Feliratkozás hírlevélre

A Jokela-iskolai lövöldöző nem megfelelő kezelést kapott, mondják az ügy kivizsgálói

Forrás: Helsingin Sanomat
Fordította: Szendi Gábor

Mint ismeretes 2007-ben Finnországban egy diák, Pekka-Eric Auvinen nyolc ember életét oltotta ki fegyverével, mielőtt önmagával is végzett volna. Tervét hónapokon át tervelte ki. A diákot 10 korától bántalmazták az iskolában, s ettől szorongásos problémái, pánikzavara és szociális fóbiás tünetei (pl. elpirulás) alakultak ki. Tüneteire antidepresszánst írtak fel.

A 2007 novemberében a Jokela-iskolában lövöldöző diák marginalizálódott iskolájában és nem kapott elég segítséget problémái megoldására, mondja mészárlást vizsgáló bizottság jelentése. A bizottság nem talált egyetlen kizárólagos okot a lövöldözésre, hanem tényezők listáját állította össze, amelyek hatással voltak a helyzet kialakulására.

Az egyik, amit vizsgáltak, a fegyveres fiú, Pekka-Eric Auvinen egészségi állapota. A lövöldözést másfél évvel megelőzőleg Auvinen segítséget keresett az iskolai egészségügyi részlegnél szociális szorongására.
A pszichiáter azt mondta neki, foglalja le magát testgyakorlással és SSRI-t írt fel neki. Ekkor Auvinen még csak 16 éves volt.

Az SSRI antidepresszánsokat nem ajánlják fiatal embereknek. Ha mégis felírnák a nagykorúság előtt, az orvosnak szorosan követnie kell páciense életének alakulását. Auvinen ritkán találkozott orvosával, receptjét telefonon keresztül intézte. Mivel tünetei nem szűntek meg, Auvinen szülei próbáltak egy vizsgálatot elintézni fiúknak egy ifjúsági pszichiátriai klinikán. Itt azonban nem adtak időpontot; a kapacitások szűkössége miatt a rendelés lehetőségét sokkal súlyosabb tünetű pácienseknek tartották fenn.

A Szociális Biztosítási Intézet adatai szerint az SSRI-ok fiatalkorúaknak való felírása nagyon gyakori. A múlt évben az orvosok 7500 receptet állítottak ki 15 és 19 év közöttieknek. 2007 óta 800-al több receptet írtak fel, és közülük sok fiatalt nem követtek megfelelő figyelemmel a gyógyszer szedés során.

"Sajnos találkoztam fiatal emberrel, aki fél éve szedte a gyógyszert ellenőrzések nélkül", mondja Kari Moilanen, a Helsinki Pszichiátriai Központ helyettes vezető orvosa.

A törvény nem írja elő, milyen gyakran kéne az orvosnak találkoznia a beteggel, aki antidepresszánst, nyugtatót vagy antipszichotikumot szed. Ámde a törvény jó színvonalú kezelést ígér. A Jokela-jelentés szerint az iskolai egészségügyi ellátás erőforrásai sok községben nem felelnek meg a Szociális és Egészségügyi Minisztérium ajánlásainak.

A bizottság 13 ajánlást tett, az jövőbeni iskolai lövöldözéseket megelőzendő. Tuulikki Petäjäniemi, a bizottság vezetőnője a legfontosabbnak a marginalizálódás megelőzését tartja.
A jelentés szerint Auvinen marginalizálódásának speciális természete az elmagányosodás volt.
Gondoskodó családja volt, nem használt alkoholt vagy kábítószereket, de kevés barátja volt és az iskolában bántalmazták.

Kommentár:
Antidepresszáns és erőszak kapcsolata azóta téma, amióta 1987-ben az első modern antidepresszáns, a Prozac megjelent a piacon. A gyógyszeripar és a pszichiátria hevesen tagadják az antidepresszánsok agressziófokozó hatását. Az antidepresszánsok hatására kialakuló agresszívitás egyik formája az öngyilkosság, a másik megjelenési formája a mások ellenirányuló agresszió, pl. gyilkosságok. Mint Joyce J. Fitzpatrick az Archives of Psychiatric Nursing szerkesztőjének írása rámutat csak 2000 óta antidepresszáns hatás alatt 500 gyilkosságot, 180 öngyilkossággal párosuló gyilkosságot, 28 iskolai lövöldözést írtak le. Az egyes esetekben persze mindig lehet vitatni az antidepresszáns szerepét, de amikor statisztikailag elemzik, mint az David Healy és munkatársai tették 2006-ban, akkor az összefüggés egyértelművé válik. Súlyos felelősség terheli tehát mindazokat a pszichiátereket, akik e szerek alkalmazása során nem járnak el elővigyázatosan. Egyrészt nem figyelmeztetik a betegüket a szer veszélyeire, mert azzal szinte le is beszélnék a gyógyszer szedéséről, másrészt nem rendelik vissza elég gyakran, hogy felfigyelhetnének az aggasztó jelekre. De miért is tennék, mikor a Magyar Pszichiátriai Társaság vezetőségének tagjai rendszeresen úgy nyilatkoznak a médiában, hogy az antidepresszánsok veszélytelenek. Legutóbb a februári kongresszusukon is elhangzott egy ilyen előadás, de senki nem rángatta le a szónokot, senki nem állt föl, és szegezte neki, hogy miért mond ellent a tényeknek. Nem, néma, cinkos megegyezés van egymás között: ne nehezítsük a saját dolgunkat. Amikor 2006-ban a Lege Artis Medicinae-ben meg akartam jelentetni az antidepresszánsok öngyilkosságfokozó hatásáról szóló összefoglalómat, a lap azzal utasította el, hogy három pszichiáter lektor, sőt maga a Pszichiátriai Szakkollégium is közlésre alkalmatlannak ítélte írásomat. Amikor a visszautasítás történetét megírtam a Mozgó Világba, a Magyar Pszichiátriai Társaság 30 millióra beperelt, mert a cikket sértőnek találta. A kárértékből arra lehet következtetni, hogy a Társaság sokra értékeli a becsületét. Kérdés, ez kinek szóló üzenet. A jövőbeni sértegetőnek vagy valaki másnak?

Ajánlott még: Alicia Priest: Felelősek-e az SSRI antidepresszánsok az erőszakos viselkedés terjedéséért?



































 

 

 

 

 

 

 

Küldje el barátjának, ismerősének!