Feliratkozás hírlevélre

Vera Hassner Sharav: Különítsük el a tényeket a propagandától: a legutóbbi depresszió vizsgálat eredményei

Forrás: Alliance for Human Research Protection
Fordította: Szendi Gábor

Az amerikai kormány által indított antidepresszáns vizsgálat eredménye is azt bizonyítja, az antidepresszánsok semmivel nem hatékonyabbak, mint a placebo.

A Today magazin beszámolóját keringeti a média, amely annak a depresszió vizsgálatnak a negatív eredményéről számol be, amely az SSRI gyártókat volt hivatott támogatni. A derűs főoldalon megjelenő hírek, mint az Associated Press-é és az MSNBC-é, az antidepresszáns ipar propagandáját harsogják, és abban segítenek, hogy a kezelési kudarc nyilvánvaló tényeit a "tartsunk ki a végletekig" alátámasztására használják. A címek: "A depresszió enyhítésére próbáljon ki számos gyógyszert", vagy: "A vizsgálatok szerint az antidepresszánsok a legtöbb páciensen segítenek, még ha különböző típusba is tartoznak".

És a tények?

1, A placebokontrolos vizsgálatokban a betegek placebot szedve is elérik az antidepresszánsok nyújtotta javulás 80%-át.
Ezért figyelmeztet Dr. Thomas Insel, a National Institute of Mental Health (továbbiakban NIMH) igazgatója arra, hogy "mivel a vizsgálatokban nem voltak nem kezeltek (akik sem placebot, sem gyógyszert nem kaptak), nem tudhatjuk, hányan javultak volna maguktól is, egyszerűen az idő múlásával, függetlenül a gyógyszertől". (Mellesleg tudjuk, mert a vizsgálatok szerint a depressziósok döntő többsége fél év alatt spontán gyógyul. -ford. megj.)

A kérdés, amit Dr. Inselhez intézünk: miért költi az adófizetők 35 millió dollárját a NIMH nem kontrolált, tudománytalan vizsgálatra, ahelyett, hogy placebokontrolos vizsgálattal keresné a választ a kérdésre: hatnak-e az antidepresszánsok.

2, A depresszió természetes lefolyásában fluktuál: megjelenik és eltűnik minden gyógyszeres beavatkozás nélkül.

Tekintve a nagy placebohatást és a betegség természetes lefolyását, a vizsgálat eredménye, melyben az első antidepresszánsra nem reagálóknak egy második gyógyszert, az erre sem reagálóknak egy harmadikat, majd az erre sem reagálóknak egy negyediket adtak, nyilvánvalóan negatív:

Az első gyógyszerre a betegek 36.8%-a gyógyult, de 40%-uk az első év végére visszaesett. 30.6%-uk reagált a második kezelésre, de 55%-uk egy éven belül ugyancsak visszaesett. Akik a harmadik vagy negyedik kezelésre reagáltak, 71%-ban visszaestek egy éven belül.

Ráadásul a The Wall Street Journal arról számolt be, hogy 4041 depressziós beteg lett ebbe a kormányzati pénzekből finanszírozott vizsgálatba besorolva, de mindössze 123 maradt a negyedik fázisra. A kimaradási arány a kolosszális kezelési kudarc bizonyítéka.

A széles körben terjesztett tanács, hogy "tartsunk ki a végsőkig", csupán a gyógyszergyártók érdekeit szolgálja, de félrevezeti a gyanútlan fogyasztókat, akiknek legnagyobb része nincs tudatában e gyógyszerek súlyos kockázatainak - beleértve a minimum kétszeres öngyilkossági kockázatot. A fogyasztók nem szokták elolvasni a gyógyszerek kísérő tájékoztatóját, amelyben az FDA rendelkezései szerint a legsúlyosabb mellékhatások is szerepelnek.
Miféle lehetséges igazolás létezik arra, hogy az embereket folyamatosan kitegyék e gyógyszerek súlyos kockázatának, miközben e szerek nyilvánvalóan nem hatnak?

Kommentár:
Ez a vizsgálat is azt bizonyítja, hogy a betegek 70%-a nem reagál az antidepresszánsokra, s gyógyulási arány lényegében megegyezik a placebora gyógyulok arányával. A gyógyszer javára mutatkozó kis eltérést magyarázzák a mellékhatások okozta extraelvárások. Ha ugyanis a beteg utódja, hogy vagy gyógyszert, vagy placebót kap, a mellékhatások miatt észleli, hogy gyógyszert kapott és ettől fokozott elvárásai lesznek a gyógyulásra nézve, és ezáltal extra placebohatásban részesül. A sokaid gyógyszer bevetésére is mindig nagyjából azonos arányú beteg reagál, ők azok, akikben a palcebohatást csak szívósabb agymosás tudja kiváltani. Az a tény, hogy a depresszióból kilábaló betegek nagy része visszaesik, jelzi azok arányát, akiknek életében végülis nem oldódott meg semmi, és a gyógyszer és kezelés okozta eufória elmúltával ismét a régi gondok és bajok kezdenek hatni rájuk. Ismét visszaköszön az a régi felismerés, hogy a depressziót nem valami titokzatos, soha nem igazolt kémiai egyensúlyzavar okozza, hanem az Élet. Ha a dolgok rendeződnek (elmúlik a gyász, találunk állást, elmúlik a szerelmi csalódás, megszokjuk a válás gondolatát, beleszokunk a nyugdíjas életbe, stb.), megszűnik a depresszió. De ha nem, akkor marad. Szedhetünk bármit, az Életet kell megoldani, ha a depressziótól szabadulni akarunk. Ma Amerika 10%-a szed antidepresszánst, Magyarország - a pszichiátria és kenyéradó gazdáik, a gyógyszeripa bánatára - ebben lemaradást mutat, nálunk max. 5% szed antidepresszánst, van tehát még min "dolgozni". Írják is szorgosan a rendelőkben manapság már bármire, csak fogyjon. A magyar pszichiátria válsága kettős: a politika úgy tűnik, nem partnere többé a pszichiátriának, és a gyógyszeripar elvárásaihoz képest gyenge gyógyszereladási teljesítményt felmutató pszichiátria kenyéradó gazdáitól is csak csepülést kaphat. A pszichiátria vezetői, a vert had vereségért hibáztatható megfáradt emberei kétségbeesetten küzdenek hatalmuk utolsó morzsáiért. Ma ők a sötét erők, a haladás gátjai, akik az apokalipszissel riogatnak, ha nem kapják vissza hatalmukat. A haladás és a józan emberi gondolkodás át fog gázolni rajtuk, akik az emberi lelket, az emberi szenvedést és az emberi sorsot biokémiává akarják silányítani. Hogy miként "segít" a pszichiátria a szenvedőkön, azt leginkább az SSRI túlélő rovatunk esetei demonstrálják. Akik pedig még mindig nem ébredtek fel, és lelkesen tüntetnek az OPNI visszaállításáért, igazság bajnokaként megtapsolják a legkorruptabb pszichiátriai vezetőket, azok sajnos a megtévesztettek. A politikai elit egymás közti csatározásának semmi köze a pszichiátria emberellenes módszereihez, amely minden korban, minden politikai rendszerben ugyanúgy működött. Minden politika erő csak jól járhat, ha megszabadul a pszichiátria átkos ballasztjától.

Szendi Gábor



































 

 

 

 

 

 

 

Küldje el barátjának, ismerősének!