 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Sajnos az én problémám is azonos az ezen az oldalon már oly sokat
firtatott pánik betegséggel.
24 éves még gyógyszerszedő nő vagyok. 4 éve kezdtem el gyógyszereket
kapni, akkoriban még a Paroxátot 20mg-ból 1-et, és xanaxot 0,5mg-ból
3-at.
Akkoriban végeztem a varrónő iskola második évét, és hát mondanom se
kell, nagyon sokat romlott a tanulmányi eredményem és a koncentrációm,
az első évhez képest. (az első tanévet kitűnővel végeztem).
A sok gyógyszer hatására olyan voltam, mint egy álomkórban szenvedő -
nem hallottam az előadásokat, nem tudtam memorizálni a tananyagot.
Persze azért kaptam ilyen lóadagokat, mert - hasonlóan, mint az a 18 éves
lány címe - ez csak pánik - nekem is nagyon nagy erővel tört elő ez a
fura nem is betegségnek mondanám...inkább a vég -lenne a helyes szó...
Rólam is lemorzsolódtak a barátok, haverok, anyumék ugyan úgy nem
törődtek az egésszel, és éreztem hogy szégyenlik is. -Mára ez már kissé
megváltozott hiszen egyre többet hallani erről a témáról, akár a
médiában, barátikörben..családban..stb.
Sajnos nekem ezeknek a szereknek a szedése elkeseredésemben és a nagy
eufória miatt társulni kezdett extasy-val, speed-el, kokainnal, amit
néha hétvégenként használtam, aztán kb.3 hónapig csütörtöktől, hétfőig
amit találtam szívtam és ettem. Visszanézve ez undorító, de akkor úgy
láttam, hogy nekem már úgyis mindegy, a dokim azt mondta ez
gyógyíthatatlan, gyógyszer mellett nem lehet gyerekem... szóval minek
élni?.. Ja és a bedrogozott élményeim nagyon hasonlóak voltak a
Paroxát tüneteivel - főként az extasy-é!! (az első időszakban)
Nekem is rengeteg öngyilkos gondolatom volt - de sosem mentem el odáig,
hangokat hallottam, és lényeket láttam...hát bejártam a poklot az
biztos..
Majd átkerültem egy másik orvoshoz, akinek már beszéltem a drog
problémáimról- ő azt mondta hát, ha lehet. akkor inkább ne, vagy csak
keveset szedjek :) - hát nagyon fura volt ezt egy szakorvos szájából
hallani, olyan volt mintha csak az egyik narkós haver véleményét kértem
volna ki.. Átállított a Zoloftra, amitől nagyon rosszul voltam, majd
átváltottunk Stimultonra -ezektől úgy éreztem magam, mint aki be van
speedezve - borzasztó volt! Közben sikerült nagyon hamar önerőből
letennem a drogokat - egy nagyon rossz élmény miatt- és már csak a
gyógyszerek maradtak.
Utána kaptam a Cipralexet, még legalább 2 féle valamit..Szóval ezek
történtek 4 év alatt, közben rengeteget olvastam... És most jelenleg a
Citalopram-ratiopharm 20mg-ból 1 felet este és Rivotril 0,5 -ből napi 1
max 2 szem-et szedek. Szeretnék leszokni a gyógyszerekről, mert tényleg
fabatkát sem érnek, de sajnos nekem is volt már 2 nagyon negatív
leszokási kísérletem...
Szeretném kérni a segítségét ,hogy hogyan kell leszokni ezekről a
szerekről és hogy létezik e valami gyógynövényalapú szer ami
helyettesítheti ezeket? És mitévő legyek a borzalmas elvonási
tünetekkel??
Előre is nagyon Köszönöm Válaszát!
Kedves Levélíró!
Válaszomat már elküldtem személyesen, most inkább történetére reflektálnék. Engem megdöbbent újra és újra az a szakszerűtlen és embertelen metódus, amivel az egyszerű szorongásból egyes pszichiáterek életre szóló gyógyszerszedést, kisiklott életet, netán halált produkálnak. Kinek jó ez? Nem is hiszem, hogy emögött már bármiféle anyagi érdek állna, ezek a szerek mind generikus szerek. De akkor mi hajt embereket arra, hogy ne azt mondják "kislány, ez egyszerűen szorongás, nem kell erre gyógyszer", hanem, hogy "hát ez súlyos, nem gyógyítható, erre egész életében kell majd a gyógyszert szednie". Ami persze ráadásul még nem is hat, csak árt. Micsoda fásult, kilátástalan emberek ezek, akik ránéznek egy csinos fiatal lányra, és ez jut eszükbe. A levélíró megmutatja nekünk azt, mi játszódik le egy ember fejében, amikor szakemberek félretájékoztatják, megtévesztik. Miért ne kábitózna, ha úgyis minden hiába, ha úgyse lehet gyereke. Micsoda őrület ez, ebbe hajtani bele fiatal embereket? Mibe kerülne egy ilyen embernek legalább hinnie abban, amit csinál? Legalább hazudja magának azt, hogy ő hisz betegei gyógyulásában. A pszichiátria állandóan azért hadakozik, hogy több pénzt, több pénzt, mert kezeletlenül maradnak a betegek. Erre kell a pénz? Erre kell a kapacitás? Hülyíteni, félrevezetni ártatlan embereket?
Egy új pszichiátria kell, egy emberséges, olyan szakemberekkel, akik hisznek a gyógyításban és valódi tényeken alapuló orvoslást művelnek, nem pedig fásult receptírogatást. Az embertelenségre soha nem mentség a nehéz munkakörülmény. Rosszat mondani ugyannyi fáradtság, mint jót.
Kedves levélíró! Négy év után rosszabb helyzetbe került, mint ahonnan indult. Semmi nem oldódott meg, csak még meg kell küzdeni azoknak az átkozott gyógyszereknek az elhagyásával is. Így lesz a kis bajból nagy baj.
Szendi Gábor
|
|
