Feliratkozás hírlevélre

Szendi Gábor: A rejtély titka a hatástalanság

Érdekes cikket közölt a Medical Tribune 2006 májusában Dr. Vásárhelyi Barna tollából, a cikk címe: Megkérdőjeleződik a depresszió kialakulásának elmélete? A cikk lényege (teljes terjedelemben olvasható itt - csak letöltés után olvasható!), hogy kb. 4000 nem pszichotikus depresszióst kezdtek kezelni az egyik SSRI-al. A kezelés 47 napja alatt a betegek 30%-a remisszióba került, vagyis tünetmentessé vált. Mit tegyünk a maradék 70%-al, teszi fel a kérdést az eredeti vizsgálat, és Váráshelyi doktor. Hát adjunk nekik egy másik antidepresszánst, ez volt a vizsgálat következő lépése. Az első antidepresszánsra nem reagáló betegeket véletlenszerűen tehát három csoportba osztották, és három eltérően ható antidepresszánst adtak nekik. Az egyik csoport ismét SSRI-t kapott, ez ugye döntően a szerotonerg rendszerre hat. A második csoport egy olyan szert kapott, amely a dopaminerg és noradrenerg rendszerre hat, vagyis mondjuk semmi köze a depresszió szerotonin elméletéhez. A harmadik csoport egy olyan szert kapott, amely a szerotonerg és a noradrenerg rendszerre hatott. És lássunk csudát, bármelyik gyógyszert kapta a beteg, mindhárom csoportban 25%-os volt a gyógyulás.

Még aki nem érti ezt a szerotonerg, noradrenerg, dopaminerg dolgokat, az is megértheti, hogy az agyban különféle idegi ingerületátvivő anyagok vannak, s ezek bizonyos idegpályákhoz és agyterületekhez köthetők. Ha gyakorlatilag bármit adunk, arra az első lépésben meggyógyul a betegek 30%-a, és bármit adunk másodiknak, arra meg 25%-a, akkor kicsit tovább is mehetünk Dr. Vásárhelyi tamáskodásán, aki - valljuk be meglehetősen bátran - felveti azt a gondolatot is, hogy talán alapvetően át kéne gondolnunk a depresszió kialakulásának jelenlegi elméletét. Dr. Vásárhelyi, és a pszichiáter szakma abból az előfeltevésből indul ki, hogy ezek a szerek muszáj, hogy hassanak, következésképen csak azt kell megmagyarázni, hogyan hatnak, miért hatnak.

Van azonban egy merészebb, de sok mindennel alátámasztható gondolat, amitől úgy tűnik, mind Vásárhelyi doktor, mind a pszichiáter szakma jelentős része erősen ódzkodik. A gondolat lényege, hogy mi van, ha az antidepresszánsok - mellékhatásaiktól eltekintve - gyakorlatilag hatástalanok, vagy legalábbis nincs a depresszió vonatkozásában specifikus anti-depresszív hatásuk.

Vegyük újra elő Vásárhelyi doktor ismertetőjét, és nézzünk kicsit a mélyére.

Rögtön felmerül a kérdés: miért nem alkalmaztak placebo csoportot? Megmondom miért nem. Mert a korábbi vizsgálatok egyértelműen bizonyítják, hogy amikor az antidepresszáns hatás ellenőrzésére placebót is alkalmaznak, mindig 25-30%-os a placebóra gyógyulok aránya. Vagyis annyi, amennyit most a vizsgálatok az első antidepresszánsra kihoztak! Ha lett volna placebocsoport, máris vége a vizsgálatnak! Itt azonban már adottnak vették, hogy ezek a szerek hatnak, tehát ezt külön nem kell vizsgálni. Azonban ez csak a hivatalos álláspont, a valóságban az antidepresszánsok hatását vizsgáló klinikai próbák metaanalízise a hatástalanságot bizonyítja, és számos független elemző bizonyította, hogy az antidepresszáns hatástani vizsgálatok fele (!) nem tudott semmiféle antidepresszáns fölényt kimutatni a placebóval szemben. Nos ezek mellett a tények mellett csak úgy elmenni, vezet olyan talányokra, amelyeken Vásárhelyi doktor is, és külföldi kollégái is csak álmélkodnak. Sok talány a téves előfeltevésekből adódik, mint ezt a tudomány története mutatja.

De nézzük tovább. A vizsgálat másik nagy hibája, hogy nem alkalmazott kezeletlen csoportot. Ezt úgy szokták megoldani, hogy várólistára vesznek embereket, és ugyanannyi ideig nem kapnak kezelést, mint amennyi ideig a többiek meg kapnak. Persze ez a módszer is, a placebo is felvetnek etikai kérdéseket (kezeletlenül hagyni egy szenvedőt), de ez a megoldandó problémák egy másik aspektusa. Az etikai kérdések nem mosódhatnak össze a tudományos következtetésekkel. Egyébként mások ezt a kérdést már megoldották, és az elemzések azt mutatják, hogy ha veszünk nagy számú depressziós embert, akkor ezek közül hetente 2% spontán (minden kezelés nélkül) meggyógyul. Sok ember depresszióját (lehangoltságát, rosszkedvét, stb.) az idő gyógyítja meg. A 47 napos vizsgálat 7 hetet jelent. Hét hét alatt a betegek durván 14%-a remisszióba kerül gyógyszer és egyéb kezelés nélkül is.

Na most gondoljunk bele: a 30% ehhez képest nem is olyan nagy eredmény, a placebo és a spontán gyógyulás bőven kiteszi!

Aztán itt van a vizsgálat második lépcsője, amikor három egészen eltérően ható gyógyszerre ugyanannyian javultak. Ha valaki hisz a gyógyszerek hatásában, akkor számára ez nagyon talányos, hiszen "bármit adunk, gyógyulnak rá"? De ha szó szerint vesszük, hogy "bármit adunk, gyógyulnak rá", akkor mi van, ha nem is antidepresszánst adunk, hanem valami mást. Pl. placebót? Ugye, megint a vizsgálat gyengéje okozza a talányt. Ugyanis meglehet, placebóra is gyógyult volna 25%, és akkor megoldódna a talány: nem a gyógyszerek aktív hatása miatt gyógyultak az emberek, hanem mert "továbbkezelték" őket. Kirsch és mtsi. kimutatták, hogy azokban a vizsgálatokban, ahol olyan vegyületeket adtak a betegeknek, amiknek semmi köze nem volt az antidepresszánsokhoz, ugyanakkora gyógyulási arányt értek el (lásd. Depresszióipar könyvem), mint az aktív hatóanyaggal.
Ráadásul a vizsgálat második lépcsőjében bizony már 14 hétig kezelték a betegeket, ami heti 2%-os remisszióval kalkulálva 28%-os spontán gyógyulást jelent. Hol van akkor itt a gyógyszerhatás talányossága? A betegek részben spontán javultak, részben placebohatásra.

Nem kéne tehát sem Vásárhelyi doktornak, sem másnak egyre bonyolultabb elméleteket gyártani a depresszió keletkezéséről, mikor a megoldás roppant egyszerű. A depresszió egyszerűen életeseményekre (szimbolikus vagy tényleges veszteségre és/vagy vereségre) kialakuló lelkiállapot, amit leginkább a helyzet, probléma megértése, feldolgozása, megoldása old meg. Mint minden lelki jelenségnek, természetesen ennek is van anyagi alapja, de az nem olyan primitív, mint ahogy a depresszió szerotonin (noradrenalin, dopamin, stb.) elmélete állítja. Ezekre az elméletekre kifejlesztett gyógyszerek - lássuk már be végre, vegyületként hatástalanok. Megannyi közvetett oka van annak, hogy egyesekre mégis hat: erős placebohatás, mániás állapot kialakulása, spontán gyógyulás, stb. Ezek nem tévesztendők össze a nem létező specifikus antidepresszív hatással.

Amikor egy világnézet alapjait kérdőjelezi meg egy vizsgálat, megértem, hogy a résztvevők és az addig abban hívők (s belőle élők) nehezen tesznek fel radikális kérdéseket, mert arra bizony radikális válaszok születhetnek. Sokáig tartotta magát, hogy a Nap kering a Föld körül, s bár egyre több ellentmondás keletkezett ebből, akik hittek benne, még sokáig toldozgatták-foldozgatták a Ptolemaioszi világképet. Végül mégiscsak kiderült az igazság.

Kapcsolódó cikkek:

Depresszióipar

A depresszióval szemben a cukor pirula alig múlható felül

Betegség-e a depresszió? Thomas Szasz vitája Donald Kleinnel.

Az antidepresszánsok hatásossága felnőtteknél

A depresszió természetes kezelése

Mániás depresszióban is hatástalanok az antidepresszánsok

Van a Zyprexának (olanzapine) egyáltalán bármi antidepresszív hatása?

Klinikai vizsgálatok: hány hatékony antidepresszívumot veszítünk el?

Etikai problémák az SSRI-ok alkalmazásában
















 

 

 

 

 

 

 

Küldje el barátjának, ismerősének!