Feliratkozás hírlevélre

Szendi Gábor: A kis hazudósak

Megjelent Lowcarb 2005 szeptember


Te már biztos gyerekkorodban megtanultad, hogy nem szép dolog füllenteni, és intő példa volt előtted Pinoccio hosszúra nyúlt orra. Persze ma már tudod, hogy a hazudósaknak nem nyúlik meg az orra; ha így lenne, ma messziről megismernénk a Depresszióipar alkalmazottait, és a 2000-es éveket majdan a plasztikai sebészet Boomjaként emlegetnék.
De kik azok a névtelen, arcnélküli emberek, akik évtizedeken át tagadták, hogy az antidepresszánsok fokozzák az öngyilkosság kockázatát, akik vizsgálatokat hamisítottak meg, eredményeket titkoltak el, megvásárolt nevekkel hamisított tanulmányokat jelentettek meg, több ezer ártatlan ember halálát okozva ezzel? Arctalanok és névtelenek maradnak? Talán nem.
A nagyhatalmú és a dinoszauruszok lassúságával mozduló Amerikai Élelmiszer és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) 2004 novemberében végre meghajolt a szülők és rokonok által bemutatott véres drámák előtt és ráparancsolt a gyógyszercégekre, hogy minden antidepresszánst lássanak el az un. fekete keretes figyelmeztetéssel, miszerint az antidepresszánsok 18 éves kor alatt fokozhatják az öngyilkosság kockázatát. Mint a tájékoztató írja, száz fiatalból négy érintett. Csak éppen azt nem tudni, melyik négy. És az is világos, a mellékhatások nem ismerik a 18 éves korhatárt. Hogy az antidepresszánsok hatása alatt elkövetett iskolai lövöldözések fiatalkori csínyek? De Donald Schell 60 éves volt, amikor antidepresszáns hatásra kiirtotta feleségét, lányát, 9 hónapos kis unokáját, majd végzett önmagával is. Lehet, hogy az antidepresszáns nem tudta, hogy ő csak 18 éves kor alatt okozhat ilyet?
Mindez azonban csak a kezdet. Most még csak azért perelt be New York főállamügyésze csalás vádjával egy gyógyszercéget, mert az tudatosan eltitkolta az öngyilkossági kockázatot bizonyító un. 329-es vizsgálatát. A vádak java azonban még hátra van.
Hamarosan kiderül majd, hogy az antidepresszánsok sokkal nagyobb arányban okoznak impotenciát, szexuális zavarokat, mint azt orvosod és gyógyszerészed hiszi, sokkal gyakrabban kerülhetsz mániás-agitált állapotba, mint azt ők gondolják, de az is lehet, hogy Te leszel majd az a szerencsés kiválasztott, aki megöngyilkolja magát, vagy legyilkol másokat. Te leszel majd a ritka, de olykor azért mégiscsak bekövetkező kellemetlen mellékhatás. De nem kell megijedni, van, aki csak egyszerűen hízik húsz kilót, alvászavarai lesznek, netán depressziós lesz az antidepresszánsoktól, esetleg nem bír a szorongásaival, mozgáskényszerei vagy mozgászavarai támadnak. És miért tartoznál pont Te abba a 7-10 %-ba, akiknek mája nem tudja lebontani a szert? Miért pont a Te véredben felhalmozódna fel szép alattomosan a gyógyszer, és miért pont Te halnál ebbe bele? Szerintem Te az leszel, aki még időben abbahagyod a gyógyszerszedést, mert falramászol majd a mellékhatásoktól.
De persze a világért sem akarjuk elvenni a kedvedet kedvenc antidepresszánsodtól, pláne, ha szakavatott kezek írták fel neked öt perc alapos kikérdezés után. Végülis az Életben érdemes mindent kipróbálni. Pláne, ha szegény vagy: majd ettől meggazdagszol; ha csődbe mentél: ettől majd helyrejössz; ha fejreállt a házasságod, akkor majd ettől rendbejön; és ha csak szimplán boldogtalan vagy, akkor ettől kivirulsz. Tudod az életproblémákat ma már nem olyan ósdi módszerekkel kell megoldani, hogy gondolkodsz, próbálkozol, változtatsz az életeden. Vagy dilis pszichológusokhoz mész. Ugyan, ezek maradi módszerek. Ma csak beveszed a csodapirulát, s holnapra a szerotonin háztartásod helyreáll, és még hálás is lehetsz orvosodnak, hogy Te már nem a többszázezer kezeletlen, szerencsétlen, otthon némán szenvedő, kötelet és kampót keresgélő depressziósok egyike vagy, hanem Te a Felismert, Adekvátan kezelt és ezért nyilvánvalóan Meggyógyuló depressziós vagy. Előtted fényes jövő áll, hála korunk új csodaszerének. Mert jó ez a szer mindenre. Ha kényszerbeteg vagy, arra is jó, ha szorongsz, „stresszes” vagy, pánikolsz, premenstruális szindrómától hisztizel, migrén gyötör, elhíztál vagy fogyni akarsz, netán zúg a füled, vagy vásárlási mániában szenvedsz, arra mind jó.
Ja és ha csak a hosszútávú szedés mellékhatásai aggasztanak, csöppet se aggódj, amíg jóakaróid, a gyógyszergyárak és orvosaid nem aggódnak. Hisz se ők, se senki nem tudja, mi lesz az évekig tartó antidepresszáns-szedés következménye. Minek akkor aggódni? Hogy az agyban maradandó elváltozások jönnek létre? Hát csak nem?!
Egy titkot azért el kell árulnom. Az antidepresszánsokkal eredetileg tényleg lehetett depressziót gyógyítani. Amolyan igazi, súlyos depressziót, amitől az ember étvágytalan, hajnalban kel, súlyos önvádakat él át, érzelmei eltompulnak, és semmi nem tudja közönyéből és apátiájából kimozdítani.
Tényleg, mit mondasz arra, hogy az antidepresszáns vizsgálatok felében a gyógyszerek nem hatnak jobban, mint a placebo? Csak nem arra gondolsz, hogy hatástalan szerek volnának? Te most arra célozgatsz, hogy azért neveznek már boldog-boldogtalant „depressziósnak”, hogy antidepresszánst lehessen jó drágán rásózni? Hát esküszöm, eddig ez eszembe sem jutott. De hogy így mondod?!
Most persze hirtelen azt is gondolhatod, „ne már”; ha így lenne, miért nem orvosom, gyógyszerészem mondja ezt el nekem? Jaj de butuska vagy! Jobb lenne Neked, ha nyugtalan álmuk volna azoknak a kedves embereknek? Nem elég, ha csak Te hánykolódsz? Hát olyan ostoba volna a Gyógyszergyár, hogy felkavarná hűséges barátait ilyen csúnya rémhírekkel? Nem elég, ha megtudják majd a bírósági ítéletekből? Meg az ilyen csúnya újságokból? Addig legalább nyugodtan tudnak dolgozni.

Szendi Gábor: Depresszióipar. Sík kiadó, Budapest, 2005.
A könyv végigkíséri, ahogy az első antidepresszánsok véletlen felfedezését követően a gyógyszeripar és a pszichiátria bonyolult érdekösszefonódásai révén kialakult a depresszióipar, amely már nemcsak gyógyszereket, hanem a "depressziósok" milliós tömegét is kitermeli, cinikusan meghamisítva a kutatási adatokat, letagadva a tényeket, a pszichiátrián és a médián keresztül manipulálva a közvéleményt.
A szerző klinikai szakpszichológus és elméleti kutató, a kérdéskör elemzése során tudományos folyóiratokban megjelent tanulmányokra támaszkodik.
Az utószóban Buda Béla professzor sokoldalúan elemzi a kialakult válságot.
A könyvet mindenkinek ajánlom, aki már szedett, szed, vagy szedni fog antidepresszánst.

 

 

Depresszióipar könyv | Mintafejezet | Depresszióipar könyv tartalma | Antidepresszáns fórum | Antidepresszáns vita | Az antidepresszánsokról | Interjúk, előadások | Antidepresszáns cikkeim | Antidepresszáns tanulmányaim | Betegség-e a depresszió? || Kapcsolat | Pszichoterápia Tények és tévhitek| Tanácsadás | Antidepresszáns főoldalra

 

 

Design, webmester, fenntartó: Szendi Gábor 2006

 

Küldje el barátjának, ismerősének!