Feliratkozás hírlevélre

Jeremy Laurance: Az antidepresszánsok hatástalanok - hivatalos vizsgálat

Forrás:The Independent
Fordította: Váradi Judit

Minden idők legtöbbet eladott gyógyszerei közé tartoznak a "boldogság pirulák", amelyek állítólag a depresszióban szenvedők hangulatát javítják, az Egyesült Királyságban évente több millió ember szedi őket. A modern antidepresszánsokról végzett egyik legnagyobb vizsgálat kimutatta, hogy a gyógyszereknek nincs klinikailag szignifikáns hatásuk. Más szavakkal, nem működnek. Ez a felismerés sokkolni fogja az orvosi szakmát és a betegeket, valamint súlyos kérdéseket vet fel a multinacionális gyógyszeripar szabályozásával kapcsolatban. A gyógyszeripart tegnap az antidepresszánsokkal összefüggő adatok visszatartásával vádolták. Alan Johnson, egészségügyi miniszter, bejelentette, hogy egy 170 millió fontos tervezet keretében, 3600 terapeuta kiképzését tervezik a következő három évben, hogy a háziorvosi szolgálaton keresztül az emberek széles körben hozzájuthassanak a depresszió gyógyszeres kezelése helyett beszélgetéssel történő kezeléséhez.
Az antidepresszánsok új generációjának népszerűsége - legismertebb márkanevűek a Prozac és a Seroxat - ugrásszerűen megnövekedett az 1980-as évek végi bevezetésük óta, a gyógyszergyárak erőteljes reklámtevékenységének köszönhetően, akik szerint az új szerek biztonságosabbak és a régi triciklikus antidepresszánsoknál kevesebb mellékhatással járnak. 1994-ben Peter Kramer publikációja, a "Hallgass a Prozacra", amelyben bárkinek, akinek túl alacsony az "örömszintje", azt javasolja, vegyen be egy adag "hangulatjavító" Prozacot, az egekbe emelte a gyógyszereladási mutatókat.
Az Egyesült Királyságban évente 3.5 millióra becsülik azok számát, akik antidepresszánst szednek, melyek gyűjtőnéven SSRI-okként (szelektív szerotonin visszavétel gátlók) ismertek, és 2004-ben 29 millió receptet írtak fel. A Prozac, az Eli Lilly gyógyszergyár által gyártott legismertebb SSRI, a világ legtöbbet eladott gyógyszere volt, mielőtt a Viagra megelőzte.
A vizsgálatban a kutatók elvégezték az FDA-nak (Amerikai élelmiszer- és gyógyszer-engedélyezési Hatóság) benyújtott mind a 47 publikált, és nem publikált klinikai gyógyszerhatás vizsgálat metaanalízisét. A vizsgálatokban a hat legismertebb antidepresszáns - köztük a Prozac, a GlaxoSmithKline által gyártott Seroxat, és a Wyeth által gyártott Efexor - szerepelt.
Az eredmények azt mutatták, hogy a gyógyszerek csak az extrém súlyos depresszióban szenvedő betegek nagyon kis csoportjában hatékonyak. Két gyógyszert hiányos adatok miatt kizártak a vizsgálatból, egy harmadik gyógyszert, melynek hatóanyaga a nafazodone, mellékhatásai miatt kivontak a piaci forgalomból.
Irving Kirsch, a University of Hull professzora, aki a vizsgálatot vezette, majd a nyilvánosság elé tárta az "online" Public Library of Science (PLoS) Medicine újságban, elmondta, hogy az FDA-nak benyújtott adatokat Nagy Britannia és Európa engedélyező hatóságainak is be fogják nyújtani. A vizsgálat kimutatta, hogy az antidepresszánsok a placebókkal összehasonlítva "nagyon csekély" javulást, mindössze 2 pont különbséget produkáltak az 51 pontos Hamilton depresszió skálán. Ez elegendő volt a gyógyszerek engedélyezéséhez (mivel a törzskönyvezéshez elég a statisztikai értelemben vett szignifikancia - Sz. G. megj.), de nem érte el a "klinikai jelentőséget", vagyis a Nemzeti Intézet a Kiváló Klinikai Minőségért (National Institute for Clinical Excellence = NICE) által megkövetelt minimum három pontos különbséget. A NICE mégis engedélyezte a gyógyszereket az Egyesült Királyságban, mivel csak a nyilvánosságra hozott vizsgálatok jutottak tudomására, melyek szerint a gyógyszerek hatékonyabbnak tűntek. Kirsch professzor elmondta: "Ezen eredményeket látva, a súlyosan depressziós betegektől eltekintve, nem látom értelmét az antidepresszánsok felírásának, csak abban az esetben, ha más alternatív kezelések nem vezettek eredményre. A vizsgálat komoly kérdéseket vet fel, melyek a gyógyszer-engedélyezési folyamatokkal és a gyógyszeripar adatbeszámolási módszereit érinti. Öt évvel ezelőtt bizonyították, hogy az antidepresszánsok függőséget alakítanak ki a betegekben, és fokozzák az öngyilkossági késztetéseket. A Prozac kivételével az összes antidepresszáns felírását betiltották gyermekek esetében, bár egy, a gyógyszerek biztonságát vizsgáló kutatás azt mutatta, hogy felnőtteknél nem fokozzák az öngyilkossági késztetéseket. (A szerző itt elvesztette kritikai érzékét és tájékozatlan, hisz ezeket az "cáfoló" vizsgálatokat a gyógyszeripar végezte a szelektíven publikált adatai alapján. A valóságban sok vizsgálat szerint /lásd. Cikkek erről/ az antidepresszánsok felnőtteknél is fokozzák az öngyilkossági késztetést, ma az FDA 25 éves korig tekinti veszélyesnek e szereket.- Sz. G. megj.)

Kirsch professzor szerint először a depresszió alternatív kezeléseit, a tanácsadást vagy a sportot kell megpróbálni. A gyógyszeripari cégek visszatartották az adatokat, amelyekhez ugyan az engedélyező hatóságok hozzáférhettek, de az orvosok és a betegek nem tudhatták meg a gyógyszerek valódi hatásosságát, vagy éppen hatástalanságát.
"Rendkívül frusztráló volt, megnehezítette, hogy válaszoljunk arra a kérdésre, valóban működnek-e a gyógyszerek. A gyógyszeripari vállalatokat kötelezni kellene, hogy amikor egy gyógyszert engedélyeztetnek, minden elérhető adatot a nyilvánosság elé tárjanak. Ha az ember analizálja az SSRI-ok mind publikált, mind nem publikált vizsgálati eredményeit, sokkal józanabb következtetésekre jut" mondta.
"A gyógyszeripari vállalatok rendelkeznek az adatokkal, de nem hozzák őket nyilvánosságra. Amikor az antidepresszánsok gyermekek esetében történő használatát szabályoztuk (2004-ben), valamennyi vállalattól kértük azokat, de megtagadták kiadásukat. A kormány kiáltványában ígéretet tett arra, hogy a gyógyszercégeket kötelezi az adataik nyilvánosságra hozására, de ennek a vállalásának még nem tett eleget.
Az új eredmények az "orvosokat sokkal óvatosabbá fogják tenni a gyógyszerfelírásban", tette hozzá Mr. Kendall.

A GlaxoSmithKline, a Seroxat gyártója, elmondta, hogy a vizsgálat vezetői "nem fogadták el" az SSRI-ok tényleges előnyeit, és következtetéseik nem tükrözik vissza a jelen klinikai gyakorlatban tapasztalt rendkívül pozitív eredményeket.
Szóvivőjük hozzátette: "Ezt az egyetlen vizsgálatot nem kellene a betegek felesleges riogatására felhasználni." A Lilly egy nyilatkozatban közzétette: "Kiterjedt tudományos és gyógyászati tapasztalataink bizonyítják, hogy a fluoxetine [Prozac] hatékony antidepresszáns.
Wyeth így szólt hozzá: "Elismerjük mind a gyógyszeres és nem gyógyszeres kezelések szükségességét a depresszió gyógyításában."

A terapeuták új képzéséről szólva, Mr. Johnson azt mondta, a program határozott eltolódást jelez a gyógyszeres kezelésről a nem gyógyszeres terápia irányába. "Nem vesszük el a döntés lehetőségét a klinikusoktól," mondta. A gyógyszeres kezelés sok embernél sikeres. De a beszélgetős terápiának is drámai hatásai lehetnek. A múltban nagy súlyt helyeztünk a gyógyszeres kezelés fontosságára, itt az ideje, hogy visszaállítsuk az egyensúlyt, és a beszélgetős terápia fontosságát jobban hangsúlyoznánk.

Kommentár:
2004-ben jelent meg Depresszióipar c. cikkem, majd a vezető pszichiáterek körében egy szakmai vita reményében terjesztett "Antidepresszáns és placebo" könyvem. A vita elmaradt, helyette kaptam gyűlölködést és szakmai ellehetetlenítést. Ennek hatására megírtam Depresszióipar című könyvemben a laikus közönség számára is érthetőbb formában. Írásaimban összefoglaltam az addig megjelent szakirodalmi adatokat, melyek azt igazolták, hogy az antidepresszánsok hatástalanok és "mellesleg" fokozzák az öngyilkossági késztetéseket.
Irving Kirsch professzor volt az első, aki hasonló elemzésekkel 2002-ben kimutatta az antidepresszánsok hatástalanságát. Könyveimben részletesen idéztem akkori vizsgálatait. Mostani vizsgálata még teljesebb körű, ezért minden kétséget kizáróan bizonyítja: az antidepresszánsok hatástalanok.
Az Independent cikkírója átsiklik persze a finom részleteken. A vizsgálat jelen ismertetéséből, ill. a hazai szájtokon megjelent hasonló ismertetésekből úgy tűnik, mintha azért azt Kirschék is megerősítenék, hogy az extrém súlyos depresszióban az antidepresszánsok mégiscsak hatásosak. Erről azonban nincsen szó.
Az alábbi ábrán az látható, hogy a gyógyszerhatás (vízszintes vonal) nem változik a depresszió súlyossága függvényében.

Tehát az enyhe és az egészen súlyos depressziók ugyanolyan kis mértékben reagálnak a gyógyszerre. A másik, lefele mutató vonal a placebohatás vonala, ami viszont láthatóan csökken a depresszió súlyosságával arányosan. Ezért a "28 pontos" depressziótól kezdve a gyógyszerhatás mínusz placebohatás meghaladja a klinikailag jelentős javulás kritériumát. A szerzők szerint itt tehát nem arról van szó, hogy a gyógyszer specifikusan "jobban hatna" extrém súlyos depresszióban, hanem arról van szó, hogy e csoport másképp, vagyis csökkenő mértékben reagál a placebóra, és ez felnagyítja a gyógyszerhatást. A csökkenő placebohatás oka lehet pl. az, hogy komoly alvási nehézségeken a placebo már nem tud segíteni, viszont az antidepresszánsok álmosító, tompító mellékhatása pozitív hatásként nagyítódik fel. Mint mások korábban rámutattak, az antidepresszánsoknak nincsen specifikus depresszióellenes hatása, hanem különféle (pl. álmosító, nyugtató, kábító, közömbösítő) mellékhatásaik a Hamilton skála olyan tételeiben eredményeznek javulást, amelyek pl. az alvással kapcsolatosak. Ezt azonban bármely altató vagy nyugtató is tudná produkálni, ez nem specifikus depresszióellenes hatás.
Szakértőknek ajánlom figyelmébe az eredeti tanulmányt, melyet itt letölthetnek. A cikkben idézett nagy gyógyszeripari cégek nyilatkozatait tulajdonképpen bárki kitalálhatta volna helyettük is. Mit mondhatnak a cégek, akik eltitkolták a sikertelen vizsgálatokat, hogy százmilliárdos haszonra tegyenek szert? Mondhatják, hogy "na jó, tényleg igaz, csak nem akartuk eddig mondani?"
Fel kell készülnünk, hogy a nemzetközi és a hazai pszichiátria is azzal fog érvelni, amit az egyik gyógyszeripari szóvivő mondott: "Ezt az egyetlen vizsgálatot nem kellene a betegek felesleges riogatására felhasználni."
Azonban van itt egy kis probléma. Ez nem "egy vizsgálat", hanem azoknak a vizsgálatoknak az újraelemzése, amelyeket maga a gyógyszeripar folytatott le a gyógyszerek törzskönyvezési procedúrájában. Ezek tehát nem "másik" vizsgálatok, hanem azok, amelyekből kimazsolázták azokat, melyek alapján engedélyeztették a gyógyszereket. Joggal kérdezhetjük, az meg hogy lehet, hogy a gyógyszerhatóságok nem jutottak ugyanarra a következtetésre, mint most Kirsch és munkatársai? A válasz roppant egyszerű: ugyanarra jutottak volna, de ők nem azt vizsgálták. A törzskönyvezés folyamatában ugyanis nem azt vizsgálják, vajon az összes vizsgálat fényében hatásos-e egy gyógyszer, hanem azt vizsgálják, van-e legalább kettő olyan vizsgálat, amelyben a gyógyszer statisztikai (de nem klinikai) értelemben fölényt mutat a placebóval szemben. A dolog abszurd: mondjuk egy sebész akkor kapna diplomát, ha fel tudna mutatni két sikeres műtétet (a többi beteg meghalhat), a hídmérnök akkor jó tervező, ha legalább két hídja nem szakadt le; az autók működőképesek, ha legalább kettőt be tudunk indítani. A törzskönyvezési eljárás tehát tudománytalan eljárás, idejétmúlt procedúra, ugyanis két vizsgálat bármilyen vegyületre is összejöhet, ha elég sokszor próbálkozunk.
A magyar pszichiátria részéről már el is kezdődött az eredmények bagatellizálása. A 2004-es publikációimmal elindult kritikai tevékenységem óta folyamatosan tapasztalom, hogy a magyar pszichiátria vezető körei nem hajlandók foglalkozni a hatástalanság kérdésével, így lesz ez most is. Ha mégis rákényszerülnek az adatokkal való szembesülésre, akkor változatos érveléssel próbálják majd kikezdeni a kikezdhetetlen adatokat. A minap zajlott le az MPT ellenem indított bírósági perének második tárgyalása, ahol megkaptam, hogy "úgy látszik, én nem tudom elképzelni, hogy a másik félnek van igaza". Az az igazság, hogy valahányszor megpróbálom elképzelni, hogy nekik van igazuk, mindig eszembe jutnak a tények, és rájövök, hiába az igyekezet, a tények erősebbek a vágyfantáziáknál. Ezt végre nekik is be kéne látniuk.

Szendi Gábor
klin. szakpszich.



































 

 

 

 

 

 

 

Küldje el barátjának, ismerősének!