Feliratkozás hírlevélre

Marilyn Elias: Ellenérdekek akadályozzák a pszichiátriai kutatást

Vajon számít-e az, hogy a mentális zavarok definícióit és kezelési útmutatóikat író legtöbb szakértő pénzt kap a gyógyszercégektől?

Forrás: USA TODAY
Fordította: Szendi Gábor

Vajon számít-e az, hogy a mentális zavarok definícióit és kezelési útmutatóikat író legtöbb szakértő pénzt kap a gyógyszercégektől?

A problémát intenzíven vitatják a tudományos folyóiratok, de a kérdés nem pusztán akadémiai kérdés. Ez a közjólét húsbavágó kérdése is, mivel fennáll a veszélye annak, hogy a gazdasági érdekek befolyásolják azt a döntést, hogy kit is kell kezelni, írjanak-e nekik gyógyszereket, és ha igen, melyiket, mondja Lisa Cosgrove a Massachusetts-Boston Egyetem pszichológusa.

A kritikusok, mint Cosgrove is, azt mondják, a gyógyszercégekkel fennálló anyagi függés romboló érdekellentétet jelent azoknak a vezetőknek a számára, akik újraírják a DSM V.-öt, a pszichiátriai diagnózisok bibliáját, valamint összeállítják a legjobb kezelést előíró kezelési ajánlásokat.

Az Amerikai Pszichiátriai Társaság 160 szakértője van kijelölve a diagnosztikus kézikönyv újraírására, amelynek megjelenése 2012-re várható. Mindegyikük a csúcson van a szakterületén, és mivel a kutatások kétharmadát a gyógyszeripar fizeti, sokuk gyógyszercégek tanácsadói vagy az ipar által finanszírozott kutatásokat folytat, mondja Darrel Regier, a csoport kutatási vezetője. "Bizonyítékok vannak arra, hogy a cégektől való anyagi függés elfogultságot jelent. De ezek az emberek lehetnek objektívek.", mondja.

Ez az első eset, hogy a pszichiátriai társaság a 13 diagnosztikus csoport tagjaitól és a szakértőket irányító testülettől megkövetelte az ipari kötődések nyilvános bevallását.

Az irányító testület tagjainak 68%-a gazdasági kapcsolatban áll gyógyszercégekkel, mondja Cosgrove. És akiknek ilyen kötődése van, azok 80%-a nem egyszerűen anyagi támogatást kap cégektől, hanem tagjai a cég vezetésének, részvényesek a cégben, vagy a cég tanácsadói. Cosgrove és Harold Bursztajn a Harvard Medical School pszichiátere bírálták ezeket a kötődéseket a The New England Journal of Medicine-ben és a Psychiatric Times-ban.

Még a diagnózisok tüneteinek csekély változásai is nagy növekedést idézhetnek elő a felírt gyógyszerek mennyiségében, mondja Cosgrove, így bárki, akinek ebből előnye származik, érdekelt lehet a torzításban.

A 13 munkacsoport tagjainak több mint a fele rendelkezik ilyen kötődésekel, mutatja Cosgrove analízise. Mint mondja, egyik csoportban sem volna szabad a gyógyszercégekhez kötődőknek többségben lenni.

De Regier vitába szál: "A legjobb embereket akarjuk. Nem akarunk létszámlimiteket vagy mesterséges kizárási kritériumokat." Mint mondja, azt a szabályt hozták a lehetséges gyógyszeripari érdekeltség kizárására, hogy az új DSM-en végzett munka során a bizottsági tagok nem kaphatnak 10 000 dollárnál nagyobb összeget gyógyszercégektől.

Daniel Carlat szerint a 10 000 dolláros limit nem különösebben ésszerű ötlet. Carlat havonta ad ki egy független jelentés a pszichiátriáról The Carlat Psychiatry Report címmel. "A szakértőknek gyümölcsöző kapcsolata volt a cégekkel a múltban, és tudják, hogy a DSM végeztével vissza is térnek majd ugyanoda."

Carlat szerint nem reális kizárni azokat, akik az ipar által finanszírozott kutatásokban vettek részt, ő sokkal inkább azokra alkalmazná a limitet, akik a gyógyszerekről propaganda előadásokat tartottak, vagy közvetlen anyagi fügésben állnak a cégekkel, mert ők a "valódi megvásárolt fickók". "Ne legyen belőlük több, mint 30-50%. Ezeket a bizottságokat nem úgy kéne összeállítani, ahogy most történik.", mondja.

Egy másik forró pont: a klinikai kezelési útmutatók. Cosgrove 20 olyan kezelési ajánlást létrehozó bizottságot vizsgált meg, amelyek a depresszió, bipoláris betegség, szkizofrénia legjobb kezelését írták le: a bizottsági tagok 90%-a olyan gyógyszercéggel állt anyagi kapcsolatban, amely az adott betegségre való gyógyszert gyártott.

De minden kezelési útmutató több száz összefoglalóra épít, mondja John McIntyre, aki a kezelési ajánlásokat létrehozó bizottság feje. A depresszió és bipoláris betegségek standardjai folyamatosan frissítve vannak, "és ezrével kapjuk az online kommentárokat is", mondja Regier. Így bármiféle elfogultság feloldódik a különféle véleményekben, mondja McIntyre; plusz a kezelési útmutatók bizonyítékokra épülnek.

Csak hogy épp ez a bibi, mondják a kritikusok, hisz a gyógyszeripar által támogatott vizsgálatok következetesen sokkal pozitívabb eredményekkel zárulnak, mint a független vizsgálatok.

"A pszichiátriában sok betegség egyforma jól kezelhető gyógyszerrel vagy terápiával", mondja Carlat. (Ez sajnos messze nincs így, ennyit Carlat "radikalizmusáról". -ford. megj. ) "De ezek a kezelési ajánlások elfogultak a gyógyszerek iránt", mivel gyógyszereket előállítani és tanulmányozni drága mulatság.

Sok forog kockán. Az antipszichotikumokat 14.6 milliárd dollár értékben adták el múlt évben, ők voltak a legjobban eladott gyógyszerek az USA-ban; az antidepresszánsok 9.6 milliárd dollárt hoztak a konyhára, mondja az IMS HEALTH.

A vita afölött, hogy vajon az önös gazdasági érdekek torzíthatják-e a DSM-et és a kezelési ajánlásokat, elvezet egy kulcskérdéshez: a gyógyszercégek pénzelik a bizonyítékok gyűjtését, és nincs a láthatáron ennek komoly alternatívája, mondja Paul Appelbaum, aki a Columbia Egyetemen pszichiátria etikával foglalkozik. Őt is aggasztják az érdekkonfliktusok. De más finanszírozási javaslatok, mondjuk olyanok, hogy a cégek független kormányzati vizsgálatokat támogatnának, nincsenek.

Kapitalista társadalomban élünk, amely a versenyre épül, és ez sok nagy sikerhez vezetett, mondja Appelbaum. De ez az érdekkonfliktus kérdés a gazdasági rendszerünk mellékhatásait mutatja meg."



































 

 

 

 

 

 

 

Küldje el barátjának, ismerősének!