Feliratkozás hírlevélre

Rubino és mtsi: Öngyilkossági kockázat Efectin, Seropram, Prozac és Dothiepin kezelés alatt.

Forrás: Rubino A, Roskell N, Tennis P, Mines D, Weich S, Andrews E.: Risk of suicide during treatment with venlafaxine, citalopram, fluoxetine, and dothiepin: retrospective cohort study.BMJ. 2007 Feb 3;334(7587):242.

Fordította: Szendi Gábor

A szerzők 219 088, 18-89 életköri intervallumba eső személy adatait elemezték, akik 1995-2005 közt Efectint (venlafaxin), Seropramot (citalopram; egyéb néven: Citapram, Serotor, stb.), Prozacot vagy Dothiepin-t (első generációs triciklikus antidepresszáns) szedtek. Az angol családorvosok által működtetett adatbázisból a betegek minden lényeges adata személyre lebontva kinyerhető. Az alábbi adatokat annak fényében kell értelmezni, hogy Angliában jelenleg 100 000 főre kb. 7 öngyilkosság jut.
Az elemzés szerint az egyes gyógyszert szedők közt az alábbi öngyilkossági arány jött ki:

Szedett gyógyszer

Öngyilkos/100 000 fő/év

Efectin

64

Seropram

26

Prozac

23

Dothiepin

27

Angol öngyilkossági arány

7

A szerzők nem vizsgálják azt a kérdést, vajon az antidepresszánsok önmagukban növelik-e az öngyilkossági arányt. Ennek oka, hogy ilyen elemzéshez azonos súlyosságú depresszióban szenvedő, gyógyszert viszont nem szedőkkel kéne összehasonlítást tenni. Ilyen adat azonban nem állt rendelkezésre. Ha feltételezzük, hogy a depressziósok gyakrabban követnek el öngyilkosságot, akkor is soknak tűnik az átlag öngyilkossági arányhoz képesti 4-9-szer gyakoribb öngyilkossági arány.
Amit a szerzők vizsgáltak, az az Efectin öngyilkosság-fokozó hatása a többi antidepresszánshoz képest. A különféle korrigáló tényezőket is figyelembe véve az derült ki, hogy az Efectin a Seropramhoz képest 1.87-szer, a Prozachoz képest 1.63-szor valószínűbben idéz elő végzetes öngyilkosságot. Az Efectint szedők körében azonban az átlaghoz képest kilencszeresre nőtt az öngyilkossági arány, a többi antidepresszáns esetén 3-4-szeres az átlaghoz képesti öngyilkossági arány.
A szerzők az Efectint gyártó Wyeth támogatásával végezték az elemzést, így érthető, hogy igen sokat foglalkoztak a gyógyszer öngyilkossági hatását csökkentő tényezők elemzésével. Így pl. a gyógyszeres kezelést megelőzően öngyilkossági kísérletet végrehajtók körében 7.5-szeres öngyilkossági kockázat jött ki az Efectint szedők körében. A szerzők ezt a kiugró öngyilkossági arányt a fokozott öngyilkossági kockázatnak tulajdonították, és ezzel korrigálták (csökkentették) az Efectin összesített öngyilkosság fokozó hatását. Ez azonban a Wyeth szája íze szerinti interpretáció, de nem feltétlen korrekt. A valós életben ugyanis éppen azért adják az antidepresszánsokat öngyilkossági kísérletet elkövetőknek is, mert a pszichiátria azt terjeszti, hogy az antidepresszánsok védenek az öngyilkossággal szemben. A valóságban fokozzák, s a korábban öngyilkosságot megkísérelteknél ez a hatás hatványozottan jelentkezik. Nem kell tehát úgy beállítani, hogy "nem sikerült őket még gyógyszerrel sem megmenteni", mert az igazság az, hogy a gyógyszer fokozta az amúgy is meglévő kockázatot.
Az elemzés további érdekességeket is tartalmaz, ami az antidepresszánsok indokolatlan túlhasználatát igazolja.
Az adatokból kiolvasható, hogy a vizsgált személyek legalább 20%-a életesemények és életstílusból fakadó tényezők miatt kapta az antidepresszáns kezelést.

A szerzők végkonklúziója:
"Vizsgálatunkban az öngyilkossági arányok következetesen magasabbak voltak mindegyik vizsgált szernél a kezelés első 30 napjában, megerősítve azt, hogy az antidepresszáns kezelés kezdetekor nagyobb az öngyilkosság kockázata. A vizsgálat azt is megerősítette, hogy mindegyik gyógyszercsoportban a pszichiátriai megbetegedés súlyosságára utaló jegyek (korábbi öngyilkosság, intézeti beutalás, stb.- ford. megj.) további fokozott öngyilkossági és öngyilkossági kísérleti kockázatot képviselnek."

Kommentár
Újra egy vizsgálat, amely nem a nemzeti öngyilkossági statisztikákat hasonlítgatja össze a gyógyszerforgalommal, mint azt Rihmer Zoltán és mások előszeretettel teszik, hanem személyre lebontva elemzi az antidepresszánsok öngyilkossági késztetést fokozó hatását. S újra és újra ugyanaz jön ki: az antidepresszánsok fokozzák az öngyilkossági késztetéseket és növelik az öngyilkosságok számát. Szemben a pszichiátria állításával, hogy az antidepresszánsok védenek az öngyilkossággal szemben.
A gyógyszeripar megrendelésére a pszichiátria sorozatban gyártja azokat a tanulmányokat, amelyeknek célja az SSRI-k és a még újabb hatásmechanizmusú antidepresszánsok tisztára mosása az öngyilkossági kockázatot fokozó hatás vádja alól. E cikkek egyik emlékezetes példánya Rihmer Zoltán 2005-ös "összefoglalója", amely megjelent a Psychiatria Hungaricában és a 2006-ban a Journal of Affective Disorders-ben. Rihmer minden lehető eszközzel küzd az antidepresszánsok felmentéséért, cikkeket ír, nyilatkozik és "küzdőtársai" megakadályozták az antidepresszánsok öngyilkosság-fokozó hatását bizonyító tanulmányom szaklapban való megjelenését. Mi több, a Rihmert alaposan cáfoló cikkem Mozgó Világbeli megjelentetését egy 30 milliós személyiségi jogi perrel kívánják megbosszulni. A pert a Magyar Pszichiátriai Társaság indította, de elég valószínűsíthetően Rihmer felháborodásának a csillapítását szolgálja. Kérdés, mit szól ahhoz a magyar pszichiáterek becsületes többsége, hogy egy szűk vezető csoport a nevükben a magyar pszichiátria tekintélyét, pénzét, hatalmát azért veti latba, hogy egy hiú, de a jelek szerint gyáva ember lelkét ápolja az igazság földbe döngölésével. Mert joggal tűnhet úgy bárkinek, hogy ha egy cikk pontról-pontra Rihmer Zoltán nézeteiről szól, aztán mégis a Magyar Pszichiátriai Társaság perel, akkor Rihmer Zoltán -legalábbis a dolgok jelenlegi állásából ez tűnik ki- gyáván megbújik a Magyar Pszichiátriai Társaság mögött. Hogy Rihmer antidepresszánsok melletti propaganda tevékenysége személyes meggyőződéséből vagy anyagi érdekeltségéből, avagy mindkettőből fakad, nem tudni. Mindenesetre nemrég azt üzente az országnak, hogy "destruktív tétel azt állítani, hogy az antidepresszánsok fokozzák az öngyilkosságot". Kétségtelen, destruktív, mert csökkenti az antidepresszáns forgalmat.
Mindenesetre Rubino és munkatársai fentebb ismertetett cikke ismét nyílt cáfolata annak, amit Rihmer hirdet.

Szendi Gábor



































 

 

 

 

 

 

 

Küldje el barátjának, ismerősének!