Feliratkozás hírlevélre

Carey Goldberg: "Nemet mondani" a gyógyszeripar pénzére.
    Dr. Daniel J. Carlat korlátozni szeretné a pszichiátria céges befolyásolását

Forrás: The Boston Globe
Fordította: Benyada Jenő

NEWBURYPORT - Vannak elnevezések, ami arra illenek, ami egykor dr. Daniel J. Carlat volt, és most sem habozott ezeket használni: "Gyógyszerkurva" indítványozta nyugodtan. "Zsoldos.".

"Ezt valójában nem lehet szépen mondani. Ha megfizetnek téged azért, hogy véleményt mondj, amiben egyáltalán nem hiszel biztosan, akkor korrupt vagy" - mondta.

Hat évvel ezelőtt Carlat, aki pszichiáter, tankönyvíró, és a Massachusetts General Hospital oktatója volt, kapósnak találta magát a gyógyszergyárak körében. Sok más prominens pszichiáterhez hasonlóan jelentős összeget ajánlottak neki azért, hogy ebédek és vacsorák során tájékoztató beszélgetéseket folytasson a kollégáival: 500 dollárt vagy többet egy "ebéd-és-értesülés"-ért, 1.000 dollárt vagy többet egy vacsoráért. Kb. egy évig végezte ezt, főleg a antidepresszánsokról beszélgetve, és ezzel összesen kb. 30.000 dollárt keresett a kb. 120.000 dolláros fizetése mellé.

De aztán fellázadt a lelkiismerete. Egy gyógyszerügynök megrótta egy nap, mivel a megszokottnál "kisebb lelkesedést mutat a termékeink iránt", és "felfogtam a lényeget" - mondta Carlat a Tufts Orvosegyetemen. "Rájöttem a nyilvánvalóra - hogy azért fizetnek, hogy dicsérjem a gyógyszereket, tekintet nélkül a véleményemre." Ezek után nem csak hogy lemondott a többletpénzről és -juttatásról, hanem úgy döntött, hogy harcolni fog az ellen, amit a pszichiátriai gyakorlat egyre károsabb befolyásolásának tekintett.

Manapság festői szépségű tengerparti városkája régi téglaépületében működve fogadja a pácienseket, és kiadja a Carlat Pszichiátriai jelentést, egy olyan, pszichiátriai fejlesztésekről szóló havi hírlevelet, mely minden másnál erősebben szeretne mentesíteni a gyógyszergyári befolyástól, és tartalma mentes az írók anyagi kötöttségétől.

A lehetséges anyagi érdekellentétek miatt az egész orvostudomány területén növekszik az aggodalom, a szűrőállomásokat tulajdonló onkológusoktól kezdve az olyan kardiológusokig, akik speciális vérnyomáscsökkentőt írnak fel, miközben fizetséget fogadnak el a gyártótól. Több állam hozott mostanában olyan törvényeket, melyek kötelezik a gyógyszergyárakat az ilyen kapcsolatok jelentésére, de a fizetségek java része feltáratlan marad.

Minden jel szerint "a pszichiáterek a legproblémásabbak a szakterületek közül"- mondta Dr. Jerome P. Kassirer , a Tufts Egyetem professzora, aki az "On the take" (Mások költségén személyes haszon) című könyvet írta, mely könyv az orvoslásnak a nagy üzletben való részességét írja le. "Az olyan hétköznapi állapotokra kapható új gyógyszerek eladására, mint a szorongás és depresszió, az utóbbi években pszichiáterek hadseregét toborozta a gyógyszeripar" - mondta.

Kassirer megismerkedett Carlattal, és ezt mondta: "Szerintem ő az igazi. Őszintén hiszi, hogy a pszichiátria túl messzire ment, és ez, mellesleg, szerintem is így van."

Nem mindenki ért egyet azzal, hogy a gyárak által adott fizetség problémát jelent a pszichiátriában. Sok orvoshoz hasonlóan, azok a pszichiáterek, akik pénzt fogadnak el, hajlamosak azzal érvelni, hogy őket cseppet sem befolyásolja a tanácsadói fizetés vagy a kutatási ösztöndíj, amit a gyáraktól kapnak.

Az ipar nézőpontja szerint a gyógyszergyárak csupán csak a piaci tarifát fizetik a jóhiszemű szolgáltatásokért és szakértelemért, amit a prominens pszichiáterek tudnak nyújtani, mondta Scott Lassman, a PhARMA, a gyógyszergyárak országos kereskedelmi szövetsége szóvivője.

Akik ezt csinálják, azok szakemberek, és sokkal jobban törődnek a közösségbeli hírnevükkel annál, mint bármilyen pénzzel, amit ezzel a szolgáltatással keresnek" - mondta. "Nem hinném, hogy bármi olyat mondanának, amiben nem hisznek, és a gyárak biztosan nem kérik őket erre."

"A pszichiátriában - mondta Carlat - az egyik gyógyszer egyre jobban hasonlít a másikra, és a pszichiáterek - ahogy egykor ő is tette - azzal védekeznek, hogy a pácienseknek nem árt, ha az egyik gyógyszert jobban ajánlják a többinél." De amikor elkezdte megvizsgálni a teljes képet a pszichiátria gyógyszergyári befolyásolásával kapcsolatban, akkor így szólt: "Ez hihetetlen! Az egész szakterületünket szőröstül-bőröstül megvásárolták a gyógyszergyárak: beleértve a diagnózist, a kezelési irányelveket és az országos találkozókat."

"Talán az a legrosszabb - mondta Carlat - , hogy a gyógyszergyárak olyan folyamatosan szponzorálták az orvosképzést - azokat a tanfolyamokat, amiket az orvosoknak el kel végezniük, hogy megtarthassák a működési engedélyüket - hogy leginkább a gyárak szabhatják meg a napirendet."

"Ahelyett, hogy az ember képzetté válna a pszichoterápiában, a praxis vezetésében, a járványtanban, és az ellátatlan népesség miatti közösségi aggodalmakban, egyik előadást kapjuk a másik után arról, hogy hogyan kell diagnosztizálni a depressziót, és hogyan alkalmazzuk kezelésére az antidepresszánsokat; hogy hogyan diagnosztizáljuk az álmatlanságot, és hogyan alkalmazzuk kezelésére az altatókat; hogyan diagnosztizáljuk a bipoláris rendellenességet, és hogyan alkalmazzunk kezelésére a kedélyjavítókat" - mondta.

"Főleg az döbbentett meg - mondta Carlat -, hogy korábbi munkaadóm, a Mass. General hogyan fogadhatott el több millió dollárt a gyógyszergyártól, hogy az szponzorálja a folyamatos pszichiátriai kurzusait." Az MGH azt állítja, hogy a gyógyszergyári szponzorálás nem kerül bele a kurzusokba.

Carlat hírlevele semmiképpen nem pszichiátriaellenes; pszichiátereknek és pácienseiknek szánják őket. Nem is gyógyszerellenes; Carlat saját maga is gyógyszereket ír fel pácienseinek a magánrendelésén, mert, mint mondja: "Használnak."

De ügyvédek útján szeretné elérni, hogy a gyógyszerreklámozást és a gyógyszergyárak által szponzorált tanulmányokat viszonylagosan alapszintre csökkentsék.

A Report például arra figyelmeztet, hogy egy új gyógyszer pusztán egy olyan régi gyógyszer csavart változata, amelynek lejáróban van a szabadalma - ami azt jelenti, hogy az új gyógyszert valószínűleg nem éri meg még átárazni sem. 2004-ben a Report arra a következtetésre jutott, hogy egy új antidepresszáns, a Cymbalta nem nyújtott említésre méltó előnyt a többi, létező gyógyszerhez képest, és gyártója, az Eli Lilly átgyúrta az adatokat, hogy jobban nézzen ki. A cikk, és annak címe - "Cymbalta: kétszeres a visszavétel, háromszoros az átverés" - hosszas reklamációt váltott ki az Eli Lilly-ből, volt benne 24 lábjegyzet, amit Carlat aztán publikált a Report weboldalán a saját cáfolatával együtt.

A Report (online a thecarlatreport.com oldalon) interjúkat közöl olyan pszichiáterekkel, akiket anyagi kötelékek fűznek a gyógyszergyárakhoz - mondta Carlat - de egyszerűen nem találni olyan prominens pszichiátert, akinek ne lenne ilyen köteléke. Arra kéri a szakértőket, hogy írásban tárjanak fel minden ilyen anyagi köteléket. Úgy tűnik, Carlat a tyúkszemre lépett. A parányi 2002-es kezdet után a hírlevél 2.300-as példányszámúra nőtt - ami majdnem elég arra, hogy fizetést adjon magának a heti három napos írásért és szerkesztésért - mondta Carlat. Az előfizetés magányszemélyeknek egy évre 89 dollár, szervezeteknek 149 dollár.

Dr. Steven Sharfstein, az Amerikai Pszichiátriai Társaság, a szakterület fő szakmai csoportja nemrég leköszönt elnöke azt mondta, szerinte Carlat egy nagy mozgalom részévé válhat "az érzékenység és fogékonyság változásáé", ami a gyógyszergyárak pszichiátriai kapcsolatát illeti. Sharfstein azt mondta, neki nincsenek kellemetlen adatai, de "úgy hiszem, van egy irányzat, amerre az emberek elmozdulnak." Saját kórházában, a Baltimore-hoz közeli Sheppard Pratt Health System-ben megtiltotta, hogy a gyógyszergyárak előadásokat szponzoráljanak.

"Tehát, most nincsenek díszes szendvicseink" - mondta. "Nem volt jó."



































 

 

 

 

 

 

 

Küldje el barátjának, ismerősének!