Feliratkozás hírlevélre

Szendi Gábor: Az antidepresszánsok csak placebók?

Megjelent Lélekben Otthon webszájt 2002 május


Közismert, hogy sok ember hatástalan szerekre is tünetei javulásával reagál, ha azt hiszi, hatékony gyógyszert kapott: ezt nevezzük placebó jelenségnek.
Dr. Kirsch provokatív vizsgálatában azt a kérdést tette fel, vajon a depresszió (és a pánikbetegség) kezelésében használt un. antidepresszánsok hatása mennyiben tulajdonítható a hatásosságukba vetett hitnek, és mennyiben annak az aktív hatóanyagnak, amiből végül is a gyógyszer áll.
A kérdés alapvető, hiszen egyre nagyobb teret és figyelmet kapnak azok a nézetek, miszerint a depresszió (ill. a pánikbetegség) nem más, mint "anyagcserezavar", és ennek megfelelően a leghatékonyabb és legkényelmesebb kezelés (legalábbis a receptírónak) az antidepresszánsok szedése, vagyis az "anyagcserezavar" megszüntetése. Sajnos a dolog nem ilyen egyszerű, tapasztalhatja ezt az a sok millió és millió beteg, aki csak nem akar meggyógyulni még a harmadik-negyedik-ötödik-x-edik antidepresszánsra sem, viszont szenved a komoly mellékhatásoktól (szexuális zavarok, elhízás, székrekedés, szájszárazság, nyugtalanság, stb.), s végül, mikor feladja a reményt, és szabadulni akar a gyógyszertől, ismét komoly nehézségekkel nézhet szembe, mert közben már gyógyszerfüggőség alakult ki nála.
A pszichiátriai gyakorlatot egy kollegám esetével illusztrálhatom, aki az ambulancián jelentkező pánikbetegnek, miután megtudta tőle, hogy már kilencféle (!!) antidepresszáns kipróbáltak rajta, felirt egy tizediket. "Miben reménykedsz", kérdeztem tőle, mire mosolyogva azt válaszolta, hogy "lesz másfajta kezelés is". Innentől nem természettudományos meggyőződésről, hanem csodavárásról, antidepresszáns mítoszról beszélhetünk. Osztozik ebben a pszichiáter és a gyógyulást remélő beteg egyaránt. Akit nem tájékoztatnak arról, van-e és milyen alternatívája van az éveken át tartó gyógyszerszedésnek és gyógyszerváltogatásnak.
Dr. Krisch 19 olyan vizsgálat metanalízisét (a metaanalízis egy matematikai eljárás, melyben több vizsgálatot összevonva lehet elemezni) végezte el, amelyben depressziósoknál hasonlították össze egy antidepresszáns és a placebó hatását. A vizsgálatokban összesen 2,318 résztvevő volt, ebből 1,460 kapott különféle antidepresszánsokat, és 858 kapott placebót. A hatást a kezelés előtti és utáni depressziószint különbségével mérték.
Amikor összehasonlították a valódi antidepresszáns és a placebó hatását, kiderült, hogy az antidepresszánsok mindössze 25%-al hoztak több javulást a placebóhoz képest. Másként – mondja Dr. Kirsch-, aki antidepresszánst szed,az javulásának 75%-át a gyógyszerbe vetett hitnek köszönheti, és ezt a 75%-os javulást gyógyszer nélkül is elérhette volna. Ez a hihetetlen mértékű placebóhatás –teszem hozzá én- megmagyarázza azt is, hogy aki nem "gyógyul meg" egy antidepresszánsra, az már egyre csökkenő mértékben fog reagálni az újabb és újabb próbálkozásokra, mert már nem hisz a gyógyszerben (vagy az orvosban).
Hogy ez mennyire így van, igazolja ezt Dr. Kirsch egy másik elemzése is. Azt is megvizsgálta ugyanis, hogy az egyes vizsgálatokban miért annyira eltérő a gyógyszer hatása. Hiszen, ha az antidepresszáns valóban csupán csak attól hat, hogy "helyreállítja az anyagcserét", akkor ez egy objektív hatás, nem kéne nagy különbségeknek lenni az egyes vizsgálatok közt. Kiderült, hogy a gyógyszerek és a placebó hatékonysága azonos görbét írt le, vagyis ott volt hatékonyabb a gyógyszer, ahol a placebóhatás is nagyobb volt és fordítva. Vagyis ahol a páciensek gyógyulásba vetett hite mondjuk a személyzet, a kórházi környezet, a vizsgálat fontossága, a gyógyszerről terjengő hírek miatt nagyobb volt, ott a gyógyszerek is "jobban hatottak", mert nagyobb volt a placebóhatás.
Dr. Kirsch azt is megvizsgálta ezek után, hogy a modernebb és hatásosabbnak vélt gyógyszerek valóban hatásosabbak-e, de azt találta, hogy az eltérés megint csak a placebo-hatás váltakozásából adódott. Ahogy a mosópor reklámoknál is az hatásos, hogy "új, még jobb", úgy a gyógyszereknél is, ha a páciens azt hallja, hogy most egy egészen új, nagyon hatékony gyógyszer kipróbálásában vehet részt, értelemszerűen jobban fog hinni, nagyobbak lesznek az elvárásai.

Dr. Kirsch felveti a kérdést:
Ha a placebók és az antidepresszánsok közel azonos hatást fejtenek ki, akkor lehet, hogy az antidepresszánsok csak drágán kifejlesztett placebók?

Az olvasó azonban itt talán most kétkedve azt mondja; azért mégiscsak volt valami kis 25%-os különbség az antidepresszáns és a placebo-hatás között. Kérdés azonban, hogy ez valóban a gyógyszerhatásból ered-e, vagy ismét valami figyelembe nem vett hatásról van szó.
A placebo-kutatás megkülönböztet ugyanis placebót és aktív placebót. Utóbbi a vizsgált betegségre ugyanúgy hatástalan, rendelkezik azonban "mellékhatásokkal", mint az "igazi" gyógyszerek. Mit mutatnak tehát az aktív placebó vizsgálatok?

Dr.Greenberg és Dr. Fischer több tanulmányukban összegezték azokat a vizsgálatok, melyekben antidepresszánsokat hasonlítottak össze aktív, vagyis mellékhatásokkal rendelkező placebókkal, és kiderült, hogy ezekben a vizsgálatokban az aktív placebók hatásosabbak voltak az antidepresszánsoknál a depresszió enyhítésében!
Vagyis az antidepresszánsok fölénye a "néma" placebókat használó vizsgálatokban fakadhat abból, hogy a betegek a mellékhatásokból következtetnek arra, hogy ők "igazi" gyógyszert kaptak, és ettől gyógyulnak jobban. (Igazolták, hogy mind a beteg, mind az orvos a mellékhatásokból következtet arra, hogy hatékony szert, vagy placebót kapott-e a beteg, így a "kettős vak próbák" hatékonysága erősen megkérdőjelezhető.)
Összességében tehát az antidepresszánsok az aktív placebókkal szemben alulmaradnak, mint Dr.Greenberg és Dr. Fischer rámutatnak.
Mindebből arra lehet következtetni, hogy az antidepresszánsok "hatásossága" mellékhatásaik miatt nagyobb a "néma" placebóval összehasonlítva.
Hogy a mellékhatások okai a "hatásosságnak", azt szellemesen bizonyítja egy Prozac-kal lefolytatott vizsgálat, amelyben azok a depressziósok gyógyultak legjobban, akik a legtöbb mellékhatást tapasztalták.
Dr. Kirsch eredményei elgondolkodtatóak, de nem találnak méltó visszhangra, mert a gyógyszeripar, és az őt kiszolgáló elosztóhálózat (értsd. egészségügy) anyagilag erősen érdekelt az antidepresszáns-mítosz fenntartásában.
Meglehet, Dr. Kirsch eredményei alapján talán korai volna száműzni az antidepresszánsokat, de más, visszafogottabb vizsgálatok is arra következtetnek, hogy az antidepresszánsok elsősorban a súlyos és endogén (vagyis örökletes okokra, és nem környezeti hatásokra visszavezethető) depressziókban hatásosak és ezért adásuk ott indokolt.
Kétségtelen tény, hogy minden lelki folyamat anyagcsere-változásokkal jár, így a reménytelen állapotok, a tartós stressz valóban kimutatható anyagcsere elváltozásokat okoz az agyban. Ezek "helyreállítása" azonban nem szünteti meg a depressziót kiváltó külső okokat, és ezért nem szünteti meg a depressziót.
Aki most saját egészsége érdekében elgondolkodik a fentieken, joggal teheti fel a kérdést, mi volna más alternatíva?
A valódi alternatívát a pszichoterápia jelenti, amely a depressziót és a pánikbetegséget egy életkrízisnek tekinti. Az életkrízis abból alakul ki, hogy az egyén nem tud már megküzdeni azokkal a nehézségekkel, amik rázúdulnak. A pszichoterápiában a páciens megtanulja kezelni az őt ért stresszorrokat, s a depresszió (és pánik) ettől szűnik meg véglegesen. És az anyagcserezavar is helyre áll.

 

 

Szendi Gábor: Depresszióipar. Sík kiadó, Budapest, 2005.
A könyv végigkíséri, ahogy az első antidepresszánsok véletlen felfedezését követően a gyógyszeripar és a pszichiátria bonyolult érdekösszefonódásai révén kialakult a depresszióipar, amely már nemcsak gyógyszereket, hanem a "depressziósok" milliós tömegét is kitermeli, cinikusan meghamisítva a kutatási adatokat, letagadva a tényeket, a pszichiátrián és a médián keresztül manipulálva a közvéleményt.
A szerző klinikai szakpszichológus és elméleti kutató, a kérdéskör elemzése során tudományos folyóiratokban megjelent tanulmányokra támaszkodik.
Az utószóban Buda Béla professzor sokoldalúan elemzi a kialakult válságot.
A könyvet mindenkinek ajánlom, aki már szedett, szed, vagy szedni fog antidepresszánst.
Depresszióipar könyv | Mintafejezet | Depresszióipar könyv tartalma | Antidepresszáns fórum | Antidepresszáns vita | Az antidepresszánsokról | Interjúk, előadások | Antidepresszáns cikkeim | Antidepresszáns tanulmányaim | Betegség-e a depresszió? || Kapcsolat | Pszichoterápia Tények és tévhitek| Tanácsadás | Antidepresszáns főoldalra

 

 

Design, webmester, fenntartó: Szendi Gábor 2006

 

Küldje el barátjának, ismerősének!