Feliratkozás hírlevélre

"Bepipultam és megírtam" - Szendi Gábor pszichológus

Forrás: Narancs XX. évf. 43. szám - 2008-10-23
Készítette:Gergely Zsófia

(Az alábbiakban az interjú teljes szövege olvasható, ami némileg bővebb, mint a helyszűke miatt kényszerűen meghúzott megjelent verzió)

Nemrég lezárult az a per, amelyet a pszichiáterek szervezete indított az antidepresszánsok szedését élesen ellenző klinikai szakpszichológus ellen. Szendi elvesztette a pert, mégis legfeljebb a harcmodorán hajlandó változtatni a jövőben.

Magyar Narancs: Közvetlenül az ítélethirdetés előtt elnézést kért a Magyar Pszichiátriai Társaságtól (MPT), amiért a cikkének lehet olyan olvasata, ami sértő rájuk nézve. Korábban egy blogban még azt írta: nem teszi meg nekik ezt a szívességet.

Nem akarok kibújni a dolog alól, tényleg lehet, hogy diplomatikusabban kellett volna fogalmazni. De attól még ez a per nem a tényekről szólt, mert azokat tudományos vitában kellett volna cáfolni. Mégis, egyáltalán nem bánt. Teljesen jelentéktelen dolog, és szerintem semmiféle elégtétel nem történt.

Magyar Narancs: Közvetlenül az ítélethirdetés előtt elnézést kért a Magyar Pszichiátriai Társaságtól (MPT), amiért a cikkének lehet olyan olvasata, ami sértő rájuk nézve. Korábban egy blogban még azt írta: nem teszi meg nekik ezt a szívességet. Pedig egy elvesztett perről azt gondolhatnánk, hogy Önnek tanulság, nekik pedig elégtétel.

Nem akarok vereségből dicsőséget kovácsolni, de amekkora elánnal ez a per indult, hogy "eltiporjuk ezt a férget", ehhez képest én annyit mondtam - és ez szerintem lovagias - hogy elnézést, ha bárkit személyében megbántottam, mert ezt nem akartam. Tényleg nem megbántani akartam őket, hanem leleplezni. És véletlenül sem az a tanulság, hogy fogjam be a számat. Inkább az, hogy úgy kell megfogalmazni az állításokat, hogy azt csak tudományos alapon lehessen támadni. Legyünk tényszerűek, hagyjuk az anyázást. Vagyis csak a harcmodorom változik.

Magyar Narancs: Hogyan kezdődött az a folyamat, aminek a végén egy ismert klinikai szakpszichológus és az egész pszichiáter szakmát képviselő Magyar Pszichiáter Társaság a bíróságon találkozott össze?

Még 2004-ben Bitter Istvánhoz, az MPT egyik leköszönt elnökéhez írtam a féléves dolgozatomat arról, hogy miért hatástalanok az antidepresszánsok. Ezt utána egyébként elolvasta Túry Ferenc is, aki akkor volt a társaság elnöke, és ő sem mondta, hogy ez ostobaság, csak azt, hogy kemény írás. Tehát az MPT két elnöke találta jónak a munkámat. Buda Béla segítségével publikálni akartam az Addiktológia című lapban, de a lektor, Rihmer Zoltán (akkor az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet osztályvezető főorvosa - a szerk.) azt kifogásolta benne, hogy fontos cikkeket - köztük az ő cikkeit - nem idéztem a munkámban. Végül azonban mégsem erre, hanem érdektelenségre hivatkozva nem jelentették meg, azt ajánlották, vigyem egy társadalmi folyóirathoz.

Magyar Narancs: Meg is jelent a Mozgó Világban az antidepresszánsok hatástalanságáról írt cikk, és rögtön óriási botrányt kavart.

Igen, mert ebbe már belevettem Rihmer Zoltán munkáit, csakhogy ezeket támadtam, és mivel ezt már nem szakmai lapnak írtam, köznyelven fogalmazva valóban volt bennem egy kis vitriol. Ez ürügyet teremtett a pszichiátriának arra, hogy a cikk tartalmával, az antidepresszánsok kérdésével ne kelljen foglalkozniuk. A Magatartástudományi Intézet, ahol ekkor dolgoztam, kiadott egy nyilatkozatot az MTI-ben, amelyben elhatárolódtak tőlem. Hogy mennyire nem a személyes bántás a célom, arra példa, hogy amikor az Év esszéi 2005-ös kötetbe beválogatták a Mozgó cikkemet, átírtam a Rihmerre vonatkozó sérelmezett részt.

Magyar Narancs: Számíthatott rá, hogy nagy port fog kavarni, ha nekimegy a pszichiáterek által előszeretettel alkalmazott antidepresszánsoknak.

Nekem ebben nem volt gyakorlatom, és egy olyan naivitás is volt bennem, hogy "de hát én csak az igazat mondom". Akkor még nem láttam, hogy a gyógyszeripar mennyire kivásárolta a pszichiátriát, az orvoslást. A 2005-ben megjelent Depresszióipar című könyvemben viszont már leírtam, hogy a teljesen hatástalan szerek piacra dobása érdekében akár még tudományos tanulmányokat is hamisítanak nem létező vizsgálatokról, olyan tudósok neve alatt, akik ezért pénzt kapnak. Ha épeszű ember ilyet elolvas, akkor azt gondolja, hogy ez a pali összeesküvés-elméleteket gyárt, mert ilyen nincs.

Magyar Narancs: Milyen hatása volt ennek az első cikknek, illetve a könyvnek? Egy helyen arról ír, hogy a mai pszichiátria részéről szinte hisztérikus támadások érték.

Tudtam, hogy vannak gáncsoskodók, akik nem akarják, hogy kiderüljön az igazság az antidepresszánsokról. De nem gondoltam, hogy egy szakma -tisztelet a kivételnek- teljes mellszélességgel kiáll egy finomam szólva kétséges hatású gyógyszercsalád mellett. Az ember naivan elmegy az orvostudományi egyetemre, elvégzi a pszichiátriát, majd szembesülhet azzal, hogy a főorvos mondja meg, melyik cég gyógyszerét írhatja fel. Ezt mindenki tudja ebben a szakmában, de senki nem tudná bizonyítani. Nem csoda, hogy a könyv megjelenése után a pszichiáter szakmában ki sem ejtették a nevemet, nehogy azzal is engem reklámozzanak, hogy vitába szállnak velem. Ez az agyonhallgatás stratégiája. Utána rájöttek, hogy ez nem elég, ezért szerintem ellensúlyozni próbálták, és megjelent Rihmer Zoltán cikke (F)okozzák-e az antidepresszánsok az öngyilkosságot? címmel. Elképesztő módon ebben azt állította, hogy nem fokozzák. Pedig akkor már az USA-ban előírták, hogy az antidepresszáns szerek tájékoztatójában szerepelnie kell - igaz, a gyógyszerlobbi hatására korhatárhoz kötve -, hogy 18 év alatt öngyilkosságot idézhet elő a szedése (Azóta felemelték 25 évre a határt!).

Magyar Narancs: Mit lépett erre?

Kielemeztem a cikkét, rámutatva többek között arra, hogy egy olyan tanulmányt idéz, amelyről egy amerikai bíróság már kimondta, hogy hamisítvány. Ebben a tanulmányban azt állították az antidepresszánsokról, hogy négyszeres védő hatásuk van az öngyilkossággal szemben. Amikor egy beteg megölte magát, a családja beperelte a céget, amely erre a védőhatásra akart hivatkozni. A tanulmány három beidézett szerzője közül egy jelent meg, és beismerte, hogy nem ő írta. Ezután vették elő a vizsgálat eredeti adatait, amelyekből kiderült, hogy nem négyszeres védelmet nyújt, hanem négyszeres az öngyilkosság kockázata. Én mindezt megírtam, a cikket meg is rendelte tőlem a Lege Artis Medicinae folyóirat. Végül mégsem hozták le, mire bepipultam, és megírtam a Mozgó Világba. Na, ebből lett a per.

Magyar Narancs: És végül a bírósági döntés, amely szerint a Buli, hanta, SSRI (szelektív szerotonin reuptake gátlók - a szerk.) című cikke megsértette az MPT jóhírnevét. Mi a véleménye arról, hogy az ítélet indoklása szerint Ön "nem disztingvált", és minden nem azonos nézetet valló pszichiátert gyógyszerügynökként festett le?

Bocsánatot kértem a cikk lehetséges olvasatáért, de ezzel már nem értek egyet, és a bírói döntést egyébként sem értelmezném. A társaság kipécézett konkrét mondatokat a cikkből, és ezeket kérte számon rajtam. Pedig ezek nem állítások voltak, hanem vélemények. Az indoklás szerint azt találták furcsának, hogy legálisan forgalmazott gyógyszerekről állítom azt, hogy nem volna szabad ezeket használni. Ebben burkoltan benne van az a közemberi tévedés, hogy ezeket a gyógyszereket tüzetesen megvizsgálták, kipróbálták oda-vissza, és fel sem merülhet, hogy hatástalanok vagy veszélyesek. Pedig kb. 20 gyógyszert vontak már ki az utóbbi években a piacról súlyos, sőt halálos mellékhatásaik miatt. A Vioxxba pl. becslések szerint 50 000-en haltak meg. De visszavonás előtt még perelték azt, aki támadta a gyógyszert!

Magyar Narancs: Ezekről a tudományos kérdésekről miért a bíróságon kellett vitatkozni?

A bíróság is többször kifejtette, hogy tudományos fórumokon kellene erről vitatkozni, de a pszichiáter társaság éppen ezt akarta elkerülni. Az ellen például nem tiltakoztak, hogy azt írom, Rihmer Zoltán egy hamisított tanulmányt vesz alapul. Ők abban kötöttek bele, hogy "öcsi velünk így nem lehet beszélni". Fából vaskarika lett: elmentek a bíróságra keresni az igazukat, és nem lett igazuk. Mert nincs igazuk. Ha kilúgozzuk a cikkből a sértő stílust, maradnak a tények.

Magyar Narancs: Azt is mondhatnánk, hogy olcsón megúszta a bocsánatkéréssel, hiszen az MPT eredetileg példátlanul nagy kártérítést, 30 milliót követelt.

A 30 milliós követelést szerintem az indulat szülte, ezzel is az én megsemmisítésem volt a cél. Érdekes egybeesés, hogy egy hónappal a keresetlevél megérkezése előtt kirúgtak a Magatartástudományi Intézetből is. A 30 milliót már az első tárgyaláson le akarták szállítani 10 millióra, mintha az MPT közben megválasztott, új vezetése is rájött volna arra, hogy túllőttek a célon. Végül teljesen elhagyták a kártérítést, és erkölcsi elégtételt kértek. Mármint a Magyar Pszichiátriai Társaság, miközben a cikk Rimmer Zoltánra vonatkozott.

Magyar Narancs: A szakma elhatárolódik Öntől, kirúgják, beperlik, közben a honlapja alapján úgy tűnik, Önhöz fordulnak elfogadott gyógyszeres kezelésben csalódott emberek. Akart magának ilyen szerepet?

Engem a tudományban igazából mindig az érdekel, ami szokatlan, új, ami bejáratott, alom-meleg, az nem érdekel. És egész életemben volt egy megszállottság bennem, mindig nagyon hittem abban, amit éppen csináltam. Ez egyfajta prófétikusság, nem jó vagy rossz értelemben, de megvan bennem. Egyszemélyes intézménnyé váltam, és minden második nekem írt levél ugyanarról szól: ismeretlen eredetű panaszok, furcsa fejfájások, hányinger, érzelemmentesség, nulla libidó, öngyilkossági késztetés vagy más tünetek, miközben az illető antidepresszánst szed. Vagy, hogy a levélíró szokna le a gyógyszerről, és nagyon rosszul van, és azt kérdi, mit csináljon - ez a sztenderd levél. Látszik, hogy vákuum van, az emberek magukra vannak maradva. Elmennek a pszichiáterhez, az két szót vált velük, és már dobja ki őket egy recepttel. Mikor szól, hogy rosszul van a gyógyszertől, az a válasz, hogy ez egy mellékhatás, szedje tovább, majd elmúlik.

Magyar Narancs: Nem túl radikális az a megfogalmazása, hogy a pszichiáterek milliókat taszítanak krónikus pszichózisba a brutális gyógyszerezéssel?

De. Erről született az ítélet. A nemzetközi szakirodalom alapján azt azonban kijelenthetjük, hogy a világon a pszichiátria nem szakmai alapon védelmezi ezeket a gyógyszereket, hanem mert az identitását is védelmezi. Az orvoslásban is vannak tévedések, hamis mítoszok és veszélyes szerek, és a gyógyszeripar ott is megveszteget sok orvost. De ha kiderül egy gyógyszerről, hogy nem hat, az alapjaiban nem kérdőjelezi meg az orvostudományt. Az orvostudomány identitása nem annyiból áll, hogy bizonyos zavarokra bizonyos gyógyszereket ad. A pszichiátria viszont nem tudományos alapon működik. Itt nincs eljárás, amivel ki lehetne mutatni, hogy valaki ebben vagy abban a mentális betegségben szenved. Egy forrásunk van, hogy miről számol be a beteg, és az egyetlen mérőműszerünk egy másik szubjektum, aki ezt meghallgatja. Vagy egy órában, vagy öt percben. A gyakorlatban inkább öt percben. A biológiai pszichiátria, mint szakma meghalna, ha kiderülne, hogy a gyógyszerei hatástalanok. Az ambuláns pszichiátria léte kérdőjeleződik meg az antidepresszánsok hatástalansága miatt. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a háttérbe szorított pszichoterápia lehet csak a megoldás. Angliában már az első választandó terápia depresszió esetén a kognitív terápia. A depresszió fogalma tudományosan kétséges fogalom. Egyes vitaminok, tápanyagok hiánya, vagy az omega-3 hiány is okozhat olyan tüneteket, amelyekre ráfogható, hogy depresszió. Több országban kimutatták már, hogy a halfogyasztás - vagyis az omega-3 bevitele - és a depresszió fordított arányban áll, vagyis a kettő között teljesen egyértelmű összefüggés van. Az agynak omega-3-ra van szüksége, és nálunk nem esznek az emberek annyi halat, hogy ezt fedezné.

Magyar Narancs: Mit szólna egy depressziós tünetekkel szakemberhez forduló beteg, ha gyógyszer helyett azzal küldenék haza, hogy egyen több halat?

Pedig ezt kellene mondania. És ugyanígy kizárni a B-vitamin hiányát, a vas, vagy a szelén hiányát, mert ezek is depressziószerű tüneteket okoznak. Ha a hiánybetegségeket kizártuk, akkor mondhatjuk valakire, hogy lelki okokból depressziós. Közülük minden negyediket szintén indokolatlanul diagnosztizálják depressziósként, mert esetükben konkrét veszteség áll a háttérben. Evolúciós szempontból a depresszió egy adaptív válasz bukásra vagy veszteségre. Miért nevezzük betegségnek azt, ami egy adaptív válasz?. Ha fáradt vagy, akkor nem gyógyszert szedsz, hanem kipihened magad. Ha elbuktál, vagy veszteség ér, akkor biológia program, hogy félévig ne szeress bele másba, mert csalódtál, és fel kell épülnöd belőle. Ha meghal valakid, akkor az nem depresszió, hanem gyász.

Magyar Narancs: Ön egyenesen azt állította, hogy a pszichiátria állam az államban, és csak az önmérséklet szab határt a pszichiáterek tevékenységének.

Ezt elsősorban az alkotmányosan is aggályos kényszergyógykezelés elrendelhetőségére értem. A pszichiátria hatósági jogkörrel van felruházva. Az önmérséklet nem csak ezzel, hanem a diagnózisok osztogatásával kapcsolatban is felmerül. A depresszió egy tudománytalan fogalom, én nem is használom. A hozzám depresszió miatt fordulóról öt perc után ki szokott derülni, hogy rossz kapcsolatban él, céltalan az élete, nincs pénze, vagyis kiderül, hogy a depresszió csak egy fedőfogalom egy problémahalmazra. A depresszió olyan gyűjtőfogalom mint a tüdőbetegség, ami valójában lehet TBC, tüdőrák, tüdőgyulladás, asztma vagy bármi más. Depresszió ugyanúgy nincs, mint ahogy nincs tüdőbetegség. És van olyan gyógyszer, ami tüdőbetegségre jó? Nincs, hiszen csak egyik vagy másik speciális betegségre ható gyógyszerek vannak.

Magyar Narancs: Van, ahol felesleges gyógyszerezésről ír, máshol viszont kijelenti, hogy nem gyógyszerellenes.

Én a hatástalan gyógyszerek ellen vagyok, az antidepresszánsokról pedig több ízben megjelentek metaanalízisek, amelyek szerint hatástalanok. Ezzel az erővel a citrompótlóról azt mondhatnánk, hogy gyulladáscsökkentő, majd ez menne át teljesen a köztudatba. Az antidepresszánsoknak ugyanis semmilyen specifikus, depresszió elleni hatása nincsen. A legtöbb közülük a frontális, vagyis a homloklebenyt blokkolja, ami a humán emóciók tárháza. Mintha leválasztanák, ezért is nevezik kémiai lobotómiának. Ezért gyakori hatása ezeknek a szereknek, hogy az emberek közömbössé válnak. Ha addig rosszkedvű voltál, és egyszer csak ezt kiölik belőled, akkor nem tudsz rosszkedvű lenni, de jókedvű sem. Kaptam olyan levelet valakitől, hogy mióta antidepresszánst szed, nem tud sírni.

Magyar Narancs: Ennél súlyosabb mellékhatásokat is felsorol: a már említett öngyilkossági késztetést, vérzékenységet, libidócsökkenést, születési defektusokat és gyógyszerfüggést.

Az öngyilkossági kockázatot rengeteg adat bizonyítja. Ez ellen kapálódzik leginkább a gyógyszeripar és a pszichiátria, mert ha ezt minden antidepresszáns felírásakor elmondanák, ez bizonyára sok embert elrettentene a gyógyszerszedéstől. A kockázatot Magyarországon is bizonyíthatta vagy cáfolhatta volna a Magatartástudományi Intézet. Még ott dolgoztam, amikor javasoltam egyetlen idevágó kérdés feltételét az egyik átfogó, reprezentatív felmérésükben, de a megszavazott kérdés végül hogy-hogy nem kimaradt a kérdőívből. Fontos volna az embereknek tudniuk azt is, hogy az antidepresszánsok olyan erős gyógyszerfüggést váltanak ki, hogy egyesek csak azért szedik, mert nem tudják elhagyni a súlyos tünetek miatt. Ez egy rabság.

Magyar Narancs: Sok ezren szednek jelenleg is orvosi javaslatra antidepresszánst. Mit gondoljanak, mikor ezt olvassák?

Semmiképpen ne dobják ki a szemétbe. Ezeket a szereket nem lehet hirtelen abbahagyni. Tájékozódjanak, nézzenek utána, nem prófétát kell váltani, hogy eddig másnak hittek, most meg nekem. Gondolják végig, hány éve szedik, és jobb lett-e az életük. Ha igen, szedjék tovább. De ha nem, akkor gondolják végig, miért is hitték azt, hogy gyógyszerrel meg lehet oldani azt, amit nekik kéne az életükben megoldani, vagy megtanulni elviselni. Sajnos, az emberekkel elhitették, hogy léteznek olyan tabletták, amiktől ők boldogok lesznek. A modern pszichiátria és a közgondolkodás elképzelése, hogy a lelki folyamatok biokémiai folyamatok, és ezekbe be lehet avatkozni.

Magyar Narancs: Jó, de mit tegyenek ehelyett? Mi az alternatíva?

Aki tüzet kiállt, annak nem mondják, hogy menj, és oltsd is el. Nem nekem kell megoldani azt a problémát, amit úgy hívnak Élet. A pszichiátria és a gyógyszeripar sem oldották meg, csak ígérték. Egyébként pedig van alternatíva: tanuljunk meg együtt élni azzal a szenvedéssel, ami nem kerülhető el. De sok dolog módosítható is. A küzdelem, a fáradtság, a lemondás része az ember életének, de az a boldogtalan ember, akinek mindezt a semmiért kell elviselnie. Vagyis nem megszüntetni kell a szenvedést, hanem értelmet kell adni neki. Célok kellenek, mindenkinek a saját életéhez mérten. A depresszió tulajdonképpen egy negatív hiedelemrendszer, ezt kell a kognitív viselkedésterápia segítségével megváltoztatni.

Magyar Narancs: Ha ez ilyen egyszerű lenne, talán nem mondanák magukat annyian depressziósnak, rosszkedvűnek, nem?

Egy medikalizációs folyamat zajlott le: a korábbi korokban balsorsnak, vagy szomorúságnak neveztek dolgokat, és úgy tekintettek ezekre, mint ami megoldandó, vagy amivel együtt kell élni. A tudomány ezt ma elnevezi betegségnek, az emberek pedig elhiszik, hogy ez megszüntethető gyógyszerekkel. A pszichiátria hamis ígéretet adott az embereknek, becsapta őket azzal, hogy nincs balsors, nem kell rosszkedvűen élned. Hogy az ember a körülményei ellenére is lehet boldog. Ez egy igazi fogyasztói társadalmi ideál, hogy mindenki boldog lehet, és az a természetes állapot, hogy boldogok vagyunk, aki pedig ettől eltér, az abnormális. A történelem során az emberek mindig úgy gondolták, hogy a boldogság egy ritka, múlékony dolog, ma viszont már más a boldogság-fogalom: a modern fogyasztói társadalom eufóriát ígér, elhiteti, hogy jár a jókedv. Nem számít, ha becsaptak, csalódtál vagy elbocsátottak, hogy szegény vagy, te attól még lehetsz boldog. Ez azért is abszurd, mert a történelmet az mozgatja, hogy az emberek elégedetlenek a körülményeikkel, és előre akarnak haladni. Vagyis ha működne az antidepresszáns, vége volna az emberiségnek. Ezért küzdünk a kábítószerek ellen is, melyek ugyanezt ígérik: nem kell tenni semmit, csak nyomd be az anyagot, és jön az eufória.

Magyar Narancs: Gondolom, nem én vagyok az első, akinek eszébe jut, hogy a nézetei nagyon hasonlítanak ahhoz, ahogy az elhíresült szcientológia egyház vélekedik a pszichiátriáról. Van kapcsolata a szcientológiával?

Nincs közöm hozzájuk, és nem is lesz. A pszichiátria mindenkiben szcientológust lát, aki kritikát gyakorol működésük felett. Ma ez olyan vád, mint amikor 1956-ban azt mondták valakire, hogy ÁVÓ-s. A lincshangulat egyeseknek kifejezetten érdeke. Nagyon sokan bírálják, főként nyugaton, a pszichiátriát és a gyógyszeripar működését. de ettől még nem szcientológusok. A pszichiátria a vitát akarja megkerülni, amikor ilyen vádakkal akarja hitelteleníteni az őt bírálókat. Sokféle kritika van, nem kéne összemosni őket.

Magyar Narancs: A szcientológusok is a vitaminok, étrendkiegészítők hívei, és az Ön honlapján vannak olyan linkek, amik valamilyen módon a szcientológiához köthető oldalra mutatnak. Egy közösségi portál szerint is van szcientológus ismerőse, míg egy egyértelműen az egyházhoz kötődő szervezet az Ön omega-3 hatásáról írt munkájára hivatkozott. Mindez csak véletlen?

Amikor vitaminokat vagy omega-3-at ajánlok, arról nem tehetek, hogy kik árulják, de igazság szerint engem különben is az áru és nem az eladó érdekel. Két nagy ismert vitaminforgalmazó van, mindkettő szcientológus. Ha Ön bemegy mosóport venni, előtte megkérdi az eladó ideológiai álláspontját? A multicégeknek sem vagyok a híve, de a hozzám írott levelekben mégis az egyik multicég omega-3 készítményét szoktam ajánlani, mert az tiszta és a legolcsób. A nonprofit szájtok többsége tartalmaz valamilyen reklámot, mert fedeznie kell a nem csekély éves fenntartási költséget. Hogy van ismerősőm, akiről időközben kiderült, hogy szcientológus? Én a rendelőmben soha senkitől nem tudakolom meg, jobboldali, vagy baloldali-e, netán szcientológus-e, vagy antiszemita, mert én egy embert a tetteiből ítélek meg.

Magyar Narancs: Ön is azt írja a honlapján, hogy ezért már próbálták a "szcientológia bérence" -ként megbélyegezni.

Természetesen ilyen vádak, mint mondtam, a pszichiátria részéről szoktak elhangzani. Sok pszichiáter szeretné hinni, hogy őket csak elvakultságból lehet bírálni. De nem jó, ha az embert a félelmei mozgatják. Felőlem azt gondol mindenki rólam, amit akar. Látszatok ellen nem kívánok hadakozni. A szcientológusok, ahogy én látom, általában büszkén vállalják is elköteleződésüket. Ha szcientológus volnék, én is vállalnám. Azt is sokszor megkaptam, hogy vitaminügyök, vagy omega-3 ügynök vagyok. Az sem vagyok.

Magyar Narancs: A pernél volt egy örömtelibb elfoglaltsága is az utóbbi időben, két hete készült el a legújabb könyvével. Ez miről szól?

November elején jelenik meg, és arról szól, hogy mi történik az agyban a hitélmény során. A címe: Isten az agyban. Végigveszem, mi van az istenhit, a vallásos megtérés, az ufóélmény, a paranormális jelenségek vagy halálközeli élmények megtapasztalásának hátterében. A hiteknek közös gyökere van. De a könyv hangsúlyozottan nem azzal foglalkozik, van-e Isten vagy nincs, ez tudományosan nem vizsgálható.

Magyar Narancs: És utána?

Hamarosan elkezdem a következő könyvemet, az megint az életjelenségek medikalizálásáról és a gyógyszeripar piacteremtési módszereiről fog szólni. Az lesz a címe, hogy Pánikipar.



































 

 

 

 

 

 

 

Küldje el barátjának, ismerősének!