és asztmában, autoimmun betegségekben vagy a prosztatarákban.
Kutatók egybehangzó véleménye az, hogy a halfogyasztás, de legalább az omega-3 fogyasztásának növelése jelentős előrelépés volna a depresszió és egyéb civilizációs betegségek elleni küzdelemben. Gordon Parker ausztrál professzor, a depresszió kutatására és kezelésére specializálódott Black Dog Intézet igazgatója és munkatársai 2006-ban, A Journal of American Psychiatryban összefoglalva az omega-3 szerepét a pszichiátriai betegségekben, egyfelől rendkívül ígéretesnek tekintik a kezdeti eredményeket, másfelől szükségesnek látják az eredmények további igazolását jól tervezett vizsgálatokban, kiderítendő, vajon az omega-3 antidepresszív hatású, vagy csupán kiegészítő kezelésre alkalmas, hosszú távon is hatásos-e, milyen adagolásban hatásos, és alkalmas-e a mentális zavarok prevenciójában.

Keretes:

Testünkben kémiai szerkeztét tekintve kétféle nagy zsírcsoport található, az un. telitett zsírok, melyeket a bőr alatti zsírraktárakban találhatunk, ilyen zsír a disznózsír vagy a vaj, melyek szobahőmérsékleten szilárdak. A zsírok másik csoportját az esszenciális, vagyis a szervezet által elő nem állítható, többszörösen telítettlen zsírok alkotják, melyeknek szerkezetük alapján két nagy alcsoportja van: az omega-3 és az omega-6 esszenciális zsírsavak vagy lipidek. Az esszenciális zsírsavak alkotják a sejtek falát, valamint a sejtmembránokat, amelyek lehetővé teszik a tápanyagok és információt hordozó molekulák (hormonok, idegi ingerület átvivő anyagok) felvételét, leadását. Az omega-3 lipidek közt nagy jelentőségű a DHA (dokozahexaénsav) és EPA (eikozapentaénsav), míg az omega-6 egyik legfontosabb változata az AA (arachidoniksav). A lipidek jelentőségét jelzi, hogy az agy szárazanyag tartalmának kb. 60%-a DHA és AA. Az alcsoporton belüli változatok közti különbségtétel igen fontos, mert bár omega-3 zsírsavat tartalmaznak pl. a zöld levelű növények, a lenolaj vagy a dió, de a szervezet a növényi omega-3-ból igen kis hatékonysággal állítja elő a szervezet számára szükséges DHA-t és EPA-t. A halak és tengeri állatok viszont igen nagy mennyiségben tartalmazzák az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen DHA-t és EPA-t. 2002-ben volt a Természeti Antropológusok Amerikai Társaságának 71. ülése, melynek egyik központi témája az agy evolúciója volt. A résztvevő tudósok egyetértettek abban, hogy az emberi agy hihetetlen méretnövekedését az tette lehetővé, hogy ősünk táplálkozásában kitüntetett szerepet kapott az omega-3-ban dús hal fogyasztása.




































 

 

 

 

 

 

 

Küldje el barátjának, ismerősének!