Miért tudunk keveset az antidepresszánsok hosszútávú hatásairól?

2005 okt. 25-én az amerikai gyógyszerengedélyezési és felügyeleti szerv, a Food and Drug Administration (FDA) megtárgyalta azt a javaslatot, miként gyüjtsenek a jövőben adatokat arról, milyen kockázatai és mellékhatásai lehetnek a tartós antidepresszáns-szedésnek. Közismert, hogy sok pszichiáter úgy véli és a gyógyszeripari ajánlások is megfogalmazzák, hogy az antidepresszánsokat lehet, sőt kell évekig szedni, mert ezzel lehet megelőzni a betegség visszatérését. Túl azon, hogy nem igazolt, valóban hatásosak-e az antidepresszánsok (lásd. Depresszióipar), hivatalosan máig nem igazolt, hogy e szerek hosszútávú szedése biztonságos. Az antidepresszánsok komoly változásokat idéznek elő az agyban, a májban és egyéb testi folyamatokban. Elengedhetetlenül szükséges volna a hosszú távú adatok korrekt gyűjtése. Az FDA testülete egyértelmű nemmel szavazott, ami üzenet a betegeknek: "nem tudunk, nem akarunk megvédeni benneteket a gyógyszeripartól, mert ők erősebbek nálunk is". Az FDA szakértőinek kb. 80%-a mellékállásban gyógyszercégeknél kutató, tanácsadó!

Október 25-én ült össze az FDA (Food and Drug Administration, a gyógyszerek és élelmiszerek szabályozását és ellenőrzését végző szövetségi hivatal) pszichofarmakológiai gyógyszereket vizsgáló tanácsadói bizottsága. Egyetlen kérdés került napirendre: az antidepresszánsok engedélyezését megelőző hosszú távú vizsgálatok előírásának lehetősége.
   A bizottsági ülést Thomas Laughren, az FDA pszichiátriai termékekkel foglalkozó részlegének vezetője kezdeményezte, beismerve, hogy elenyészően kevés adat áll az FDA (valamint a pszichiáterek és pácienseik) rendelkezésére az antidepresszánsok hosszú távú hatásáról, biztonságosságáról, illetve mellékhatásairól.

A bizottság egyöntetűen nemmel szavazott az FDA javaslatára, miszerint a súlyos depressziót kezelő gyógyszerek esetében a gyógyszergyárak kötelezhetők legyenek adatokat gyűjteni mind az azonnali, mind a hosszabb távú hatásokat illetően.

Bár a döntés egyhangú volt, a bizottság tagjainak nyilatkozatai meglehetősen ellentmondásosak.

Wayne Goodman, a bizottság elnöke ugyan elismerte, hogy az FDA-nak az eddigieknél jóval több adatra van szüksége az antidepresszánsok hosszú távú hatásairól, de véleménye szerint a hosszú távú vizsgálatok megkövetelése nem a megfelelő módszer a szükséges információk megszerzéséhez, valamint egy ilyen jellegű szabályozás szerinte inkább hátrányokkal járna, mint előnyökkel.

Thomas Laughren az ülésen az európai szabályozási rendszert említette követhető példaként. Az EMEA (European Medicines Agency, Európai Gyógyszerügynökség) ugyanis antidepresszánsok esetében mindkét típusú, rövid és hosszú távú vizsgálat lefolytatását írja elő. Laughren elismerte, hogy tudomása szerint a legtöbb antidepresszánst gyártó cég végez hosszú távú vizsgálatokat a gyógyszer piacra dobása után, de ezekre az utólagos vizsgálatokra vonatkozóan az FDA-nak nincs szabályozói jogköre.

Egyes bizottsági tagok még azt is elismerték, hogy az antidepresszánsok felnőttekre és gyermekekre gyakorolt hatására, biztonságosságára vonatkozó adatok fontosabbak lehetnek, mint a gyógyszerek hatásosságáról gyűjtött információk.

A gyógyszergyárak képviselői a bizottsági ülésen úgy érveltek, hogy a hosszú távú vizsgálatok megkövetelése a gyógyszerek engedélyezése előtt jelentősen késleltetné az új antidepresszánsok forgalomba hozatalát (a Lilly gyógyszergyártó cég képviselője szerint ez a késlekedés akár egy évvel is elodázhatja a gyógyszerek piacra kerülését), valamint megtorpannának a további kutatások. Véleményük szerint az EMEA döntése várhatóan jócskán késlelteteti az új gyógyszerek forgalomba hozatalát Európában, ám miután a pszichofarmakonok fő piaca az Egyesült Államok, egy - az európaiéhoz hasonló - esetleges FDA döntés jóval károsabb lenne mind a cégekre, mind a páciensekre nézve.

A bizottsági ülésen végül is csupán javaslatként merült fel, hogy a hosszú távú vizsgálatokat érdemes lenne a gyógyszerek bevezetése előtt elkezdeni, és hogy ezeket a kutatásokat a gyártók és az FDA közösen tervezhetnék meg. A negatív döntést követően azonban már nem került sor a hosszú távú vizsgálatok terveinek részletes vitájára. Ugyancsak elmaradt az antidepresszánsok egyik - mára már elismert - mellékhatásáról szóló vita, miszerint ezek a gyógyszerek növelhetik az öngyilkosság kockázatát gyermekek vagy akár felnőttek esetében is.

Fordítás:Hajdók Ildikó

Megjegyzés: Képmutató érvelés arra hivatkozni, hogy az új gyógyszerek életmentőek. Nem azok, sőt jórészt hatástalanok, viszont rendkívül sok kockázattal jár szedésük. A cégek újab antidepresszánsai semmivel nem jobbak, mint a korábbiak, sürgős piacra dobásukat egyedül az extrapofit iránti vágy hajtja. Az FDA sok más ügy kapcsán is, mára teljesen lejáratta magát, a döntés révén is nyilvánvalóvá vált, hogy fizetett emberek szavaznak a cégek szája íze szerint.

 

Kevesebb pszichiátriai gyógyszert írnak fel gyereknek: Az öngyilkossági figyelmeztetés miatt aggodalmak támadtak a vizsgálati eljárásokkal szemben

Shankar Vedantam Washington Post 2005, okt. 8.

Az Egyesült Államokban az elmúlt évben közel húsz százalékkal csökkent a fiatalkorúaknak felírt antidepresszánsok száma, derül ki az American Psychiatric Association nemrég kiadott jelentéséből, valamint a NDCHealth egészségügyi információs társaság adataiból.

A valaha csodaszernek tekintet gyógyszer példa nélküli bukása egy sor független, állami pénzből finanszírozott vizsgálat következménye, melyek eredményei aláaknázzák a gyógyszergyárak által finanszírozott kutatások adatait, és alapvetően megkérdőjelezik az eddigi vizsgálati módszereket, valamint a forgalomba hozatali eljárásokat, sőt, magát a gyógyszerhasználatot is.

Ezek a gyógyszergyáraktól függetlenített vizsgálatok bebizonyították, hogy egyes antidepresszánsok, mint például a Prozac, a Paxil és az Effexor megnövelhetik az öngyilkosság kockázatát gyermekek és fiatalkorúak esetében. Erre a veszélyre 2004 márciusa óta jól látható módon, fekete keretes szövegben minden antidepresszáns esetében fel kell hívni a figyelmet.

A független vizsgálatok eredményei és a figyelemfelkeltő, fekete keretes írás eredményeképp az elmúlt évben az Egyesül Államokban közel húsz százalékkal csökkent a gyerekeknek felírt antidepresszánsok száma. Ez a drasztikus csökkenés megosztotta a szakmai közönséget.

Thomas Laughren, az FDA (Food and Drug Administration, az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Szakhatósága) pszichiátriai termékekkel foglalkozó részlegének vezetője az ügyben meglehetősen kétértelműen nyilatkozott. Egyrészről megkérdőjelezte a fiatalkorúak körében tapasztalt gyógyszerfelírás visszaszorulásának valódi indokait és kérdésessé tette a tendencia pozitív hatásként való értelmezését: "A pszichiátriai recept-felírás visszaesése jelentheti azt, hogy a pszichiáterek megfontoltabbak lettek a gyógyszerfelírás tekintetében, de jelentheti azt is, hogy az ilyen jellegű gyógyszerek kevésbé hozzáférhetővé váltak."
Másfelől Laughren szerint az alapvető problémát a pszichiátriai gyógyszerek hatásáról és mellékhatásairól folytatott hosszú távú vizsgálatok hiánya jelenti. Kevés konkrét adat áll az FDA rendelkezésére, és ezek is csupán a rövid távú hatásokra összpontosítanak. A mostani eljárás szerint ugyanis a gyógyszergyárak által finanszírozott vizsgálatok igen rövid ideig, néha mindössze tizenkét héten keresztül követik nyomon a bevezetés előtt álló szer hatásait. Ám ezek a vizsgálatok nem látják el az orvosokat a kellő információval, hisz sok pszichiáter ezeket a gyógyszereket később akár évekig is szedeti a pácienseivel. Egy tizenkét héten át tartó vizsgálat valóban nem mutathatja ki a hosszú távú hatásokat, és nem tájékoztatja az orvosokat. Laughren a megoldást a gyógyszer-engedélyezési eljárás és szabályozás módosításában látná, hisz csupán a hosszú távú vizsgálatok deríthetik ki a pszichofarmakumok valódi előnyeit és tényleges mellékhatásait, valamint az éveken át tartó szedéssel járó kockázatokat: "Végeredményben a legjobb módszer a kockázatok és az előnyök kiderítésére a rendszeres, ellenőrzött vizsgálatok lefolytatása." Javaslata szerint az FDA a jövőben az antidepresszánsok engedélyezését és forgalomba hozatalát új "sine qua non" feltételhez kötné: a gyógyszergyárak kötelesek lennének adatokat gyűjteni a bevezetendő gyógyszer hosszú távú hatásairól, amiket előzetes vizsgálatok támasztanának alá.

Laughren javaslatát nem fogadta hangos ováció a gyógyszergyártók részéről. Alan Goldhammer, a PhRMA (Pharmaceutical Research and Manufacturers of America, Amerikai Gyógyszerkutatók és -Gyártók Szervezete) szabályozási kérdésekben illetékes elnökhelyettese szerint ilyen jellegű hosszú távú vizsgálatokat csupán közegészségügyi szervezetek végezhetnek és kizárólag az adófizetők pénzéből. A gyógyszergyártók képviselője szerint az alapos, részletekbe menő vizsgálatok az új gyógyszerek fejlesztésétől vonnák el a forrásokat: "Nem hiszem, hogy az ilyen jellegű vizsgálatok a gyógyszeripar hatáskörébe tartoznának, mivel olyannyira drágák és időigényesek, hogy valószínűleg lehetetlenné tennék más kutatások elvégzését és a további gyógyszerfejlesztéseket."

Több szakértő szerint hosszú távú vizsgálatok nélkül az orvosok ki vannak szolgáltatva a gyógyszergyárak marketingjének, és tévedhetnek a gyógyszerfelírásnál. Egy, a szövetségi kormány által fizetett ötéves kutatás azt vizsgálta, hogy az új - a skizofréniát kezelő - antipszichotikumok valóban hatásosabbak-e elődeiknél, ahogy ezt a gyártók állítják. Ezeknek a gyógyszereknek a piacra dobásakor a gyógyszergyártók millió dollárokat költöttek reklámra, és a tanulmány szerint néhány orvos úgy karolta fel az új gyógyszeripari terméket, hogy nem álltak a rendelkezésükre nyilvánvaló bizonyítékok arra nézve, az új szer jobb lesz, mint elődei. A tanulmány végül kimutatta, hogy az újabb, drága antipszichotikus gyógyszerek sem biztonsági, sem hatékonysági szempontból nem jobbak a régi orvosságokkal szemben.

Robert Rosenheck, a Yale Egyetem professzora, a kutatást folytató team tagjaként azt tapasztalta, hogy sok pszichiáter olyannyira biztos volt az új orvosságok hatékonyságában, hogy a régi gyógyszerekkel való megmérettetésnek még szükségszerűségét s megkérdőjelezték.

A kutatás vezetője, Jeffrey Lieberman (Columbia Egyetem) szerint a gyógyszerek téves megítélése nem változtatható meg mindaddig, amíg az orvosok rövid távú, a gyógyszeripar által szponzorált vizsgálatoktól függnek Sok gyógyszeripari vizsgálat ugyanis elővigyázatosan előzetes szelekciót hajt végre a vizsgálandó betegek között, és csupán olyanokat válogat be a kutatásba, akik várhatóan nem "rontják el" az eredményt. Ezen kívül a gyógyszergyártó cégeknek jogi alapjuk van arra, hogy a számukra nem megfelelő vizsgálatok eredményeit ne hozzák nyilvánosságra. Például azokat a vizsgálatokat, amik kimutatták, hogy az antidepresszánsok nem hatásosak gyermekek esetében, szisztematikusan kizárták az orvosi szakirodalomból. Mindennek eredményeképp a meglévő, nyilvánosságra hozott adatok alapján az orvosokban egy hamis, rózsás kép alakul ki a gyógyszerekről .
"Ha csak a nyilvánosságra hozott bizonyítékokra hagyatkoznánk, az összes gyógyszert engedélyezhetnénk" mondja Tim Kendall brit pszichiáter, aki a nyilvánosságra hozott és az eltitkolt kutatási adatokról szóló kétéves vizsgálatot vezetett. "Ha a nem publikált vizsgálatokat is figyelembe vennénk, a bizonyítékok kizárnák a Paxil és Effexor használatát gyerekek esetében és komolyan redukálná a többi antidepresszáns használatát."

Kendall véleménye szerint az enyhébb depressziós tüneteket (kitartó sírás, érzelmi lehangoltság, érdektelenség) produkáló gyerekeket egyáltalán nem kéne a gyógyszeresen kezelni. A gyógyszerezés helyett ilyen esetekben az új angol irányelvek óvatosságot, körültekintést és várakozást szabnak meg a pszichiáternek. A súlyosabb fokú depressziós gyerekeknél - azoknál, akik súlyveszteség, alvászavar lép fel, valamint öngyilkossági szándékra utaló jeleket mutatnak - a gyógyszerfelírás kérdésében az orvos egy legalább három hónapig tartó pszichoterápia után dönthetne.

A brit hatóságok szeptemberi közleménye szerint a szigetországi pszichiáterek csak akkor írhatnak fel gyógyszert depressziós tüneteket mutató gyerekeknek, ha már kipróbáltak "alternatítv" megoldásokat. Ezen kívül előírták a kötelező pszichoterápiát is a gyógyszeres kezelés kiegészítőjeként. De tovább is mentek: felhívták a kezelőorvosok figyelmét, hogy soha, semmilyen körülmények között ne írjanak fel Paxil és Effexor nevű készítményt fiatalkorúaknak.

A pszichoterápia kötelezővé tételével nem mindenki ért egyet. Thomas Insel, a Bethesdai Nemzeti Mentálhigiénés Intézet igazgatója szerint reálisan nem megvalósítható háromhavi pszichoterápiát előírni a gyógyszerfelírás előtt, hisz a terápiás megoldás széles körben nem hozzáférhető. "Nem világos számomra hogyan lehet sikerként elkönyvelni azt a tényt, hogy a jövőben a legtöbb tizenhat éves egyáltalán nem kap majd kezelést." Ő is, mint sok pszichiáter kollégája a gyógyszerfogyasztás csökkenésében veszélyt lát, és azzal riogat, hogy a kezeletlen fiatalkori depresszió nagyobb mértékben növelheti az öngyilkosságok számát, mint ahogy azt az antidepresszánsok mellékhatásaként tapasztalhattuk.

Fordította: Hajdók Ildikó

 

Megjegyzés: Tekintve, hogy az antidepresszánsok bizonyítottan hatástalanok gyermekori depresszióban (lásd:Szendi Gábor: A gyermek- és adoleszcenskorúak depressziójával kapcsolatos farmakoterápiák árnyoldala), sőt maga a gyermekkori depresszió létezése is erősen kétséges (javasolt olvasmány: Vajda Zsuzsa-Kósa Éva.:Neveléslélektan, Bp. Osiris, 2005 "Gyermekkori depresszió" fejezete!), ezért csak örülni lehet, hogy csökken a fölöslegesen felírt gyógyszerek száma. Thomas Insel érvelés, aki régi motoros a gyógyszerkutatásban, kísértetiesen azonos a magyar pszichiáterek körében elhangzó érvelésnek: nincs hozzáférhető TB alapú pszichoterápia, hát adjunk legalább gyógyszert. Ha a gyógyszer alternatíva lenne, és gyógyulnának tőle a betegek, nem volna semmi gond. De nem így van. A pszichoterápiás lehetőségek zsugorodását pedig éppen a gyógyszerlobby szorgalmazza a legjobban. A magyar egészségügyben a pszichoterápiás rendelők sorban szünnek meg, gyakorlatilag ingyenes kezelés már nincs, s ez éppen annak köszönhető, hogy az egészségügyet orvosok és pszichiáterek uralják, akik a döntéseket hozzák. Egyik kezemmel tehát megszüntetem, a másikkal meg "jobb híjján" adom a gyógyszert. Ez hippokrita érvelés. A gyógyszeripar maga érte el, hogy valós konkurensét, a pszichoterápiát elérhetetlenné tegye. Magánrendelés keretében persze létezik, lásd. terapeutáinkat, hál' isten kiirtani őket nem lehet. Ám ez igazságtalan helyzet: TB-t mindenki fizet, és utána mehet magánpraxisba?

 

Az FDA elutasító javaslata az antidepresszánsok hosszú távú vizsgálatáról újra előtérbe helyezi a gyógyszervizsgálatok törvényi szabályozásának szükségességét

Susan Herold Consumers Union 2005 okt. 26.
www.consumersunion.org/pub/core_health_care/002798.html

Az FDA bizottsági döntése, miszerint a gyógyszergyártók nem kötelezhetőek gyógyszereik hosszú távú hatásainak bizonyítására a forgalomba hozatal előtt, újfent rávilágít a törvénymódosítás szükségességére: az amerikai Kongresszusnak végre meg kell adnia az FDA-nak a szükséges szabályozói jogkört ahhoz, hogy kötelezhesse a gyógyszergyártó cégeket a már forgalomban lévő termékeik folyamatos kipróbálására és vizsgálatára

Charles Grassley és Christopher Dodd szenátorok 2005 év folyamán már benyújtottak egy ilyen irányú - mind a Demokrata, mind a Republikánus Párt által támogatott - törvényjavaslatot. Ez a törvény egyfelől szabályozói jogkört biztosítana az FDA-nak, hogy utólagos vizsgálatokat rendeljen el, ha a piacon lévő gyógyszerek biztonságosságával kapcsolatban aggodalmak merülnek fel, másfelől ezáltal az FDA a jövőben kötelezhetné a gyógyszeripari cégeket a klinikai gyógyszer-próbáik eredményeinek nyilvánosságra hozatalára.

Az FDA tanácsadói bizottságának október 25-i negatív döntése után Rob Schneider, a Consumers Union (Fogyasztók Szövetsége) berkein belül a recept-köteles orvosságok biztonságáért folytatott kampányt vezetője, így nyilatkozott: "Az antidepresszánsokon már ott díszeleg a legszigorúbb biztonsági figyelmeztetés, mivel gyermekek esetében megnövelik az öngyilkosság veszélyét, és az FDA-nak mégsem áll hatalmában előírni a gyógyszergyártóknak a hosszú távú hatások kivizsgálását. Ennek egyszerűen semmi értelme."

Schneider szerint attól még, hogy az FDA-nak joga lesz megkövetelni a már forgalomban lévő gyógyszerek vizsgálatát, a fontos, életmentő gyógyszerek piacra kerülése egyáltalán nem fog lelassulni. Ellenkezőleg, ez az eljárás bizonyosságot nyújthat fogyasztóknak, hogy az általuk naponta szedett gyógyszerek a lehető legbiztonságosabbak.

Fordította: Hajdók Ildikó