Feliratkozás hírlevélre

Kelly Lambert: A történelem előtti Prozac

Elődeink titkokat tárnak fel a modernkori depresszió gyakoriságáról

Forrás: Psychologytoday.com
Fordította: Szendi Gábor

Az epidemiológiai kutatások szerint, annak ellenére, hogy nagyszüleink idejében keményebb volt az élet, a mi generációnkban az emberek tízszer valószínűbben élnek át depressziót. Vajon miért, mikor a mi életünk láthatóan könnyebb, mint valaha is volt, de a depresszió arány nagyobb, mint valaha bármikor? Mit tudtak elődeink, aminek mi ma nem vagyunk birtokában? Ezek a kérdések késztettek arra, hogy erre a mentális rejtélyre választ keressek.

Mozaik darabkákat találtam a viselkedéses idegtudományi szakirodalomban, a laboratóriumomban megfigyelt patkányok viselkedésében és agyában, és édesanyám halálát követő depresszióm sajátélményében.

Az egybehangzó bizonyítékok mind az élet megerősítői felé irányuló mozgásokra, különösen a komplex kézmozgásokra mutattak. (A szaknyelvben a "megerősítő" az a jutalom, vagy éppen büntetés, amely adott viselkedés eredménye és megerősíti egy bizonyos viselkedés fennmaradását. - Ford. megjegy.) Lehet, hogy ez a multimilliárdos kérdés (már csak az antidepresszánsokra költött pénz miatt is) ilyen egyszerű volna? Elég nyilvánvalóan úgy látszik, hogy a depresszió megelőzés kulcsa teljes egészében a kezünkben rejlik. Őseink nem rendelhettek készételeket, nekik vadászniuk vagy gyűjtögetniük kellett az élelmet. Érdekesség, egy évszázaddal ezelőtt az orvosok "kötést" írtak fel a nők szorongása ellen, mert megfigyelték, hogy ez a tevékenység megnyugtatja az idegeket. És, s ez gyakorolja a legnagyobb benyomást egy agykutatóra, az agy aránytalanul nagy területet szentel a kézmozgások irányításának az agy mozgató területén. Ha a kézzel végzett "munka" ilyen fontos vonása az emberi viselkedésnek, érdemes fontolóra venni, mi történhet, ha az ilyen típusú munkát vagy az "erőfeszítés által megszerzett megerősítőket" szisztematikusan eltávolítjuk életünkből.
Elég rémisztőnek látszik, mi pontosan ezt a kísérletet hajtjuk végre magunkon. Mint szellemi munkások, sokan közülünk hosszú órákat töltünk a hivatalban, minimális mozgást végezve testünkkel és a kezeink a billentyűzeten gépelnek. A kutatások azt mutatják, hogy agyunkat minimálisan foglalja le a fizikai tevékenységektől megfosztott életünk - ez lecsökkent élvezethez, lecsökkent stressz feletti kontrolra, megszűnt kitartáshoz és állhatatossághoz, és új helyzetekben a probléma megoldás képtelenségéhez vezet. Ismerősen hangzanak ezek a tünetek?

Hogy teszteljük az erőfeszítés vezérelte megerősítés gondolatát, hallgatóm és én terveztünk egy vizsgálatot, amelyben egy csapat patkányt arra tréningeztünk, hogy ássanak a müzli karikájukért (ők voltak a dolgozó patkányok), míg a másik csoport az erőfeszítéseitől függetlenül kapta meg a müzli karikákat (ők voltak az alanyi jogon részesülő patkányok). Hat hét után mindegyik állat egy megoldhatatlan problémával szembesült és a dolgozó patkányok kétszer olyan sokáig próbálták megoldani a megoldhatatlant, mint az alanyi jogon jutalmazott patkányok. Az "erőfeszítésért járó jutalmazás" tréning láthatólag immunizálta a dolgozó patkányokat a "tanult tehetetlenséggel" szemben. A tanult tehetetlenséget gyakran tekintik a depresszió modelljének. (A tanult tehetetlenség azt jelenti, hogy ebben az állapotban az ember már akkor sem próbál tenni valamit saját érdekében, ha reálisan tehetne. - ford. megjegy.) Az is érdekes, hogy amikor a mozgékonyságért és rugalmasságért felelős agyi ingerületátvivő anyagot, az Y neuropeptidet néztük, kiderült, hogy a dolgozó patkányok agyában ebből több van, mint az alanyi jogon jutalmazott patkányokéban.

Miként nem rég megjelent könyvemben, a "Depresszió javítása: egy agykutató gyakorlati megközelítése, hogy aktiváljuk agyunk gyógyító erejét"-ben leírtam, ma már még inkább meg vagyok győződve arról, hogy drasztikusan megváltozott életstílusunk szerepet játszik azoknak a tüneteknek a kifejlődésében, amit aztán depressziónak neveznek. Nem bagatellizálva ezt a súlyos és elerőtlenítő zavart, mégis úgy tűnik, hogy egyszerűen érzékenyek vagyunk arra, ha eltávolítjuk agyunk egyszerű élvezeti forrásait…egy ízletes ebéd elkészítését, egy szép kert gondozását, egy gyermekjáték kifaragását, vagy egy sál kötését egy zsémbes kollegának. Így, a kemény munka, ami őseinknek a túlélésért követelmény volt, mindannyiunknak a legjobb antidepresszánsnak tűnik.

Reference: Lambert, K.G. (2008). Depressingly Easy. Scientific American Mind (August/Sept).

Kommentár:
A sport ismerten remek antidepresszáns. Ugyanígy az életcélok, az "ügyek" is. A modern pszichiátria megtéveszti az embereket, amikor a tétlenségük, céltalanságuk, életük értelmetlensége miatt érzett "depressziót" betegségnek tekinti és azt ígéri, kezelni tudja. Ez az ígéret eleve abszurd, mert azt állítja, hogy az ember lehetne boldog céltalanul is, értelmetlen élettel is. Amivel ez megvalósítható, az a kábítószer. A mesterséges boldogság, amely a környezettől függetlenül eufóriát okoz, emberellenes, mert éppen azt öli ki az emberből, amitől az ember ember: ez a céltudatos tevékenység okozta élvezet. A modern élet túl sok embert kényszerít arra, hogy nap mint nap tőle idegen, számára értelmetlen célokért dolgozzon, majd hazatérve otthonába "pihenje ki magát" a tévé passzív bámulásával. Ezt az ember típust megfosztották attól, hogy értelmesnek érezhesse az életét. Tevékenységét nem élvezi, s elhitetik vele hogy majd a szerzés okoz neki örömöt. A szerzés és birtoklás azonban múló öröm. Az evés, a szex, az alkoholmámor, a kábítószer mind múlékony örömök, amelyek kiégéshez vezetnek. Arra születtünk, hogy hasznunk legyen, hogy szükség legyen ránk, és ezt át is élhessük. Aki csavar egy gépezetben, az nem érezheti ezt, mert a feje felett lebeg, hogy bármikor le lehet őt cserélni egy jobbra, egy fiatalabbra. Nincs meg a személyes fontosság érzése, hiszen azt a lapátot, az a csavarhúzót, az a billentyűzetet bárki képes használni. Nem rá, az ő személyes képességeire van szükség, hanem valakire, aki lapátol, aki csavar, aki gépel. A mindennapi élet elszemélytelenítő és elidegenítő hatásaival szemben a különféle hobbik, karitatív tevékenységek, sport és egyéb saját aktivitást követelő tevékenységek védenek meg.

Szendi Gábor



































 

 

 

 

 

 

 

Küldje el barátjának, ismerősének!