Feliratkozás hírlevélre

A második tárgyalás

A felperes, vagyis a Magyar Pszichiátriai Társaság tárgyalási napot megelőző napon juttatta el alperes (vagyis az én) ügyvédemhez pontosító javaslataikat. Ezt át nem tudtuk tanulmányozni, azt mindenképen pozitív lépésnek tekintjük, hogy az MPT elállt 30 milliós követelésétől. Ebben bizonyára az is közrejátszott, hogy nem tudták volna a cikkem okozta kárukat igazolni, másrészt talán belejátszik az is, hogy az MPT új elnöke Harmatta János lett.
A felperes a tárgyalás elején zárt tárgyalást kért, arra hivatkozva, hogy már amúgyis nagy port vert fel az ügy. Az ügy semmilyen port nem vert fel, és a jelenlévő laikusok, akiket nem én hívtam, de szívesen láttam őket, csupán magánemberként érdeklődtek. A bíróság a zárt tárgyalásra tett javaslatot elutasította. A felperes beadványában azt állította, hogy megkerestek engem egyezkedési szándékkal, ilyen azonban nem történt. Hogy félreértés okán ne húzódjon a per, ügyvédem egy ponton javasolta, hogy a bíróság rendeljen el szünetet, hogy egyezkedni lehessen. Felperes ezt kategórikusan elutasította, furcsa színben feltüntetve beadványukban tett egyezkedési igyekezetükről szóló állításukat.
A bíróság kérésére ismertettem röviden, mi vezetett a perig. Elmondtam, hogy 1993-tól 2007-es váratlan elbocsájtásomig egy SOTE intézetben dolgoztam. 2004-ben írtam egy szaktanulmányt, amit nem közölt le az Addiktológia című szaklap, engem úgy tájékoztatva, hogy a cikket a vitarovat érdektelensége miatt nem hozzák le, a lektoroknak meg olyan levelet küldtek, hogy a tanulmány nem felelt meg a színvonalnak. Javaslatukra ekkor a Mozgó Világhoz fordultam, ahol a tanulmányt népszerűsített változatban Depresszióipar címmel lehozták. Ezután Buda Béla javaslatára írtam grátisz egy könyvet, Antidepresszáns és placebo címmel, melyet Buda intézete kiadott és szétküldték a vezető pszichiátereknek, hogy vita kerekedjen. Vita nem lett, egy sor reagálás sem született. Ekkor úgy döntöttem, és erre bátorítottak a Mozgó Világban is, hogy írjam meg a könyvet, melyet a Sík kiadó adott ki 2005-ben. Mára lényegében elfogyott.
A per során, bár a bíróság igen korrektül hangsúlyozta, hogy tudományos érveket nem vesz figyelembe, Rihmer Zoltán mint tanú emelkedett szólásra, és elmondta, mennyire jók az antidepresszánsok, hogyan csökken tőlük az öngyilkosság, stb. Ezzel lényegében jócskán túllépte a tárgyalás a megszabott keretet. Ügyvédem kérte, hogy Rihmer tudományos álláspontját ne vegye figyelembe a bíróság, mert érdemben nem szólt hozzá a perhez. A bíróság megismételte, hogy tudományos kérdésekben nem foglal állást, és az ülést berekesztette.
Következő tárgyalás szept. 11.

Ui: A tárgyalás napján jelent meg Kirsch és mtsi. grandiózus elemzése, amely szerint az antidepresszánsok hatástalanok. A per egyik hallgatója idézte Rihmer Zoltán, aki azt mondta tanúmeghallgatása során, hogy ha kiderülne, hogy az antidepresszánsok hatástalanok, akkor ők visszavonnák a pert. Lám a gáláns ajánlatra rögtön alkalom is adódna, csak Rihmer Zoltán azt nem tette hozzá, hogy viszont szerinte ilyen vizsgálat elvileg sem lehetséges, ő legalábbis nem hinne benne. Jó példa erre a Kossuth Rádióban február 27-én elhangzott vele készült interjú, amelyben a tanulmány ismerete nélkül jelentette ki, hogy "mivel a gyógyszerek rendkívül körültekintő tesztelés után kerülhetnek forgalomba, a tabletták hatékonyságát nem, de az orvosok hozzáértését meg lehet kérdőjelezni." Mit lehet erre mondani? Ugyancsak a tárgyalás napján került föl egy velem készült interjú a HVG.hu-ra.
Amin az MPT-nek el kéne gondolkodnia a per kapcsán, az az, hogy mit nyerhet és mit veszíthet. Nyerhet egy papírt, amit meglobogtathat, hogy "Szendi megsértett minket". Csakhogy ennek mi köze van ahhoz az igazsághoz, amiről cikkem és mások elemzései szólnak? Természetesen semmi. Veszíteni viszont annál többet veszíthetnek. Bírósággal még soha senki nem nyerte vissza tekintélyét, a tekintély ugyanis a szavahihetőségből fakad. És úgy tűnik a gyógyszerek mindenáron való védelme éppen a szavahihetőséget ássa alá, éppen a betegek szemében, akik bizalmára oly sokat szoktak hivatkozni.

Szendi Gábor




















 

 

 

 

 

 

 

Küldje el barátjának, ismerősének!