Feliratkozás hírlevélre

Felülvizsgálatra szorul az antidepresszánsok gyilkosságokban betöltött szerepe

 Fordította: Benyada Jenő

Forrás: TY PHILLIPS: Role of antidepressants in killings needs review


Számtalan érzelmet, bánatot, haragot, félelmet, gyűlöletet, gyászt és undort kavart fel az a gyilkos tombolás, amely 33 ember halálát okozta a virginiai egyetemen.

Amikor Dr. Ann Blake Tracy meghallotta a részleteket, hasonló érzelmeket élt át. Az érzékeny Tracy azonban egyvalamiben nem osztozott a világgal: a meglepetésben. Ez talán szörnyűnek hangzik, de az erőszakos bűncselekmények, öngyilkosságok és az antidepresszánsok közti kapcsolat közel 20 évnyi kutatás után Tracy csak azon lepődik meg, hogy ilyen dolgok nem történnek még gyakrabban.

Egyre több részlet lát napvilágot a gyilkos, Seung-Hui Cho magányos életéről, akinek egy ideje már mentális betegsége volt. Cho ingóságai között a rendőrök pszichés problémák kezelésére felírt gyógyszereket találtak.

Noha a toxikológiai eredmények ismeretének hiányában még korai lenne következtetéseket levonni, Tracy ezekre az eredményekre számított attól a pillanattól kezdve, hogy hallott a virginiai egyetemi lövöldözésről. Dr. Tracy könyvek szerzője (többek közt a „Prozac: panacea or pandora?” című könyvvé –szerk.megj.) , és a International Coalition for Drug Awareness (Gyógyszerekről Tájékozató Nemzetközi Koalíció) ügyvezető igazgatója. Tapasztalati szerint, amikor megvizsgálják a sok áldozatot követelő lövöldözéseket, az antidepresszánsok jelenléte ugyanolyan mindennapos, mint a magányé, a levertségé és az őrjöngésé.

"Belefáradtam abba, hogy látom meghalni az embereket, üvölteni tudnék" – mondta Tracy egy telefoninterjú során. "Ez mindennapos ebben az országban. Olyan súlyos, hogy ez szinte hihetetlen. Olyan gyakorivá váltak mára az iskolai lövöldözések, hogy már nem is tudom követni őket. És az ok annyira nyilvánvaló. Még tüzetesebb vizsgálatra sincs szükség ahhoz, hogy kitaláljuk."

2006. Bailey, Colorado – Duane Morrison lelőtt és megölt egy lányt, és szexuálisan bántalmazott hat másikat. Antidepresszánsokat találtak a járművében.

2005, Red Lake Indián rezervátum, Minnesota — Jeff Weise lelőtt és megölt kilenc embert, és ötöt megsebesített, mielőtt öngyilkos lett. Prozacot szedett.

1998, Springfield, Oregon — Kip Kinkel megölte a szüleit, aztán iskolába ment, és tüzet nyitott egy kávézóban, két embert megölt, huszonkettőt megsebesített. Prozacot szedett.

1989, Stockton — Patrick Purdy egy támadó fegyverrel golyózáport zúdított egy játszótérre egy clevelandi általános iskolában, öt gyereket megölt és 29 embert megsebesített, mielőtt öngyilkos lett. Elavilt (régi típusú antidepresszáns) szedett.

"Ez az egész szétválaszthatatlanul összefonódik"

Tucatnyi más példát lehetne felsorolni az iskolai erőszakra és az antidepreszánsok jelenlétére, de a mészárlás nem korlátozódik az egyetemeinkre. A világon számos családot tett tönkre az, hogy antidepresszánst szedő felnőttek követtek el gyilkosságot és öngyilkosságot.

2001. júniusában Texan Andrea Yates megfojtotta öt gyermekét, miközben négy pszichiátriai szer hatása alatt állt, melyek közt szerepelt az Effexor (Efectin).

2004. februárjában, Polk városrészben, Samantha Hirt, órákkal azt követően, hogy bevette a mániás depresszió elleni tablettáját, tüzet gyújtott a hálószobában, ahol két kisgyermeke játszott, bezárta az ajtót, és leült egy heverőre TV-t nézni, miközben a tűz terjedt tovább, és megölte mindkét gyermekét. Effexor (Efectin).

Egy másik hírhedt eset a színész, Phil Hartman és felesége 1998-as halála, egy gyilkosság/öngyilkosság, melyet a feleség követett el (Zoloft); az 1999-es otthoni és hivatali, Atlanta-napi gyilkolászós buli, amit Mark Barton, kereskedő követett el (Prozac); az 1998-as lövöldözős gyilkosság, melyet Matthew Beck, connecticuti szerencsejáték-könyvelő lőtte agyon négy munkatársát, majd saját magát (Luvox, nálunk Fevarin); és 1994, amikor Edward Leary bombát robbantott a New York-i földalattin, amely megsebesített 48 személyt (Prozac).

A lista, amely megtalálható a www.drugawareness.org honlapon, száz és száz esetet ölel fel.

"Ha elkezdjük őket összekapcsolni, és megnézzük a hasonlóságokat, azt mondjuk, » Te jó ég, ez az egész annyira összefonódik! « " – mondta Tracy, aki olyan műsorokban jelent meg, mint a 20/20, a Dateline és a 60 perc, és aki konzultánsként szerepelt az olyan sok áldozatot követelő esetekben, mint a Columbine és az Andrea Yates esetek. "Folyton ezt kérdezem: Mikor veszik már észre? De az emberek annyira agymosottak a gyógyszerekkel kapcsolatban, hogy azt hiszik, a törvény biztonságot jelent."

"A legtöbb ember nem tudja, hogy az LSD-t valamikor csodagyógyszerként írták fel. A legtöbben nem tudják, hogy a PCP-ről úgy hitték, nagyon biztonságos az embereknél. A legtöbben nem tudják, hogy az extasy-t öt éven keresztül írták fel és adták el a depresszió ellen. Kevesen ismerik a gyógyszerek (drogok) történetét, és ez az egyik legnagyobb problémánk. Egyszerűen nem vagyunk elég képzettek ahhoz, hogy fenntartásaink lehessenek."

Valóban Prozac-nemzet vagyunk

Az északi San Joaquin Valley sem immúnis. Kristi Herr, halottkém több száz esetet vizsgált meg a megye évi 4000 halottjából, köztük sok gyógyszer-túladagolást, és azt mondta, rendszeresen elmegy az elhaltak otthonába, és a gyógyszerszekrényeket gyógyszerekkel tömve találja. Néha olyan sok az orvosságos üveg, hogy nagy szemeteszsákok kellenek az elszállításukhoz.

"Nekem úgy tűnik, társadalmunk nagy rész antidepresszánsokon él" – mondta Herr. "Ez nem statisztikákon alapul. Egyszerűen azokon a tapasztalataimon, amikor elmegyek az otthonokba, és kiértékelem az eseteket, amik ide átjönnek."

2003-ban az akkor newmani lakos, Lorraine Slater 14 éves lánya, Domique öngyilkos lett, miután többfajta antidepresszánssal kezelték, köztük Celexával (nálunk Seropram) és Wellbutrinnal. Mivel a depressziója és kiszámíthatatlan viselkedése súlyosbodott, orvosa dupla adag Effexort (Efectint) írt fel neki. Tizenöt nappal később halott volt. Testét később megtalálták a Delta Mendota kanálisban, Pattersonban, nem messze a család otthonától.

"A gyógyszer szedése alatt nyugtalanná, harciassá és idegessé vált" – mondta Slater. "És korábban soha nem volt ilyen. Olyan volt, mintha a lányunk LSD-t szedett volna. Ez egy igazi dr. Jekyll és Mr. Hyde dolog volt."

Röviddel Dominique halála után az FDA egy figyelmeztetést adott ki, melyben az állt, hogy 50 betegből egy, azaz a betegek 2%-a ellentétes reakciót tapasztal az Effexortól, és ebben öngyilkossági gondolatok is szerepelhetnek.

Slater fogyasztói érdekvédő lett, aki azon munkálkodik, hogy növelje az ismereteket az antidepresszánsok lehetséges veszélyeit illetően. Május 9-én az állam szenátusában fog tanúskodni egy meghallgatáson, melynek tárgya egy törvénytervezet, ami arra kötelezné a gyógyszergyártókat, hogy hozzák nyilvánosságra az összes klinikai teszt eredményét.

"Nem vagyunk gyógyszerellenesek" – mondta Slater. "Mi csak nyilvánosságra akarjuk hozatni a tesztjeik eredményeit. Belső feljegyzéseikben a forgalomba hozóknak azt ajánlják, hogy tüntessék fel jelentéktelennek a mellékhatásokat, és sok orvos nincs tudatában a valós veszélyeknek."

"Mi csak azt állítjuk, hogy ezeknek a gyógyszergyáraknak át kellene adniuk az információkat a polgároknak – akiknek állítólag segíteni próbálnak –a lehetséges tünetekről, hogy az emberek tudatos döntéseket hozhassanak. Ha a gyógyszereik olyan jók, akkor mi az, amit titkolniuk kellene?"

Érvek a kapcsolat ellen

Természetesen azokat a logikus érveket hozzák fel az erőszakos bűncselekmények és antidepresszánsok közti kapcsolat ellen, hogy számtalan tényező lehetséges, ami egy személyt erőszakos cselekmény elkövetésére motiválhat.

És hogy akik ezeket a tetteket elkövetik, azok gyakran mentálisan beteg emberek, tehát az antidepresszánsok jelenlétét várni lehet. Ezek szilárd érvek; az összefüggés nem okvetlenül okozati. És az sem kétséges, hogy számtalan embernek előnye származik ezekből a gyógyszerekből.

Viszont, ha az ember megnézi az erőszakos cselekmények részleteit az országban, akkor túl gyakran találja a depresszióoldók hosszú sorát. Ez a téma legalábbis alaposabb vizsgálatot igényel.

2005 elején az FDA egy figyelmeztetést adott ki arról, hogy az antidepresszánsok okozhatnak öngyilkosságot és erőszakos viselkedést is. A hivatal egyben kötelezővé tett egy fekete keretes figyelmeztetést is – a létező legszigorúbbat –, amin az áll, hogy ezek a szerek olyan mellékhatásokat okozhatnak, mint a szorongás, nyugtalanság, pánikroham, túlérzékenység, ellenségesség, agresszivitás, meggondolatlanság és mánia.

Az FDA egyben arra is figyelmeztet, hogy az antidepresszánsok szedésének hirtelen abbahagyása öngyilkosságot, pszichózist vagy ellenségességet okoz.

Az Eli Lilly, a Prozac gyártója, ismételten tagadja azokat az állításokat, hogy a Prozac erőszakot okoz, pedig a cég saját dokumentumai is elismerik, hogy az "idegesség, szorongás, öncsonkítás és mániás viselkedés" a gyógyszer "szokásos mellékhatásai" között található.

Ez ugyanaz az Eli Lilly, amely több mint 1,2 milliárd dollárt fizetett ki 28.000 embernek, akik azt állították, hogy az utóbbi tíz év alatt károsodást szenvedtek a Zyprexa nevű szertől – írja január 5-i számában a New York Times. (lásd Zyprexa mellékhatásokról)

1,2 milliárd dollár 10 év alatt sok pénznek tűnik, amíg össze nem hasonlítjuk azzal a 4,2 milliárddal, amekkora profitot a gyár szerzett az elmúlt évben, pusztán a Zyprexa eladásából, amit 20 millió embernek adtak el világszerte az 1996-os bevezetése óta.

A legtöbb depresszióellenes szer, köztük a Prozac, Zoloft, Paxil, Luvox, Celexa, Lexapro és Effexor, úgy ismert, mint szelektív szerotonin visszavételgátló, amely megváltoztatja az agy kémiáját, hogy így kezelje a depressziót.

A szerotonin, egy neurotranszmitter, egy olyan vegyi anyag, ami elősegíti a kommunikációt az agyban, és boldogságérzetet kelt, amikor kiválasztódik. Alapjában véve a depresszióoldó szerek meggátolják a szerotonin újrafelszívódását, így próbálva hosszabb időre eltolni a boldogságérzetet. (Ez amolyan laikus zsurnalista elképzelés, a szerotonin nem eufórizál, és a depresszió szerotonin hipotézise sem igazolható – szerk. megj.)

Egy szörny szülőanyja

A Nemzeti Egészség Intézet korábbi vezető kémikusa, akinek munkája végül sok depresszióellenes szer kifejlesztéséhez vezetett, először kb. 10 évvel ezelőtt emelte fel szavát a szerek ellen.

"Megrémít az a szörnyeteg, amit Johns Hopkins neurológus, Solomon Snyder és én teremtettünk, amikor 25 évvel ezelőtt felfedeztük a gyógyszerek receptorokhoz való kötődésének egyszerű mérési eljárását " – mondta dr. Candace Pert a Time magazin 1997. okt. 20-ai számában.

Azt mondta, hogy a Prozac és a többi SSRI (szelektív szerotonin visszavétel gátló) antidepresszáns szívproblémákat okozhat, és kihat az egész testre, ahol a szerotonin legnagyobb része termelődik.

Az orvosi szakma "figyelmen kívül hagyja a testet, mintha az csupán azért létezne, hogy cipelje a fejet" – mondta dr. Pet, aki most a potomaci RAPID gyógyszergyár kutatási igazgatója. "Ezek az érzelmi molekulák minden szempontból szabályozzák a testünket."

A Betegségkezelési és -megelőzési Központ friss tanulmánya megállapítja, hogy az amerikaiak fele legalább egy gyógyszert szed, és hogy az antidepresszánsok használata majdnem megháromszorozódott az elmúlt tíz évben. Néhány becslés szerint 30 millió amerikai szed antidepresszánst (a lakosság tizede – szerk. megj.). Az FDA statisztikái azt mutatják, hogy az amerikai orvosok több mint 10 millió antidepresszánsról szóló receptet írnak fel minden évben 18 év alatti betegeknek. Az FDA által elismert gyógyszerek 2,2 millió károsodást és legalább 10.000 halált okoznak az Egyesült Államokban évente – állítja számos megjelent tanulmány.

Van, aki túléli, és megbocsát

A probléma az, hogy amikor az antidepresszáns nem úgy hat, ahogy eltervezték, akkor a károk nem csak a felhasználóra korlátozódnak. Az áldozatok gyakran azok, akik elérhető közelségben vannak. Az olyanok, mint Mark Taylor, aki kint ücsörgött és Bibliát olvasgatott, amikor több lövéssel eltalálta Eric Harris a Columbine középiskolából.

"Az első lövés a lábamat találta el hátulról" – mondta nemrég Taylor egy telefoninterjúban. "Ez volt a legfájdalmasabb. És utána több lövést kaptam a mellkasomba, a golyók átmentek rajtam. A fiúk biztosak akartak lenni benne, hogy meghaltam. Én lefeküdtem, és halottnak tettettem magam."

"Szerintem a gyógyszerek miatt Eric Harris nem igazán tudta, hogy mit csinál. Valójában nem őt tartom felelősnek. Eric és Dylan, mindketten gyógyszert szedtek. Nem látszott rajtuk semmilyen reakció arra, hogy mit tettek. Szórakoztak rajta, röhögtek, élvezték és jól elvoltak. Szerintem az antidepresszánsok okozták a Columbine-i lövöldözést."

Taylor, aki most 24 éves, az országban utazik körbe, és a megbocsátás fontosságáról beszél. A virginiai egyetemen történt lövöldözés óta interjúkérésekkel ostromolják. Interjúi megjelentek a "The Morning Show with Mike and Juliet-ben" egy országos Fox News Network programban. Vendéglátói azért hívták meg Taylort, mert beszélni akartak valakivel, aki túlélt egy iskolai lövöldözést, valakivel, aki valószínűleg betekintést nyújthat a történtekbe, hogy ezzel segítsen más gyerekeknek is túlélni egy ilyen incidenst.

"Megbocsátás – mondta nekik Taylor – így éltem én túl."

De Taylor azt mondta, hogy a műsor kommentátorát nem nagyon érdekelte az ő megbocsátásról szóló üzenete. Ehelyett a show az FBI-ügynökökkel és rendőrségi taktikusokkal készített interjúkra fókuszált, akik túlélési tippeket adtak azzal kapcsolatban, hogy mivel kell ellátnunk gyermekeinket, amikor iskolába küldjük őket.

Erről lenne szó? Egyszerűen fogadjuk el, hogy a gyakori iskolai lövöldözések részei korunk társadalmának, és készüljünk fel arra, amikor majd bekövetkezik a tragédia? Túl gyakori ahhoz, hogy ahelyett, hogy megkeresnénk a probléma okát, a tünetekre reagálunk. Ez ugyanaz a fajta gondolkodásmód, ami azt a sok amerikait jellemzi, akik antidepresszánsok szedésébe kezd.

Kommentár:

Az olvasó figyelmébe ajánlom az antidepresszánsok és az erőszak kapcsolatát és mechanizmusát elemző tanulmányt.



































Küldje el barátjának, ismerősének!