Feliratkozás hírlevélre

Winstein, KJ; Armstrong, D: A híres fájdalomkutató vizsgálataiban hamisította az adatokat, nyilatkozta kórháza

Forrás: Winstein, KJ; Armstrong, D: Top Pain Scientist Fabricated Data in Studies, Hospital Says. Wall Street Journal 2009. márc. 11.
Fordította, kommentár: Szendi Gábor

Egy neves massachusetts-i aneszteziológus 21 olyan orvostudományi kutatásban hamisította meg az adatokat, amelyek olyan fájdalomcsillapítók előnyeit bizonyítoották, mint a Vioxx és a Celebrex, nyilatkozta az a kórház, ahol az orvos eddig dolgozott.

A massachusetts-i Springfieldben található Baystate Medical Center azt nyilatkozta, hogy Scott S. Reuben, a korábbi akut fájdalom osztály vezetője meghamisított adatokat hazsnált kutatásaiban, melyeket számos aneszteziológiai szaklapban publikált 1996 és 2008 között.

A kórház arra kérte az orvosi szaklapokat, hogy vonjanak vissza 21 tanulmányt, melyek közül némelyik a fájdalomcsillapító Bextra, Celebrex és Lyrica (a Pfizer gyógyszere) és a Vioxx (a Merck gyógyszere) pozitív hatásáról számolt be. Időközben a Bextrát és a Vioxxot kivonták a forgalomból. Dr. Reuben kutatásai a Wyeth Venlafaxin antidepresszánsának fájdalomcsillapító hatásait is pozitív színben tüntette fel. Reuben még az FDA-nak (amerikai gyógyszerhatóság) is írt, hogy ne függesszék fel az általa vizsgált fájdalomcsillapítók forgalmazását, mert az adatai szerint ezek biztonságosak és hatásosak [A Vioxx négy éves forgalma alatt becslések szerint 50 000 ember halt meg tőle - Sz.G. megj.]

"Dr. Reuben mélyen megbánta, hogy ez történt", mondta az orvos ügyvédje, Ingrid Martin. "Dr. Reuben telje smértékben együttmüködik a lektorook bizottságával. Vannak enyhítő körülmények, melyeket a bizottság korrektül és igazságosan figyelembe vesz.". Az ügyvédnő megtagadta, hogy részletezze az enyhítő körülményeket. Dr. Reuben nem reagált arra a kérésre, hogy kommentálja a történeteket és elhagyta korábbi munkahelyét.

A tanulmányok visszavonása, melyről először az Anesthesiology News számolt be, arra késztette az aneszteziológusokat, hogy újragondolják azokat a bevezetett eljárásokat, amelyeket Dr. Reuben kutatásaira alapoztak. Reuben munkája fontos volt a tekintetben, hogy arra bátorította az orvosokat, kombinálják a fájdalomcsillapítókat, pl. a Celebrexet és a Lyricát olyan betegeknél, akik térd vagy csípőprotézis műtéten estek át. [Tekintve, hogy ezek a gyógyszerek fokozzák a rögképződés veszélyét, kifejezetten veszélyt jelentettek a frissen műtött betegekre - Sz.G. megj.]

A múlt hónapban az Anesthesia & Analgesia visszavonta Dr. Reuben 10 tanulmányát és webszájtján megjelentetett további 11-et, melyek más lapokban jelentek meg. Az Anesthesiology úgy nyilatkozott, hogy Reuben három tanulmányát vonta vissza.

Dr. Reuben a Pfizer gyógyszerek fizetett szószólója volt és némelyik kutatásáért is pénzt kapott. "Nagyon kiábrándító volt tudomást szerezni Dr. Scott Reuben állítólagos tevékenységéről", nyilatkozta a Pfizer. "Amikor úgy döntöttünk, támogatjuk Dr. Reuben kutatását, egy hitelt érdemlő akadémiai orvosi központban dolgozott és egy tekintélyes kutatónak tűnt."

A Wyeth úgy nyilatkozott, hogy nincs tudomása a cég és Dr. Reuben közt fenálló semmiféle gazdasági kapcsolatról.

Az FDA szóvivője múlt kedden azt nyiulatkozta, hogy nem tudott a dologról. A Merck nem kommentálta az ügyet.

Hal Jenson, a Baystate Medical vezető kutatási hivatalnoka azt mondta, egy múlt tavaszi rutin meghallgatás jelezte, hogy problémák vannak Dr. Reuben munkáival. Ez vezetett egy nagyobb vizsgálathoz, amelyben Dr. Reuben együttműködött. "A következtetés nem kérdéses", tette hozzá.

Dr. Reuben meghatározatlan időre távozott baystate-i posztjáról, nyilatkozta a kórház. Professzori tisztsége is megszünt a Tufts Egyetem orvosi iskolájában, nyilatkozta az egyetem.

A Baystate arra jutott, hogy "Dr. Reuben egyszemélyben felelős az adathamisításokért", nyilaktozta Dr. Jenson.

Jeffrey Kroin, aki négy tanulmányban Dr. Reuben társszerzője volt, elmondta, hogy megdöbbent, amikor levelet kapott a Baystate-től, melyben tudósítoitták, hogy a tanulmányokat visszavonták.

"Elemeztük az adatokat, grafikonokat készítettünk, visszaküldtük, írtuk a cikkeket és minden kiválónak tünt", mondta Dr. Kroin, aki a chicagói Rush Egyetem Orvosi Centrumában dolgozik. Ha valaki jóhírnek örvend, tíz éve publikál tanulmányokat és igen magas pozicióban dolgozik egy orvosegyetemen, arról általában azt gondoljuk, hogy teljesen megvesztegethetetlen."

Jacques E. Chelly, a Pittsburgh Orvosi Központ operáció utáni fájdalom szolgálatának vezetője azt mondta, sokként érte a tanulmányok visszavonásának híre. "Dr. Reuben-t nagyon nagyra becsültük", mondta.

Hozzátette, hogy ez a helyzet arra késztette kórházát, hogy újragondolják a protokollokat, amelyek szerint a fájdalomban szenvedőket kezelik, mivel Dr. Reuben munkája igen meghatározó volt ezek kialakításában. Mint mondta, a kórházuk most saját vizsgálatot folytat le, hogy ellenőrizzék azoknak a gyógyszereknek a hatásosságát, melyeket Dr. Reuben hatásos fájdalomcsillapítónak állított be.

Az Anesthesiology lap szerkesztői közleményében James C. Eisenach arra figyelmeztetett, hogy "ezek a visszavonások nyilvánvalóan felvetik annak a lehetőségét, hogy rossz úton járnak vagy zsákutcába jutottak a fájdalomkezelés fejlesztésében."

A visszavont tanulmányok nem érintik a gyógyszerek törzskönyvezettségét, mivel Dr. Reuben vizsgálatai nem képezik részét azoknak, melyeket a gyártók az FDA-nak és az európai gyógyszerhatóságoknak benyújtottak.

Kommentár:
Egy szakterületén meghatározónak tartott kutató tíz éven át kábította szakmáját, 21 szakközleményt hamisított meg, s most mindneki mossa kezét, azt állítva, hogy mindezt egyedül Dr. Reuben eszelte ki. Ugye ezt senki nem hiszi el? Amikor egy ilyen lebukás megtörténik, az egész szakma, gyártótól a szaklapok szerkesztőségéig mindneki igyekszik úgy tenni, mintha rendkívüli esemény lenne, s mindneki igyekszik értetlenül állni az ügy előtt. Sajnos a józanul gondolkodó ember ilyenkor azt gondolja, ha ezt ilyen büntetlenül lehetett üzni 10 éven át, huszonegy tudományos közleményt át lehetett nyomni a független lektorokon, akkor vajon még hány ilyen eset van? Egyáltalán, lehet hinni ezek után bármelyik közlemény hitelének is, amely azt állítja valamely gyógyszerről, hogy hatásos és mellékhatásai jelentéktelenek? A józanul gondolkodó ember arra kell következtessen, hogy nem Dr. Reuben a rendkívüli, hanem az, hogy egyáltalán lebukott. A megszokott az, hogy a vizsgálatokat hamisítók nem buknak le, hanem évtizedeken át folytatják tudományhamisító működésüket. Csak emlékeztetnék Annette Flanagin és munkatársai 1998-ban végezett vizsgálatára, amelyben 3 világhírű és három kevésbé híres szaklap 809 cikkéből pusztán névtelen bevallás alapján a kutatási beszámolók (ilyeneket hamisított Reuben is) 13%, az összefoglaló tanulmányok 16%-a származott un. szellemíróktól. Szellemírásnak nevezik azokat a cikkeket, amelyeket a gyártó reklámcégével irat, és aztán 1000-5000 doláár közti áron neves szerzőket vásárol meg hozzá "szerzőnek". Mivel ebben a vizsgálatban csak a szerzők 69%-a válaszolt, nem tudni, mi lett volna a valódi kép, ha mindenki válaszol és mindneki igazat mond. Merthogy a csalást még névtelenül sem szeretik az emberek beismerni, mit lehet tudni alapon. Valószínű tehát, hogy csupán azok válaszoltak őszintén, akik időközben megbánták tettüket. Antony Barnett 2003-as becslése szerint az orvosi lapokban megjelenő cikkek fele fantomszerzőktől ered, és a nevüket és reputációjukat "kölcsönző" tudósok pénzt kapnak azért, hogy nevük alatt jelenhet meg a publikáció. A cikkek célja, hogy az orvosokat meggyőzze egy adott szer vagy eljárás hatékonyságáról.
Eric Poehlman professzor a Vermont Egyetem kutatója 2005 márciusában némi nyomásra bevallotta, hogy 10 éve alakítgatja adatait, mint szobrász az agyagot, hogy az jöjjön ki, amit megálmodott, és ami persze jól eladható. Tíz év alatt a szakma elismert kutatójává vált az öregedéssel és klimaxszal járó testi változások és energia folyamatok kutatása terén. Kétszáz publikációja jelent meg neves lapokban, és most találgatni lehet, melyik igaz, és melyik hamisítvány. David Healy és Diana Cattell 2003-ban bírósági felhatalmazással a Zoloft gyártójának iratárába jutva felfedezték, hogy a Zoloftról megjelent 100 tanulmány felét a cég reklámügynöksége gyártotta, és az irattárban a tanulmányokon az állt, hogy "Szerző később határozandó meg".
Mindez tehát a jéghegy csúcsa. Egy-egy ilyen ügy mindig a "kivétel", de együtt? Együtt alapjaiban kérdőjelezi meg a gyógyszeripar egész működését.



































 

 

 

 

 

 

 

Küldje el barátjának, ismerősének!