Feliratkozás hírlevélre

Bruce E. Levine: Miért nem tartom a depressziót betegségnek?

Forrás:www.huffingtonpost.com
Fordította: Szendi Gábor

Ha választanom kellene, hogy a bénultságot okozó depressziót karaktergyengeségnek vagy betegségnek nevezzem, természetesen a betegség elnevezést választanám. De van egy harmadik lehetőség is, amely természetessé teszi a depressziót és amely - olyan embereknek, mint én is vagyok - több önbecsülést ad és jobban csökkenti a szenvedést.

Rendszeresen küzdök a jobboldali beszélgetős showk házigazdáival, akik a depresszióban szenvedőket nyavalygóknak csúfolják.

"Egy vitairatot írtam, amelyben ragaszkodtam ahhoz az állításhoz, hogy a depresszió betegség", írta Peter Kramer pszichiáter a "Szemben a Depresszióval" (2005) könyvében. Kramer azt írja, a depresszió azért kell, hogy betegség legyen, mert annyira megsemmisítő. Abban bizonyára igaza van, hogy a depresszió okozhat öngyilkosságot, kettétörhet egy karriert, szétrombolhatja a családot, rombolja a testet, vagyis a testi egészséget is kockáztatja. Azonban olyan nem betegségnek tekintett dolgoknak, mint a háborúnak és a szegénységnek is megsemmisítő hatása van: és van egy csomó vitathatatlan betegség, mint pl. a nátha, melynek nincsen megsemmisítő hatása.

Kramer más, betegség melletti érvei ugyanilyen ingatagok. Kramer szerint a biológiai mutatók - melyek a betegség elengedhetetlen feltételei - a depresszióban már ismertek. Elmondja nekünk, hogy az agyi képalkotó eljárások szerint a hippokampusz és az amygdala mérete alapján a depressziós megkülönböztethető a nem depresszióstól. Azonban öt hónappal a "Szemben a Depresszióval" megjelenése után a New York Times (a "Az agyról készült kép láttatja a depressziót?" 2005, okt. 18 cikkben) a következőre jutott: "Majd' 30 év után, a kutatók még nem fejlesztettek ki egyetlen standardizált eszközt sem, amely az agyi képalkotó eljárásokra támaszkodva képes volna diagnosztizálni vagy kezelni pszichiátriai betegségeket."

Kramer azt is kinyilatkoztatta, hogy "Ürítsd ki a szerotonint és a depresszió megjelenik". De a kutatók kiürítették a szerotonint (kivonták a táplálékból a szerotonin előanyagát - ford. megj.), és ez nem okozott depressziót egészséges emberekben és nem súlyosbította az állapotát a már depressziósoknak sem. 1998-ban az "Amerikai Orvosi Szövetség Nélkülözhetetlen Kalauza a Depresszióhoz" arról számolt be, hogy nincs világos kapcsolat a szerotonin szint és a depresszió között, "hisz némely depressziós embernek még túl sok is a szerotoninja".

Végül, Kramer a depressziósok genetikai hibájáról beszél nekünk: "Az 1990-es évek közepére a tudósok azonosítottak géneket, amelyek egyaránt vezethetnek szorongásossághoz és depresszióhoz". Kramer erősen támaszkodott a viselkedésgenetikus Kenneth Kendlerre; azonban két hónappal a "Szemben a Depresszióval" megjelenése után, Kendler összefoglalta az American Journal of Psychiatry -ban (2005 júliusi szám), a pszichiátriai betegségeket okozó génekről szóló bizonyítékokat, és így foglalta össze ezeket: Bár szeretnénk, ha igaz lenne, de nem fedeztünk fel, és talán soha nem is fogunk felfedezni olyan géneket, amelyek pszichiátriai betegségeket okoznak".

Míg a depresszió tüneteit számos orvosi betegség (mint pl. vérszegénység, pajzsmirigy alulműködés) okozhatja, az ilyen egészségügyi problémák, az Amerikai Pszichiátriai Társaság szerint, kizárják a "depresszió" nevű pszichiátriai betegséget. Amit a pszichiáterek depressziónak neveznek, az valójában nem köthető össze semmilyen biológiai elváltozással vagy mutatóval.

A depresszió sem nem jellemhiba, sem nem biokémiai defektus, sokkal inkább egy stratégia a megsemmisítő fájdalom kikapcsolására.

A depresszió semmi esetre sem az egyetlen stratégia, amit az emberek a megsemmisítő fájdalom ellen használnak. Az emberek alkoholt isznak, marihuánát szívnak, televíziót néznek, esznek, szerencsejátékot űznek, és vannak még rosszabbak is. A depressziós Sigmund Freud kokaint használt, aztán barátját is ráállította, de végül felfedezte negatív hatásait és elutasította. Joseph Goebbels még Freudnál is bánatosabb volt kudarca miatt, és fájdalmát a fasizmussal kezelte. De, nem úgy mint Freud, Goebbels nem foglalkozott stratégiája negatív hatásaival.

A depresszió betegséggé való átcímkézése némely embernek könnyebbülést hoz, de másoknak fájdalmat okoz. Sok emberrel találkoztam már, akik belebuktak az antidepresszánsokba és az elektroschock kezelésbe. Meséltek nekem kezelésük negatív testi hatásairól, de meséltek másról is. Arról, hogy amikor az orvosi tekintélyeknek behódolva engedelmes betegekké váltak, elvesztették saját életük felett az irányítást. A depresszió a tehetetlenség és a reménytelenséget jelentette ezeknek az embereknek, és a depresszió betegség voltának elfogadása még inkább tehetetlenné és reménytelenné tette őket.

Ahelyett, hogy a depressziót gyengeségnek vagy betegségnek címkéznénk, jobban tennénk, ha azzal csökkentenénk a depressziót, hogy elfogadjuk mint normál, ámbár fájdalmas emberi reakcióként. Amikor önmagunk egy részét "gyengének" vagy "betegnek" nevezzük el, elidegenítjük ezt a részünket attól, amik vagyunk, és ez még nagyobb fájdalmat eredményezhet. Ezzel szemben, ha elfogadjuk teljes egészében ember mivoltunkat, sokkal valószínűbben szabaddá válunk, hogy megoldjuk és meggyógyítsuk fájdalmaink gyökereit.

Bruce E. Levine, Ph.D., klinikai szakpszichológus, és szerzője a "Surviving America's Depression Epidemic: How to Find Morale, Energy, and Community in a World Gone Crazy" (Chelsea Green Publishing, 2007).



































 

 

 

 

 

 

 

Küldje el barátjának, ismerősének!