Feliratkozás hírlevélre

Katherine Kahn: Nem bizonyított az antidepresszánsok hatékonysága a lumbágó-kezelésben

Forrás: Center for the Advancement of Health
Fordította: Hajdók Ildikó

Az antidepresszánsok valószínűleg teljesen hatástalanok a lumbágó-kezelésében. Egy nemrégiben lefolytatott vizsgálat semmiféle olyan bizonyítékot sem talált, ami alátámasztaná ezeknek a gyógyszereknek a lumbágó-elleni használatát. Ennek ellenére - saját bevallásuk szerint - az amerikai orvosok majd' egynegyede ír fel antidepresszánst lumbágós pácienseinek.

"Továbbra is vitatott az antidepresszánsok felírása lumbágós fájdalmak kezelésére", állítja a vizsgálat vezetője, Dr. Dona Urquhart, a Melbourne-i Monash Egyetemről.

A vizsgálat eredményeit a The Cochrane Collaboration - egy orvosi kutatásokat értékelő független nemzetközi szervezet - kiadványa, a The Cochrane Library legutóbbi száma közölte. A kutatók - a már létező egészségügyi vizsgálatok tartalmát és minőségét egyaránt alapul véve -, a fennálló orvosi gyakorlatról vontak le bizonyítékokon alapuló következtetéseket.

Az orvosok rendszeresen írnak fel antidepresszánst lumbágós betegeiknek a fájdalom enyhítésére, az alvást megkönnyítésére, valamint a meglévő depresszió kezelésére.

Dr. Roger Chou a vezetője annak a programnak, melyet az Amerikai Fájdalomkutató Társaság a klinikai gyakorlatra dolgozott ki (American Pain Society's Clinical Practice Guideline Program). A szervezet nemrégiben adott ki egy útmutatót - az Amerikai Orvosok Egyesületével (American College of Physicians) együttműködésben -a lumbágó kezeléséről.

Chou szerint "Az antidepresszánsokat a lumbágó kezelésében másod- vagy harmadrendű hatóanyagként, kiegészítő kezelésként alkalmazzák. Igen gyakori, hogy a krónikus fádalommal küszködők lehangolttá válnak, ezért az orvosok hajlamosak egyidejűleg kezelni mind a krónikus fájdalmat, mind a depressziót. Chou doktort, az Oregoni Health and Science Egyetem docensét, nem vonták be a Cochrane vizsgálatba.

Vizsgálatukhoz Urquhart és kollegái tíz olyan publikált tanulmányt elemeztek, amelyek az antidepresszánsokat placebókat vetették össze lumbágós betegek esetében. Ezekben a tanulmányokban csigolyatöréses betegeknél, valamint elmozdult csigolya, illetőleg idegbecsípődés okozta fájdalom esetében vizsgálták a gyógyszerek hatékonyságát. Négy tanulmány foglalkozott depressziós és nem depressziós páciensekkel egyaránt, kettőnél nem derült ki, hogy a páciens szenved-e depresszióban vagy sem, egy pedig kifejezetten olyan betegeket célzott meg, akik a lumbágó mellett egyidejűleg depresszióban is szenvedtek.

A legtöbb tanulmány esetében, a betegek az antidepresszáns mellett szedhettek más gyógyszereket, úgy mint fájdalom-csillapítókat, pl. aszpirint vagy nem szteroidos gyulladáscsökkentőket.

A fájdalom mértékét vizsgálva öt tanulmány nem mutatott ki különbséget az antidepresszánst szedő és a placebót szedő paciensek között, kettő viszont kisebb fájdalomról számolt be az antidepresszánst szedő betegek körében. A depresszió csökkenését tekintve pedig a hét tanulmány semmiféle különbséget nem mutatott ki az antidepresszánst szedő és a placebót szedők között.

"A vizsgálat nem talált meggyőző bizonyítékot arra nézve, hogy az antidepresszáns hatékonyabban enyhítené a lumbágós fájdalmat vagy akár a depressziót, mint a placebo" mondta Urquhart. Hasonlóképpen hiába kerestek a kutatók bármi különbséget az antidepresszánst szedő és a placebót szedő páciensek működési képességei között.

A tanulmányok többsége triciklusos antidepresszánsokat, mint az amitriptylin, a nortriptylin és a clomipramin vizsgált. Két tanulmány egy szelektív szerotoninvisszavétel-gátló (SSRI) szer, a paroxetin (Paxil az egyik ismert márkaneve) hatékonyságát vizsgálta.

Ezenkívül két tanulmány ún. "atipikus" antidepresszánsokat értékelt, mint a bupropion (Wellbutrin) és a trazodon.

A tanulmányok ténymegállapításainak kielemzése után a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy "sem a triciklusos, sem az SSRI antidepresszánsok nem hatékonyabbak a placebónál a fájdalomcsillapításban."

Doktor Chou, az Amerikai Fájdalomkutató Társaságtól, azt nyilatkozta, hogy három korábban lefolytatott rendszeres vizsgálat kimutatásában néhány antidepresszáns mérsékelten hatékonynak mutatkozott a lumbágó kezelésében. "Meglepő, hogy a Cochrane-vizsgálat más eredményre jutott, mit az előzőek." "Ez azért történhetett, mert a mostani vizsgálat a javulást más kritériumok alapján mérte, mint a korábbiak" - tette hozzá.

"Az előző vizsgálatokból az derült ki, hogy a triciklusos antidepresszánsok és a norepinephrine-felvételt módosítók, mint a duloxetine (Cymbalta) vagy a venlafaxine (Effexor), csökkentik a krónikus fájdalmat." - mondta dr. Chou.

Urquhart óva intett attól hogy a súlyos depressziós betegek elhagyják az antidepresszánsok szedését ennek a vizsgálatnak az eredményeire hivatkozva, hiszen léteznek bizonyítékok az antidepresszánsok hatékonyságára a klinikai depresszió kezelésében.

"Mindamellett, - tette hozzá a doktornő - a meglévő tanulmányok nem nyújtanak elegendő bizonyítékot az antidepresszáns alkalmazására lumbágó esetében. További kutatások szükségesek, ám mindaddig az antidepresszánst a nem specifikus lumbágó kezelésében nem lehet bizonyítottan hatékonynak tekinteni."

Chou szerint az ehhez hasonló vizsgálatok igen fontosak a betegek számára, hiszen ezáltal a páciensek megismerhetik a rendelkezésre álló lehetőségeket, és megbizonyosodhatnak hatékonyságukról. "Sokféle kezelés létezik, és a betegeket, csakúgy, mint az orvosokat, összezavarhatja a kínálat bősége."

Kommentár: Miután a múlt héten publikált vizsgálatban (itt olvasható) feketén-fehéren kiderült, hogy a gyógyszerhatóságoknak benyújtott gyógyszeripari vizsgálatok elemzésével bizonyítható, hogy az antidepresszánsok hatástalanok, nagy meglepetést nem okoz, hogy lumbágóra sem hatnak. Az antidepresszánsok ma olyanok, mint a középkorban az aktuálisan divatgyógyszerek: az arany, a kávé, a csokoládé. A csodagyógyszereket mindig körül lengi a misztérium, és ezért mind orvos, mind beteg hajlandó elhinni, hogy a csodaszer jószerivel mindenre hat. Ám mint a felsoroltak is jelzik, utólag mindig kiderül, hatástalan szerről van szó. Az antidepresszánsok misztériumát a gyógyszeripar kelti, és szorgos doktorkák, akik publikációra, egzotikus szigetekre való konferencia-meghívásra, meg egy kis zsebpénzre vágynak, sorban futtatnak le "vizsgálatokat" az antidepresszánsok esetleges hatásosságát kiderítendő a legkülönfélébb betegségekben. Ez a "mit lehet tudni, mire jó még" típusú gondolkodás vezet oda, hogy az anorexiától a különféle testi betegségeken át a mentális problémák garmadájáig mindig felmutatható olyan kicsinyke vizsgálat, amely ugyan a tudományosság leglazább kritériumainak sem felel meg, de onnantól lehet rá hivatkozva ajánlani a szert adott problémára. Hát így vagyunk most a lumbágóval is.



































 

 

 

 

 

 

 

Küldje el barátjának, ismerősének!