Feliratkozás hírlevélre

Bruce E. Levin: Elnyomta-e a gyógyszeripai korrupció a hatékony kezelési alternatívákat?

Forrás: AlterNet 2008. július 23.
Fordította: Csontos Erika

Az intézményes pszichiátriát támadja a Kongresszus. A vizsgálóbiztosok arra ébrednek rá, hogy nem minden lelkiegészségre irányuló kezelés jelent tabletták szedését.

 

Az amerikai pszichiátriát "megrengette" az Egyesült Államok Kongresszusa. A Kongresszus által felkért vizsgálóbiztosok pénzügyi összefonódást tártak fel csúcspszichiáterek és gyógyszergyárak között. "Ám most maga a hivatás van megtámadva" adta hírül a New York Times 2008. július 12-én.

Különösen támadják az első számú szakmai pszichiátriai szervezetet, az Amerikai Pszichiátriai Társaságot. A New York Times megállapította, hogy "2006-ban - amely az utolsó év, amelynek hozzáférhetőek az adatai- a Társaság 62, 5 millió dolláros büdzséjének 30 százalékát a gyógyszeripar állta. Ennek a pénznek körülbelül a felét különböző pszichiátriai folyóiratokban publikált, illetve az éves közgyűlésekhez kapcsolódó kiállításokon megjelenő gyógyszerreklámokra költötték, a pénz másik feléből pedig ösztöndíjakat, konferenciákat és az éves közgyűlésekre szervezett gyógyszeripari szimpóziumokat szponzoráltak."

Az Amerikai Pszichiátriai Társaság, mint a New York Times megjegyzi, "a hivatalos pszichiátria szócsöve". E társaság jelentette meg a DSM rövidítéssel közismert irányadó diagnosztikai kézikönyvet (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders - Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve). Ez a szervezet befolyásos folyóiratokat is kiad, valamint ez az amerikai pszichiátria legfőbb érdekcsoportja, lobbija.

Alan Schatzbergnek (Stanford Egyetem) az Amerikai Pszichiátriai Társaság elnökének egy gyógyszerfejlesztési cégnél lévő 4.8 millió dolláros részvénycsomagja szemet szúrt a kongresszus által küldött vizsgálóbiztosoknak. Charless Grassley iowai republikánus szenátor így tájékoztatta az Amerikai Pszichiátriai Társaságot: "beláttam, hogy a gyógyszerészeti ipar pénze átalakíthatja a nonprofit szervezetek gyakorlatát is, akik függetlenek szándékoznának lenni a gyógyszeripar szempontjaitól és akcióitól."

Egy, a minnesotai pszichiáterek tevékenységéről szóló 2007-elemzés kiváló példa arra, hogy pszichiátriai kezelési gyakorlatot hogyan korrumpálják a gyógyszeripari vállalati pénzek. Az elemzés kimutatta, hogy azok a pszichiáterek, akik legalább 5000 dollárt kaptak a legújabb típusú antipszichotikumok gyártóitól, átlagosan háromszor annyi receptet írtak gyerekeknek ezekből a szerekből, mint azok a pszichiáterek, akik kevesebb pénzt kaptak vagy egyáltalán nem kaptak pénzt.

A New York Times egy William Niederhut nevű férfi személyében nyomára bukkant egy olyan pszichiáternek, aki privát praxisában nem kap pénzt gyógyszergyáraktól. Niederhut azt állítja: tanulmányok kimutatták, hogy azok a kutatók, akiket a gyógyszergyárak pénzeltek, a gyárak gyógyszereinek értékelésekor nagyobb valószínűséggel számoltak be kedvezőbb hatásokról. Niederhutot felháborította, hogy a gyógyszergyárak befolyása arra ösztönözte a pszichiátereket, hogy inkább a drágább szereket írják fel, mint a lejárt szabadalmú kevésbé drágákat.

Amíg a valódi antipszichiátriai szervezetek pszichiátereit nem idézte a New York Times, addig két riporter, Benedict Carey és Gardiner Harris hasznos szolgálatot tettek, amikor hivatalos pszichiátria kifejezést használták, amely legalább utal arra, hogy létezik antipszichiátria is. Az antipszcihiátriai csoportokba tartoznak - a legismertebbek közül - Peter Breggin és Grace Jackson, akik mindketten tanúvallomást tettek az FDA (Food and Drug Administration - Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerengedélyezési Hatóság) tanácsadói értekezletén. Breggin és Jackson évek óta tudósít arról, hogy a hivatalos pszichiátria a pszichiátriai gyógyszerek veszélyeit bagatellizálja, vagy figyelmen kívül hagyja, illetve, hogy számos, bombajónak kikiáltott szer nem hatékonyabb, mint a placebóként adott cukortabletta; a kémiai egyensúlyhiány elmélete pedig, amelyre ezeknél a szereknél hivatkoznak, inkább a gyógyszergyárak marketing kampányán alapul, mintsem a tudomány bizonyítékokon.

Mielőtt az Amerikai Pszichiátriai Társaság gyógyszeripartól való financiális függését leleplezték volna, a kongresszusi vizsgálóbiztosok az egyes hivatalos pszichiáterek gyógyszergyárakkal való pénzügyi kapcsolataira fókuszáltak. Egy szembetűnő egyedi példa Joseph Biederman, akiről a New York Times azt írta: "a világhíres harvardi gyermekpszichiáter tevékenységével siettette a hatalmas botrány kirobbanását, mivel nagyhatású antipszichotikumokat adott gyerekeknek, és a 2000-2007-ig eltelt időszakban legalább 1, 6 millió dollárt kapott a konzultációs díjként a gyártóktól. Biederman és két kollégája a Harvard Medical School pszichiátriai osztályáról (akik 2000 és 2007 között további 2,6 millió dollárt kaptak gyógyszergyáraktól) elmulasztották jelenteni a gyógyszergyáraktól kapott bevételeiket, miközben szövetségi forrásoktól (pl. a Nemzeti Mentálhigiénés Intézettől - National Institute of Health) is elfogadtak pénzeket, s így - Grassley szenátor szerint - megszegték az érdekkonfliktusok felügyeletére kialakított szabályokat.

Én csak remélhetem, hogy a Kongresszus és a hivatalos, mainstream média a legfontosabb dologra koncentrál: hogyan korrumpálta a Big Pharma (a "Gyógyszeripar") a pszichiátriát, hogyan számolta fel a választási lehetőséget azoknál a súlyos érzelmi problémákkal (mentális zavarokkal) küzdő embereknél, akiknél csődöt mondott a hivatalos pszichiátriai kezelés. Az egyik ilyen háttérbe szorított lehetőség a Loren Mosher pszichiáter által megálmodott és létrehozott úgynevezett Sotéria Ház volt.( A soteria görög szó, jelentése újjászületés, megszabadulás - a ford. megj.)

Loren Mosher (1933-2004) a skizofrénia tanulmányozására alakult Nemzeti Mentálhigiénés Központ (National Institute of Mental Health's Center) igazgatója volt 1968 és 1980 között. Mosher a legsúlyosabb pszichiátriai betegek számára egy hatékonyabb és humánusabb kezelési módot szeretett volna kialakítani. A Nemzeti Mentálhigiénés Központ pénzei felhasználásával Mosher 1971-ben a kaliforniai Santa Clarában megnyitotta az első Sotéria Házat.

Mosher Soteria Ház kísérletét a Boston Globe című újság riportere, Robert Whitaker örökítette meg részletesen a Mad in America (Mad in America: Bad Science, Bad Medicine, and The Enduring Mistreatment of the Mentally Ill - Őrület Amerikában: rossz tudomány, rossz orvoslás és a mentális betegség folyamatos félrekezelése; a szerzővel készült informatív interjú itt olvasható) című cikksorozatában. A Sotéria Házban újonnan diagnosztizált skizofrén páciensek gyógyszerek nélkül éltek együtt egy fiatal, nem-professzionális stábbal, akiket alaposan kiképeztek arra, hogyan hallgassák meg és értsék meg őket, és hogy miként biztosítsanak nekik gondoskodó "társaságot". Mosher a gyakorlatban próbálta ki azt az elképzelését, hogy "a skizofrénia gyakran hatékonyabban legyőzhető értő segítségnyújtással, mint orvosságokkal, és ez a fajta kezelés megkérdőjelezhetetlenül egészségesebb élethez vezet".

A Sotéria Ház kísérlete jobban bevált, mintsem azt Mosher várta volna. Az első hat hét elteltével a páciensek állapota gyorsabban normalizálódott, mint a gyógyszerekkel kezelteké a kórházakban. Whitaker megjegyzi: még meglepőbb és feltűnőbb, hogy a Sotéria páciensei hosszabb ideig maradtak jó állapotban. A visszaesés aránya alacsonyabb volt a Sotéria csoportoknál, mind az egy évig, mind a két évig tartó követéses vizsgálatokban. A Sotéria páciensei szociálisan is jobban funkcionáltak - kedvezőbb arányban voltak képesek megtartani a munkahelyüket és iskolába járni. (Mosherre inspirálólag hatott Ronald D. Laing londoni Kingsely Hall kísérlete is, melyben pszichiáterek költöztek össze pácienseikkel. Mára a Sotéria nemzetközi mozgalommá nőtte ki magát. Egymással kapcsolatban lévő, ám szervezetileg egymástól nem függő Sotéria-kezdeményezéseket találhatunk Németországban, Ausztriában és Svédországban. Eltérő néven, de hasonló szellemiséggel működnek intézmények Olaszországban és Angliában is. Ehhez a mozgalomhoz tartozik a Magyarországon 1995-ben létrehozott Sotéria Alapítvány is- bár ez sajnos nem bentlakásos intézmény. - A ford. megjegyzése a Sotéria Alapítvány honlapja nyomán)

Mosher sikerei a nem-professzionális segítőkkel és a gyógyszermentes kezelésekkel kínos helyzetbe hozták a hivatalos pszichiátriát. A Nemzeti Mentálhigiénés Intézet (National Institute of Health) leállította az anyagi támogatást és ezért a Sotéria Ház bezárt. 1998-tól Moshernek "tele lett a hócipője" a hivatalos pszichiátriával. Az Amerikai Pszichiátriai Társaságból való kilépő nyilatkozata széles körű publicitást kapott. A hivatalos pszichiátria, amely az utóbbi időkben is általában figyelmen kívül hagyja az antipszichiátriai irányzathoz tartozó Mosher-féle pszichiátereket, "válaszul" megvádolta Moshert, hogy el akarja törölni a gyógyszeres kezelést. Ugyanakkor a gyógyszeres kezelés választhatóságának elvetése sosem volt Mosher célja.

Loren Mosher követendő példa marad számos intézményellenes "felhasználó" és az olyan, a betegjogokat képviselő szervezetek számára, mint a MindFreedom. A MindFreedom szintén nem szorgalmazza eltörölni a gyógyszeres kezelés választhatóságát, helyette azt támogatja, hogy a páciensek meglapozott döntéséhez a hivatalos pszichiátria által alkalmazott kezelések helyett választható alternatívák is legyenek- mint például a Sotéria Ház lehetősége. Én mostanában a MindFreedom két tagjával beszéltem - történetesen egy házaspárral: a feleség és a férj múltbéli diagnózisa egyaránt skizofrénia volt. Míg a feleség úgy döntött, hogy az antipszichotikumok szedése mellett marad, addig a férj - mivel szenvedett a gyógyszerek különösen ártalmas, legyöngítő mellékhatásaitól- a gyógyszermentességet választotta. E két különböző út kezdetben feszültséget keltett a házastársakban, ám mind a ketten példásan megbirkóztak vele, hogy tiszteletben tartsák egymás választását.

Az igazi kérdések a következők: vajon van-e az amerikaiaknak mentális egészségükkel kapcsolatban olyan választási lehetőségük, amely kielégítő tájékoztatáson, megfelelő informáltságon alapul? Miért van az, hogy bár a Big Pharma (a "Gyógyszeripar") korrupciója hosszú ideje köztudott, mégis szükségesek a kongresszusi vizsgálóbiztosok ahhoz, hogy a hivatalos (mainstream) média informálja az amerikaiakat arról, hogy milyen pénzügyi kapcsolatok vannak a gyógyszervállalatok és a csúcspszichiáterek, valamint a legfontosabb pszichiátriai intézmények között? És a legfontosabb: mikor jutunk el oda, hogy mentális egészségünkkel kapcsolatban valódi választási lehetőségeink legyenek?

A reális lehetőség nem a Prozac vagy a Zoloft (mindkettő antidepresszáns) és nem is a Zyprexa vagy a Risperdal (mindkettő antipszichotikum) közötti választás. A valódi alternatíva: ha van lehetőség választani a hivatalos pszichiátria és a Sotéria Ház között. (Avagy mondjuk depresszió, pánik, stb. esetén a hivatalos - biológiai- pszichiátria és a pszichoterápia között - szerk. megj.)

További ajánlott cikk:
Robert Whitaker: Érvek az antipszichotikus gyógyszerek ellen: 50 év beszámolója arról, hogy több kárt, mint hasznot hoztak.
Youssef, HA; Youssef, FA: Itt az ideje száműzni az elektrosokk-kezelést a modern pszichiátriából.
Pszichiátriai gyógyszerek: Merénylet az emberi élet ellen. Interjú Robert Witakerrel könyve kapcsán I.



































 

 

 

 

 

 

 

Küldje el barátjának, ismerősének!