Feliratkozás hírlevélre

Sami Timimi: Szabad-e fiataloknak antidepresszánsokat adni? Nem.

Forrás: Brit. Med. Journal 2007;335;751.
Fordította: Váradi Judit

Az antidepresszánsok hatástalanságáról neves szaklapok hasábjain nyilatkoznak szakemberek, csak nálunk burkolódzik mély hallgatásba a pszichiátria. Sami Timimi fiatalkorúakat kezelő pszichiáter főorvos (!) a British Medical Journalban írta meg, miért ellenzi az antidepresszánsok alkalmazását fiatalkorúaknál.

Az orvosi szakma már jóval azelőtt alkalmazni kezdte a szelektív szerotonin visszavételt gátló szerek /SSRI-ok/ használatát, mielőtt a nagy gyermekvizsgálatok eredményeit publikálták volna.(1)
Most, hogy a vizsgálatokat elvégezték, előttünk áll a bizonyíték: a gyógyszerek nem hatásosak a fiatalok esetében és fokozhatják az öngyilkossági hajlamot. Az SSRI-ok további használata a fiatal betegeknél nem éri meg a pénzt, veszélyes és etikailag hibás. Bebizonyosodott, hogy a triciklikus antidepresszánsok nem hatnak a gyermekkori depresszióban.(2)
Nyilvánvaló, hogy az SSRI-ok sem jobbak. Jureidini és munkatársai beszámoltak róla, hogy a gyermekkori depresszióban adott SSRI-okat kutató vizsgálatok egyike sem mutatott ki szignifikáns előnyt a placebóhoz képest, amint a végeredményről a betegek illetve a szüleik számot adtak.(3) Az általuk áttekintett vizsgálatok egyike sem szolgáltatott adatot az önkárosítás gyakoriságáról, a sürgősségi vagy elmegyógyászati ellátás igénybevételéről, vagy iskolai hiányzásokról, ami arra enged következtetni, hogy a vizsgálatokat végzők eltúlozták az előnyöket és bagatellizálták az újabb antidepresszánsok gyermekekre való veszélyeit. A rákövetkező héten közzétett teljes körű összefoglaló szerint a nem publikált vizsgálatok azt igazolták, hogy az újabb antidepresszánsok még kevésbé hatásosak és még ártalmasabbak a gyerekekre, mint ahogy azt a publikált vizsgálatok érzékeltették.(4)
Ennek ellenére egy antidepresszánst, a Prozacot, megtartották. Az nemzeti kezelési útmutató szerint ez az egyetlen antidepresszáns, amelynek előnyös tulajdonságai egyensúlyban vannak a kockázatokkal.(5)
Nincs rá azonban elméleti magyarázat, hogy hasonló farmakológiai tulajdonságainál fogva, a A Prozacnak miért kellene a többi SSRI- hoz képest lényegesen más profillal bírnia; és valóban nem is bír. A "serdülőkori depresszió kezelése vizsgálat" (TADS) (6) van a legnagyobb befolyással a Prozac alkalmazására, és jól példázza, hogy a vizsgálat nyilvánosságra hozatala mennyire nem felel meg a publikált eredményeknek.
Jóllehet a vizsgálatot anyagilag egy amerikai kormányzati szerv támogatta, a kutatók jelentős pénzeket kaptak az ipartól is.

Félremagyarázás

A kutatók ki akarták mutatni a Prozac előnyét, különösen a kognitív viselkedésterápiával kombinálva. Hibás volt azonban az a megközelítés, ahogyan az adatokat tálalták. (7) A vizsgálatban a Prozac kettős vak próbáját végezték el a placebóval szemben, és egy nem vakpróbás összehasonlítást végeztek a csak kognitív viselkedés terápia és a Prozaccal kombinált kognitív viselkedés terápia között. A vakpróba és a placebokontrol hiánya az utóbbi két csoportban valószínűleg eltúlozza azokat az előnyöket, amelyeket a Prozacot és a kognitív viselkedés-terápiát kapó betegeknél láthatunk, mivel nekik több személyes kapcsolatban volt részük, és tudatában voltak (ahogy orvosaik is) annak, hogy nem placebót kaptak. (Vagyis kellett volna egy csoport, ahol a kognitív terápia mellé placebot kapnak a serdülők, és az orvosoknak nem lett volna szabad tudniuk, a kognitív terápia mellett ki kap Prozacot és ki placebot - ford. meg.)
Továbbá, a csak kognitív viselkedés-terápiában részesülő csoport gyenge javulása ellentmond a többi publikált vizsgálatnak, amelyek gyermekkori depresszióban alkalmazott pszichoterápiát kutatják, s ez felveti a pszichoterápiás beavatkozás minőségének megkélrdőjelezhetőségét a vizsgálatban.
Ezért félrevezető mind a négy csoport eredményeinek összevetése. A vizsgálatból következően az állapítható meg biztosan, hogy a Prozacnak nincsen statisztikailag kimutatható fölénye a placebóval szemben a gyermekkori depresszió gyógyításában.
Az ismert öngyilkossági viselkedést mutatók kizárása ellenére, a vizsgálatban fokozódó öngyilkossági viselkedés volt tapasztalható (a Prozac csoportban hat kísérlet volt, szemben a Prozacot nem kapó csoport egy kísérletével).
Ez az eredmény egybevág az SSRI-okat vizsgáló más vizsgálatokéval. Összevetve ezt az eredményt azzal, hogy a Prozac nem hatékonyabb a placebónál, s hozzáadva a korábbi vizsgálatok tapasztalatait is (8), a Prozac profilja hasonló az összes többi SSRI-éhoz - csekély mértékben hatásos, és potenciálisan veszélyes.
Szenteljünk azonban egy gondolatot az agyonhajszolt orvosnak. Az általános orvosoknak rendszerint ritkán van idejük, vagy képzettségük arra, hogy gyógyszermentes terápiát nyújtsanak, illetve, hogy a klinikai vizsgálatok módszereit elemezzék. Az erős placebohatást ismerve, sok orvos javulást fog látni azután, hogy szorongó fiatal betegének antidepresszánst ír fel, és a javulást a gyógyszernek tulajdonítja majd. Az erős placebo reakció így megerősítheti a gyógyszerfelírás szokását, a szorongó fiatalokkal szembe kerülő orvosoknak nehéz lehet elfogadniuk, hogy az SSRI-ok hatástalanok lehetnek.


Az újságok szerepe

Az eltorzított híradások nem segítettek ezen a helyzeten. A fontosabb orvosi lapok kudarcot vallottak a kölcsönös felülvizsgálat folyamataiban, és a gyermekeknek felírt antidepresszánsokról olyan dolgozatokat publikáltak, amelyekben az üzenet (a hatásosság és a biztonságosság megerősítése) hadilábon állt az elmondott eredményekkel (kétséges klinikai jelentőség, az öngyilkossági késztetések fokozódó aránya). Ennélfogva a tartalmi kivonatok többsége meg sem említi, hogy a közölt eredmények statisztikailag nem szignifikánsak. A TADS vizsgálat tartalmi kivonata például nem szól arról, hogy a Prozac statisztikailag nem hatásosabb a placebónál a depresszió csökkentésének tekintetében. Más vizsgálatok, mint például a nemrégiben végzett "serdülőkori depresszióban alkalmazott antidepresszáns és pszichoterápia" vizsgálat (ADAPT) (9) nem is tartalmaztak placebo próbát, azt a (hamis) benyomást keltve, hogy az SSRI-ok már bizonyítottan hatásosabbak a placebónál. Ilyen módon a marketinges ferdítés megelőzi a tudományos pontosságot.
A vizsgálatok elvégzésének egyik indoka volt, hogy igazolják a bevett gyógyszerfelírási mintákat. A "mert mindenki más ezt csinálja" hangulatban nehéz a tények ellenében megváltoztatni a szokásokat.

Pedig muszáj változtatnunk, mivel sem anyagilag nem éri meg, sem klinikailag nem hasznos az antidepresszáns kezelés, amely kicsiny, de tragikus számú elkerülhető öngyilkossághoz vezetett és hozzájárult ahhoz a trendhez, melyben hétköznapi érzelmi állapotokat és élményeket medikalizálnak.(10)

A legtöbb gyermekkori szorongásos állapot kezelés nélkül megoldódik, és nem igényel kiterjedt beavatkozást, de ha mégis szükség van beavatkozásra, a pszichoterápia, az antidepresszánsoktól eltérően, jól megalapozott eredményeket ért el.(11)

References
Koplewicz H. It's nobody's fault: new hope and help for difficult children and their parents. New York: Three Rivers Press, 1997.
Birmaher B, Ryan N, Williamson D, Brent D, Kaufman J. Childhood and adolescent depression: a review of the past 10 years. Part II. J Am Acad Child Psychiat 1996;35:1575-88.
Jureidini J, Doecke C, Mansfield P, Haby M, Menkes D, Tonkin A. Efficacy and safety of antidepressants for children and adolescents. BMJ 2004;328:879-83.
Craig J, Whittington CJ, Kendall T, Fonagy P, Cottrell D, Cotgrove A, et al. Selective serotonin reuptake inhibitors in childhood depression: systematic review of published versus unpublished data. Lancet 2004;363:1341-5.
National Collaborating Centre for Mental Health. Clinical guideline 28. Depression in children and young people. London: NICE, 2005.
March J, Silva S, Petrycki S, Curry J, Wells K, Fairbank J, et al. Fluoxetine, cognitive-behavioural therapy, and their combination for adolescents with depression. Treatment for adolescents with depression study (TADS) randomized controlled trial. JAMA 2004;292:807-20.
Jureidini J, Tonkin A, Mansfield P. TADS study raises concerns. BMJ 2004;329:1343-4.
Duncan B, Miller S, Sparks J, Jackson G, Greenberg R, Kinchin K. The myth of the magic pill. In: Duncan B, Miller S, Sparks J. The heroic client. San Francisco: Jossey-Bass, 2004.
Goodyer I, Dubicka B, Wilkinson P, Kelvin R, Roberts C, Byford S, et al. Selective serotonin reuptake inhibitors and routine specialist care with and without cognitive behaviour therapy in adolescents with major depression: randomised controlled trial. BMJ 2007;335:142.
Timimi S. Rethinking childhood depression. BMJ 2004;329:1394-6.
Michael KD, Crowley SL. How effective are treatments for child and adolescent depression? A meta-analytic review. Clin Psychol Rev 2002;22:247-69.



































 

 

 

 

 

 

 

Küldje el barátjának, ismerősének!