Feliratkozás hírlevélre

Csoma GY: NŐJ FÖL! Beszélgetés Fekete György mentálpedagógussal

Forrás: Kritika 2010/3.

A közelmúltban jelent meg Fekete György "Nőj föl! - Egyén és társadalom...". című könyve a Havilah Kiadónál. Különös kötet: elmélet és praxis, tárgyilagos kritika és megrendítő önvallomás. Mindenekelőtt egy új szakterület, a mentálpedagógia bemutatása, a hozzátartozó társadalmi, pszichológiai és pszichiátriai problémákkal. A témát az interjú készítője azért is fontosnak tartja, mert önnön hivatását illetően mindig észlelt egy sajátos hiányérzetet. Mégpedig azt, hogy a felnőttoktatás, illetve felnőttképzés - a konkrét andragógus rátermettségéhez kapcsolódóan - sok szükséges tudást ad tovább, kivéve a felnőttek felnőttségre oktatását-képzését. Fekete György munkássága viszont segíti, hogy az érett felnőttség, mint olyan, stúdiumként jelenjen meg - az andragógiában is.

CSGY: Tulajdonképpen mi a mentálpedagógia?

FGY: A mentálpedagógia tömör meghatározása: a felnőtt korú emberek felnőttségét vizsgáló és támogató szubdiszciplína.

.
.
.

A mentálpedagógia, ha tudatunk tiszta, a legkilátástalanabbnak érzett életrettenetekben is képes segíteni (amennyiben követjük útmutatásait). E tudománykezdeményezés úgy és abból a küzdelemből született, ahogy és amelynek révén a szerző és kliensei maguk is kiszabadultak saját lelki gúzsba kötöttségeikből. A kötet viszont nem pusztán buzdítás, hiszen - mintegy fele terjedelmében - a megtanulható kapcsolatos mentálpedagógiai technológiát tartalmazza, amely különben számos kolléga kezében - igaz, időnként "fű alatt", engem mint alkotót nem említve (de nem ez a lényeg) - eredményesen működik.

CsGy: Beavatnád az olvasót a mentálpedagógiai módszer részleteibe is? Mi ezekben az eredeti? Mire és miért jók? Hiszen manapság temérdek életvezetési képzés kínálja magát...

FGy: A módszerek konkrét (e helyütt persze vázlatos) ismertetéséből - pontosabban, jellemzésükből - hasznosságuk is előtűnik. Avar Pál munkásságából - a mentálpedagógia metodikai előzményeiként - a perújító dialógust, az önsegítő mikrocsoportot és a hősterápiát emelem ki.
Avar zseniális bátorsággal és leleményességgel szakított azzal a nevelési és pszichiátriai-pszichológiai betegkezelő hagyománnyal (gyökerei fölfedezhetők az egész zsidó-keresztény kultúrában - a porosz stílustól egészen az Újvilág önszerveződő-demokratikus vallási bázisközösségeiig), miszerint: "Söpörj csak a saját portádon!", "Ne ítélkezz!" stb. Ahelyett, hogy első körben rákoppintott volna betege orrára (metaforikusan értem), odaállt elesett embertársa mérge mellé, együtt dühöngött vele, támogatta, hogy - a "delikvens" - fantáziájában újraperelhesse életét. Természetesen ez messze nem azonos azzal, mint amikor az amerikai filmekben a terapeuta párnatombolásra biztatja kliensét. Avar pedagógusi ügyességgel a valóság tényleges észlelése, az igaz önismeret elsajátítása felé terelte vezetettjeit. Megjegyzem, beszélgetésünkre készülve döbbentem rá, az én eredetinek számítható találmányom - a bűnbakkereső cseretechnika, illetve a mentálpedagógiai kiscsoport - egyik leglényegesebb eleme, a vádlásra ösztönzés innen csírázott ki. Mesterem azonban - bár kizártnak tartom, hogy ne vette volna észre - erre soha nem emlékeztetett...
Az önsegítő mikrocsoport pici állandó létszámú (max. 5, egy-egy alkalommal általában 3-4 fős) művi, családpótló gyógyító-gondozó közösséget jelent, hetente egy-két üléssel (meg időnként szabadabb strukturálású összejövetellel: kirándulásokkal stb.). Színpadán körbeszeretik egymás gyerek-énjét és ki-ki újra vagy végre bimbódzó-teremtő felnőtt-énje elemző-visszaigazoló közönségtámogatásban lubickol.
A hősterápia abszolút eredeti Avar-alkotás. Hívhatjuk legendaterápiának is. Ötletét Avar Pál - szerényen - az egyszerű nép(ek) önsegítő-öngyógyító kultúrájából származtatta. Amiképpen a nagy mesemondók, legendatódítók arca áttüzesedik történeteik közreadásakor, és ahogy velük együtt hallgatóságuk is újult erőre kap, s ha öregek, visszafiatalodnak, úgy alakulnák át a kliensek azzá, amivé legbelül szeretnének válni, eljutnak oda, ahová addig csak titokban sóvárogtak. A tanítványkliensek felidézik, megosztják életükből mindazt, amire büszkék, ami nem szégyenük, s ennek során egymástól-egymásnak dicséretet-elismerést kapnak és adnak. Először pillanatokra, aztán percekre-órákra, majd végleg - reálisan észlelve adottságaikat és képességeiket - kiformálják új, állandó, a köznek hasznos, nekik meg sikert biztosító szerepeiket. Ismét hősök, mert átérzik, döntően és a maguk akaratából (és gyakran kedvüket lelve!) hatnak önnön életükre, de immár anélkül, hogy valami kálvária, valami bélyeges út kényszerhőseinek, űzött-hajszolt nagyjainak kellene könyvelniük magukat. A hősterápia összegzése nem véletlenül mottója a "Nőj föl!..." kötetnek.

.
.
.

CsGy: Az ún. mentálpedagógiai kiscsoport már a te leleményed.

FGy: A mentálpedagógiai kiscsoport kerete és programja a felnőttség személyiségfejlesztő tanításának, hol gyógyító-rehabilitáló, hol "karbantartó"-megelőző jelleggel. Gerincét Avar Pál hősterápiáját és perújító dialógusát magába foglaló - az imént jelzett - bűnbakkereső cseretechnika képezi. Meghatározott tematikus szakaszokra tagolódik, ezeket a megadott irodalomban részletesen tárgyalom. A lényeg azt hiszem az, hogy - ha fogalmazhatok így - szinte mérnöki pontossággal igyekeztem felépíteni egy olyan lélektani-neveléstudományi jellegű oktató-képző-gyakoroltató tematikát, amely mentén haladva szembesülünk az érett felnőttség útját álló érzelmekkel, indulatokkal, beállítódásokkal és képességhiányokkal, majd új szempontokat, új látószögeket veszünk fel, új motivációkra teszünk szert, és tréningeztetjük a megcélzott - elsorvadt vagy rendre megbicsakló vagy korábban ki se kialakult - kívánatos személyiségműködéseket. Mind a felnőtt én (önszeretet, önelfogadás, önismeret, valóságbelátás, hitelesség, önfegyelem, viselkedésegyensúly, késleltetés, kompromisszumhajlandóság, dönteni tudás, konfliktusbírás, frusztrációtűrés, közlésképesség, együttérzés, empátia), mind a gyermeki én (kíváncsiság, jóhiszeműség, nyíltság, játékosság, képzeletirányultság, alkotásigény) vonatkozásában. Utánamegyünk akár a legrejtettebb érzéseknek, leleplezünk minden sorsnehezítő bújócskát, tagadást, manővert, hárítást, szóval a tranzakcióanalízis értelmében vett játszmákat.

A teljes interjú olvasható a Kritika, 2010. március. 28-31. oldalán



































 

 

 

 

 

 

 

Küldje el barátjának, ismerősének!