Feliratkozás hírlevélre

Evelyn Pringle: Ne gyógyszereld a magzatod!

A gyógyszeripar merénylete a terhes nők ellen

(Fordította: Czárán Judit; minimális rövidítés: Szendi Gábor)
Forrás: Counterpunch

Ha a Gyógyszeripart egy jottányit is érdekelné a még meg nem született gyermekek sorsa, akkor visszahívná ügynökeit, akik a terhes nőknek szánt SSRI-okkal (modern antidepresszánsok) házalnak Amerika szerte, próbálva rábírni az orvosokat arra, hogy írják csak fel ezeket a szereket nyugodtan, ne foglalkozzanak a FDA (amerikai gyógyszerhatóság) intelmeivel, melyek szerint az SSRI-k használata súlyos születési rendellenességekhez vezethet.

2006 október 16-án indult meg az országban az első peres eljárás, amit egy gyermek nevében kezdeményeztek a GlaxoSmithKline ellen, azzal vádolva a céget, hogy életveszélyes tüdőrendellenességét annak a Paxil (Paroxát, Seroxát, Rexetin, Apodepi, Paretin, Parhun, Parogen, Paroxetin-Ratiopharm, stb.-szerk. megj.) nevű SSRI-nek köszönheti, amelyet anyja szedett a terhesség alatt.

 

 

Eric Jackson a coloradoi Denverben született 2004 október 28-án, az újszülött tüdejében az életveszélyes állandó hipertenzió alakult ki (PPHN), ami azt jelenti, hogy a gyermek tüdőartériái a születés után nem tágulnak ki, és így nem jut elég vér a tüdejébe, illetve oxigén a vérkeringésébe.
Eriket születése után azonnal lélegeztető gépre kapcsolták, majd később egy teljes hónapra oszcilláló lélegeztető gépre kellett tenni.
Eric a Földön eltöltött rövidke két éve alatt két szívkatéterezésen ment keresztül, és egy másik tortúrán a gyormorreflux leküzdésére, ami a lélegeztető gépen eltöltött hosszú idő számlájára írható. Születése óta oxigénmaszk és gyógyszerek segítségével lélegzik, de folyamatosan szenved a táplálkozással és az emésztéssel kapcsolatos problémáktól is.
Eric szülei abban bíznak, hogy a perben megítéli nekik a bíróság azt az összeget, ami fedezi az orvosi költségeket, továbbá a többi kiadást, ami Erik kezelésével és sorsának könnyítésével, illetve a fellépő járulékos betegségek gyógyításával kapcsolatos. Az is lehetséges, hogy a másodlagos egészségügyi problémák egy része csak akkor fog jelentkezni, amikor Eric eléri a tinédzser kort.

Egy, a Kolumbiai Egyetem orvosa, Dr. Agnes Whiteaker és a New York Állam Pszichiátriai Intézetének munkatársai által az Archives of Pediatrics and Adolescent Medicine-ben 2006. október 3-án megjelentetett tanulmány arról számol be, hogy a kis súllyal született gyermekeknél, akik gépi oxigénellátásra szorultak, 16 éves korukban, korábban nem észlelt rejtett funkcionális és kognitív hiányosságok voltak kimutathatók.

A vizsgálatot olyan csecsemőkön végezték, akik 1984. szeptember 1. és 1987 június 30. között születtek vagy feküdtek New Jersey három kórházának egyikében.
A kutatócsoport szerint két tényező játszott szerepet a mozgásos és légzési problémák kialakulásában, a csecsemő fiú neme, és a lélegeztetőgépen töltött napok száma. (...)

Jogi elemzők arra számítanak, hogy a Glaxo előzetes megegyezésre akar majd jutni azon családokkal, akiknek a gyermekei rendellenességgel jöttek a világra, mert a társaság mindenképpen el akarja majd kerülni, hogy a beteg kisdedeket a bíróságon bemutassák.
A gyermek egyik ügyvédje, Karen Barth Menzies a Baum Hedlund nevű gyógyászati termékbiztonsággal foglalkozó jogi cég munkatársa. (...)
Menzies asszony több mint egy évtizede harcol az SSRI gyártók ellen az SSRI szedés miatt károsodott fogyasztók érdekeit képviselve. Jelenleg is több családot képvisel olyan ügyekben, ahol a Paxil használata vezetett valamilyen születési rendellenességhez.
Jennifer Liakos, Menzies kollégája, azt állítja, hogy az állandósult tüdő hipertenzióval (PPHN-nel) született gyermekek 10-20 százaléka a kezelések ellenére meghal.

A Baum Hedlund cég, amely immár évek óta vezető szerepet játszik a Glaxo elleni Paxil-perekben, az eljárások során bizonyítékokat szerzett a Paxil és a születési rendellenességek közti kapcsolat pontos részleteiről. Eric ügyvédei számára nem jelentenek újdonságot a Glaxo machinációi, mert tisztában vannak azzal, hogy a cég hogyan operál a Paxillal, hogyan elemzi, vagy hogyan nem elemzi az adatokat. (...)

(Természetesen az adatok a többi SSRI-ra is vonatkoznak, hiszen azonos hatásmechanizmusú szerekről van szó! -szerk. megj.)

Azon túlmenően, hogy SSRI-k- terhes nők számára való felírásával megfontoltabban kellene bánni, a másik probléma az, hogy az SSRI-gyártók nyomást gyakorolnak az orvosokra, hogy ne csak depresszióban, hanem olyan panaszokra is írják fel e szereket, amelyekre nem is törzskönyvezték őket.
Dr Jay Cohen, a " Over Dose: The Case Against The Drug Companies " (Túladagolás: Vádirat a gyógyszercégekkel szemben) című könyv szerzője úgy véli, hogy a "gyógyszergyárak az SSRI antidepresszánsokat nyilvánvalóan nem csak pszichiátereknek reklámozzák, akiknek azért vélhetően van némi tapasztalatuk ezekkel a szerekkel, hanem háziorvosoknak, gyermekorvosoknak, nőgyógyászoknak, belgyógyászoknak vagy bárki másnak, aki jogosult gyógyszer felírására."
"Ez azonban nem jelenti azt", írja, "hogy az említetteknek pontos ismereteik lennének az SSRI-kről, azok hatásáról vagy toxicitásáról.""

(Tegyük hozzá, hogy ez a pszichiáterekre is vonatkozik, hiszen depresszióban általában ők szokták terhes anyáknak e szereket felírni. - szerk. megj.)

A Georgia Egyetem tanulmányából, melyet a Journal of Clinical Psychiatry-ban tettek közzé 2006 júniusában, az derül ki, hogy azok a személyek, akiknek antidepresszáns írtak fel, 75 %-ban a szert nem a gyógyszerhatóság által jóváhagyott okból kapták.

(Ez a gyógyszeripar kedvelt módszere, ez az un. off-label, vagyis törzskönyvezésen, engedélyezésen túli alkalmazás, mint az antidepresszánsok esetén is látjuk, a legnagyobb forgalmat az off-label alkalmazás jelenti. -szerk. megj.)

(...)

"Amíg a Paxil a piacon van Amerikában", mondja Menzies asszony, "a gyógyszerhatóság szabályzata megköveteli a Glaxo-tól, hogy amennyiben bizonyítékok állnak rendelkezésre a Paxil komoly kockázataival kapcsolatban, komoly figyelmeztetést adjon ki ezzel kapcsolatban ".
"Az FDA szabályozása konkrétan azt tartalmazza", magyarázza, hogy " egy új figyelmeztetés megjelentetéséhez nem kell az oksági kapcsolatnak bizonyítottnak lennie, és kifejezetten megengedett a Glaxo számára, hogy ilyen figyelmeztetést az FDA jóváhagyása nélkül nyilvánosságra hozzon."
Menzies asszony arról számol be, hogy Dr. Christina Chambers és kollégái, akik a Kaliforniai San Diego Egyetem gyermekgyógyászati osztályának munkatársai, a New England Journal of Medicine-ben már 1996 október 3-án megjelentettek egy tanulmányt a PPHN kockázatáról olyan csecsemőknél, akiknek az édesanyja a terhesség alatt SSRI-t szedett.

Ehhez a tanulmányhoz a kutatók előzőleg 228 terhes nőt vizsgáltak, akik 1989 és 1995 között Prozac-ot szedtek, és terhességük kimenetelét összehasonlították azon 254 nő terhességének kimenetelével, akik nem szedtek Prozac-ot.
A kutatás eredménye szerint a terhesség harmadik harmadában Prozac hatásának kitett babáknál szignifikánsan magasabb arányban fordult elő koraszülés, légzési zavar, gyakrabban kerültek be speciális gondozóhelyekre, nyugtalanságot és gyenge újszülöttkori alkalmazkodást figyeltek meg náluk, beleértve az evés közbeni légzési elégtelenséget is.

Voltak olyan kutatások is, amelyek speciálisan a terhesség alatti Paxil használatával kapcsolatosak, és amelyek a szer hatásának kitett újszülötteknél szülés utáni légzési problémákra mutattak rá. A Torontói Egyetem "Anyai kockázat Programján" dolgozó kutatók 2003-ban például arról számoltak be, hogy a késői terhességi szakaszban Paxilnak kitett 55 újszülöttnél szignifikánsan magasabb arányban fordultak elő újszülöttkori komplikációk, mint azoknál, akik vagy a korai terhesség időszakában, vagy egyáltalán nem voltak a szer hatásának kitéve. A leggyakoribb káros hatás a légzési rendellenesség volt.

2004 júniusában a Prescrire International című folyóirat arról számol be, hogy a terhesség végén SSRI-knek kitett újszülöttek légzési és szopási problémákkal küzdöttek, valamint az agitáltság jeleit mutatták és megváltozott az izomtónusuk is. A tanulmány becslése szerint a gyermekek 20-30 %-a volt érintett, és a kutatók arra intettek, hogy az orvosoknak ismerniük kellene a kockázatokat, amikor terhes nőknél SSRI-ok alkalmazásáról döntenek.

A következő hónapban, 2004 július 9-én a WebMd arról számol be, hogy az elmúlt évtizedben az FDA "többszáz" olyan esetről értesült, amikor SSRI-ket szedő anyák gyermekei egészségkárosodást szenvedtek.

Ugyanebben a hónapban az FDA megváltoztatta az SSRI-k betegtájékoztatóját, amelyeken felhívják a figyelmet arra, hogy azoknak a gyerekeknek egy része, akiket SSRI-hatás ért, mesterséges lélegeztetésre, mesterséges táplálásra és hosszabb kórházi tartózkodásra szorultak.

2005 májusában a Pittsburgh Egyetem által készített és a Journal of American Medical Association-ben megjelent tanulmány a megelőző kutatások eredményeit kombinálva arra a megállapításra jutott, hogy azok a nők, akik a késői terhesség időszakában SSRI-ket szedtek, háromszor akkora valószínűséggel fognak olyan gyermeknek életet adni, aki komoly légzési problémákkal, nyugtalansággal és irritabilitással küzd élete első pár hetében.

A kutatásban szereplő szerek között volt az Effexor (Efectin) nevű szerotonin noradrenalin visszavétel gátló is (SNRI). A kutatók becslése szerint az Egyesült Államokban bármely vizsgált évben legalább 80 000 terhes nőnek írták fel ezeket a szereket. Dr. Eydie Moses-Kolko pszichiáter, a tanulmány írója szerint, ezen nők gyermekeinek kb. 1 százaléka súlyos légzési problémákkal jön világra.

Dr. Chambers, aki jelenleg San Diegoban, a Kaliforniai Egyetem gyermekgyógyászati tanszékének docense munkatársaival együtt az 1996-ban megjelentetett, légzési problémákra vonatkozó Prozac-tanulmánya folytatásaképpen kontrollvizsgálatot végzett SSRI-kat szedő nőkön, akik 1998 és 2003 között hozták világra gyermekeiket, hogy vajon a PPHN-nek van-e köze a terhesség késői szakasza alatt szedett SSRI-khoz.
Ennek a vizsgálatnak az eredményét 2006. február 9-én hozták nyilvánosságra a New England Jornal of Medicine-ben. Eszerint azoknak a nőknek, akik a terhesség második felében SSRI-t szedtek, hatszor nagyobb eséllyel született PPHN-ben szenvedő gyermekük.
A vizsgálat 14 PPHN-es gyermeket talált az SSRI-nek kitett csoportban, szemben a szernek ki nem tett csoportban regisztrált 6 esettel.
Az FDA ezt az eredményt annyira riasztónak találta, hogy az ügynökséget sajtókonferencia összehívására szólította fel. "Úgy tűnik, hogy a vizsgálat lefolytatása nagyon szakszerűen zajlott, a kapott eredmények pedig igen aggasztóak", jelentette ki Dr. Sandra Kweder, az FDA új gyógyszerekkel foglalkozó irodájának helyettes vezetője.
Azt is elmondta a riportereknek, hogy a reproduktív korban levő nők az "antidepresszánsok legnagyobb fogyasztói".

A gyógyszergyártók azonban ahelyett, hogy azonnal figyelmeztették volna az orvosokat és a fogyasztókat ezekre a fejleményekre, SSRI-profitjaik védelmében teljes erőbedobással ellentámadásba lendültek, és arra bátorították a terhes nőket, hogy szedjék csak továbbra is az SSRI-ket.

Egy vonatkozó tanulmány, amely 2006 februárjában jelent meg az Journal of American Medical Association-ben (JAMA), arra figyelmeztet, hogy ha egy terhes nő abbahagyja a gyógyszer szedését, akkor nagy eséllyel vissza fog esni a depresszióba. A tanulmány szerzői azt jósolták, hogy eredményeik sok nőt fognak arra ösztönözni, hogy terhességük alatt is tartsanak ki az SSRI-k szedése mellett.

A JAMA vizsgálat sokkal nagyobb médiafigyelmet kapott, mint Dr. Chambers, újságok főcímben figyelmeztették a terhes nőket a visszaesés veszélyeire, ha abbahagyják az SSRI-k szedését. Sok helyi televízió szerkesztetlenül sugárzott egy JAMA által rendelkezésre bocsátott videót a tanulmány egyik szerzőjéről és annak egy betegéről.

Öt hónappal később azonban, 2006. július 11-én a Wall Street Journal leleplezést közölt azokról a kutatókról, akik az említett tanulmányt készítették, és akik terhes nőket arra bátorítottak, hogy folytassák az SSRI-k szedését. "A tanulmány és az erről megjelent televíziós ill. újság riportok elmulasztották megemlíteni, hogy a 13 szerző többségét az antidepresszánsok gyártói fizették tanácsadóként vagy előadások tartásáért.""

(Itt és a továbbiakban arról van szó, hogy a JAMA megköveteli, hogy a szerzők közöljék tanulmányuk után gyógyszeripari anyagi elkötelezettségeiket, hiszen ennek alapján az olvasó könnyebben eldöntheti, mennyire hiteles a tanulmány állítása. Ezt a szerzők itt -nyilvánvalóan tudatosan-, elmulasztották. - szerk. megj.)

A szerzők nagy része, jegyzi meg a Wall Street Journal, a Massachusetts General Hospital, a los angelesi University of California és az Emory University vezető pszichiáterei.
A vezető kutató, Dr Lee Cohen, a Harvard Medical School professzora, írja az újság, "állandó tanácsadója három antidepresszánst gyártó cégnek, hétnek fizetett szóvivője és kutató munkáját négy gyógyszergyár finanszírozta.".
Az egyik legjellemzőbb példa az érdekkonfliktusok tagadására, írja az újság, a tanulmány egyik szerzőjének, Lori Altshulernek az esete, aki a los angelesi University of California-nál a Hangulati Zavarok Kutatási Program igazgatója, és aki legalább öt antidepresszáns gyártó cégnél szóvivő ill. tanácsadó.
Vivien Burt és Victoria Hendrick szintén olyan szerzői a tanulmánynak, akik nem számoltak be az SSRI gyártókhoz fűződő pénzügyi kapcsolataikról, Dr Viguera, egy másik szerző pedig ugyancsak elhallgatta, hogy fizetett szóvivőként áll kapcsolatban a Glaxoval.
Mindent összevetve, jegyzi meg az újság, "a szerzők elmulasztották feltárni több mint 60 különböző típusú pénzügyi kötődésüket gyógyszergyártó cégekhez."
"Ezeknek a tudományos kutatóknak a munkája", írja a cikk, "jól rávilágít azoknak a vélemény- illetve gondolatformálóknak a szerepére, akik után a gyógyszergyárak két kézzel kapnak, hiszen ők nemcsak az orvosi gyakorlatra, hanem a közvéleményre is nagy hatással vannak."

Az SSRI-ok terhes nőknél való alkalmazása esetében, véli a Wall Street Journal, az ipar által fizetett véleményformálók tekintélye döntő súllyal esik latba ezen a területen, majd megállapítja: "Ők alakítják ki a klinikai irányelveket, ők ülnek az orvosi folyóiratok szerkesztőbizottságaiban, ők adnak tanácsokat kormányzati döntéshozóknak antidepresszánsok értékelésével kapcsolatban és tartanak tanfolyamokat a témáról orvostársaiknak. Sok esetben az ipar és ezen vezető kutatók közötti kapcsolatokra nem is derül fény."

A Wall Street Journal szerint alighogy megjelent a tanulmányuk, Dr Cohen és néhány szerzőtársa előadókörútra indultak, hogy beszámoljanak az orvosoknak az eredményeikről és rámutassanak azoknak a tanulmányoknak a gyenge pontjaira, amelyek az SSRI-knek kitett gyermekeknél tapasztalható születési rendellenességek megnövekedett kockázatáról számolnak be.

Példának okáért azon szakemberek csoportja, akik bírálták a Chambers tanulmányt 2006. május 17-én a "Terhesség alatti lelki működésekre ható gyógyszerek használata" témában orvosoknak tartottak előadássorozatukban, melyet a Massachusetts General Hospital Psychiatry Academy szponzorált, kizárólag olyan pszichiáterekből állt, akiket pénzügyi kapcsolat fűzött gyógyszergyárakhoz.

Ezen előadásukon a szakértők az FDA-t is bírálták, amiért a születési rendellenességek veszélyére rámutató figyelmeztetéssel látták el a Paxil címkéjét. 2005 december 8-án az FDA egy nagyközönségnek szánt egészségügyi tanácsadó kiadványt jelentetett meg, miután amerikai és svéd tanulmányok rámutattak arra, hogy a Paxil használata a terhesség első harmadában megnövelheti a magzatnál a későbbi születési szívrendellenességek kockázatát.
Ezzel a figyelmeztetéssel az ügynökség először sorolt egy SSRI-t a D kategóriába, ami a második legmagasabb kockázatot jelöli s születési rendellenességek vonatkozásában. A D kategória azt jelenti, hogy terhes nőkön végzett ellenőrzött vagy megfigyelési tapasztalatok "utalnak a magzat veszélyeztetettségére".
Az ügynökség nem tiltotta be a Paxil használatát terhes nőknél de, elment odáig, hogy "az FDA azt tanácsolja a betegeknek, hogy ezt a gyógyszert a terhesség alatt ne szedjék".

A május 17-i konferencián Zachary Stowe, a szakértőcsoport tagja, az Emory Egyetem "Nők mentális egészségcentruma" munkatársa úgy vélekedett az FDA-nak a címke megváltoztatást előíró határozatáról, hogy azt "egyetlen, publikálatlan, lektorálatlan adatsor motiválta".(...)
Csakhogy ebben az esetben, írja a Wall Street Journal, Dr Stowe ismét csak egy sor SSRI-t gyártó cég tanácsadójaként és szóvivőjeként nyilatkozott.

2006. júliusában a Wall Street Journal-ban megjelent, a Cohen-tanulmány szerzőinek az SSRI gyártókhoz fűződő, elhallgatott pénzügyi kapcsolatát leleplező cikkéhez kapcsolódva a JAMA közzétett egy helyesbítést, amelyben rámutat, hogy a 2006 februári tanulmány 7 szerzője elmulasztotta feltárni gyógyszergyárakhoz fűződő gazdasági kapcsolatait.

A leleplezést gyorsan követték a gyógyszeriparnak az orvosi folyóiratokban megjelentetett tanulmányokra gyakorolt befolyását ostorozó bírálatok. 2006 július 11-én Merrill Goozner, a Közérdekű Tudományok Központjának igazgatója nyilatkozatot adott ki, miszerint "Nyilvánvaló, hogy a Journal of the American Medican Association nem tulajdonít jelentőséget az érdekellentétek feltárásának, amikor cikket fogad el valakitől."
"Ezért aztán", mondja Goozner úr, "bizonyos szerzők, akik esetében az összeférhetetlenség égbekiáltó volna, szemlátomást úgy érzik, hogy büntetlenül sérthetik meg a folyóirat alapelveit".
"Az egyetlen megoldás az lenne", teszi hozzá, "ha az újságok szigorú büntetést alkalmaznának azokkal a szerzőkkel szemben, akik elhallgatják ilyen típusú kapcsolataikat, és három évig nem jelentetnének meg tőlük cikket.""

Egy hónappal később, 2006 augusztusában egy, a University of British Columbia egyetemen dolgozó kanadai kutatócsoport az Archives og General Psychiatry-ban megjelentetett egy tanulmányt arról, hogy a terhességük alatt SSRI-t szedő nők újszülötteinél nagyobb a légzési rendellenességek fellépésének, illetve a kisebb születési súlynak a kockázata.

Dr. Tim Oberlander kutatásvezető a Reuter Health-nek 2006. augusztus 25-én azt nyilatkozta, hogy "kutatásunk célja az volt, hogy elkülönítsük az anya mentális betegségének - a terhességi depressziónak - a hatását az ilyen betegségek SSRI-vel történő kezelésének hatásától."
A kutató mintegy 120 000 élveszülésre vonatkozó adatot tekintett át az 1998 és 2001 közötti időszakra vonatkozóan, melyekből kiderült, hogy az anyák 14 százalékánál diagnosztizáltak depressziót. Ezután összehasonlították azon gyermekek születési adatait, akiknek az édesanyját SSRI-vel kezelték a terhesség alatt, azoknak az adataival, akiket nem kezeltek, és arra az eredményre jutottak, hogy azoknak a gyermekeinél, akiket kezeltek, 13,9 %-ban lépett fel légzési zavar, szemben a nem kezelteknél tapasztalt 7,8 %-kal.
A tanulmány arról is beszámol, hogy az SSRI-vel kezelt nők gyermekei több időt töltöttek kórházban, a terhességi idő viszont rövidebb, születési súlyuk pedig alacsonyabb volt, mint a nem kezelt anyák gyermekeinél.
"Ezek az eredmények ellentmondanak annak a várakozásnak, hogy a terhességi depresszió SSRI-vel való kezelése csökkentené a depressziónak a magzatra gyakorolt káros hatásait.", állította Dr. Oberlander a Reutersnek.

2006 októberében a Gyermekgyógyászat című folyóirat arról számol be, hogy a koraszülés a gyermekhalandóság legfőbb oka az Egyesült Államokban, 2002-ben az összes gyermekhalálozásnak legalább egy harmadában játszott szerepet. Az újszülött éretlensége legalább kétszer akkora mértékben járul hozzá a gyermekhalandósághoz, mint ahogy azt eredetileg feltételezték, állítják Dr. William Callaghan, MD, MPH és munkatársai. (...)

Olyan vizsgálatok is rendelkezésre állnak, amelyek arra utalnak, hogy az anyaméhben SSRI-nek kitett gyermekek idegrendszeri károsodással jöhetnek világra. Az American Journal of Pediatrics 2004 februári számában SSRI-khez köthető alvási zavarokról, szívritmuszavarokról és nyugtalanságról számolnak be.
Az ezzel kapcsolatos vizsgálatokat Dr. Philip Zeskind vezette, aki az Észak-Karolinai Egyetemen, Chapel Hill, fejlődéslélektani kutatásokkal foglalkozik, és aki 2006. február 22-én azt nyilatkozta a Sunday Telegraph-nak, hogy "Kimutattuk, hogy az SSRI-k megtámadják a gyermekek idegrendszerét, és ez több mint puszta lehetőség, márpedig ezen szerek hatásának több százezer magzat van kitéve a terhesség ideje alatt."
A kutatócsoport úgy jutott erre a felfedezésre, hogy összehasonlítottak 17 olyan bébit, akiknek anyja a terhesség alatt végig Prozac-ot, Paxilt, Zoloftot vagy Celexát szedett 17 olyannal, akiknek anyja soha nem szedett SSRI-ket. Dr. Zeskind szerint "Ezek a babák szerotoninban úsztak fejlődésük egy kulcsfontosságú időszakában, és igazából nem tudjuk, hogy ez milyen hatással van rájuk, illetve hosszú távon milyen hatásokkal kell számolni."
"Lehetséges, hogy elvonási tüneteik lesznek amikor megszületnek", magyarázta a Telegraph-nak, "vagy a szerotoninnak lehet valamilyen hatása az agyukra, esetleg egy kicsit mindkettő".

"Nem azt mondjuk, hogy terhes nők egyáltalán ne szedjenek ilyen gyógyszereket, mert a depresszió maga is nagy probléma", mondja, "csakhogy ezeket a szereket ma úgy osztogatják, mint a cukorkát, és ez a nagy gond", figyelmeztet Dr. Zeskind.

Elemzők szerint az első PPHN per valószínűleg csak a jéghegy csúcsa, hiszen évente több tízezer magzat van az anyaméhben SSRI-k hatásának kitéve.

Dr. Chambers azt állítja, hogy miután vizsgálatának eredménye nyilvánosságra került, sok nőről hallott országszerte, aki a terhessége alatt SSRI-ket szedett, majd PPHN-ben szenvedő gyermeket hozott a világra.

Az a tény, hogy a Glaxo nem utasította ügynökeit, hogy állítsák le a Paxil terhes nőknek való reklámozását, azt bizonyítja, hogy a cég továbbra is folytatja a profit érdekében csecsemők életének feláldozását, és ezen a ponton elég könnyű lesz őket bíróság elé citálni.

Azok a családok, akiknek van Paxil okozta születési rendellenességgel világra jött gyermekük, forduljanak a Baum Hedlund Ügyvédi Irodához a 800 827 0087-es telefonszámon. Internet cím: www.baumhedlundlaw.com

Evelyn Pringle oknyomozó újságíró az evelyn.pringle@sbcglobal.net kattintva érhető el.

Kommentár:
A cikk után az embernek az juthat az eszébe: na és hova forduljon a magyar anya? Pszichiáterei, akik rábeszélték a gyógyszerszedésre, kinevetnék, és ha komolyra fordulna a dolog, szakértők hada tanúskodna a gyógyszeripar védelmében. De azt hiszem, ma Magyarországon senki nem is hiszi, hogy egy ilyen pert akár el is kezdhetne.
Az SSRI-ok terhesség alatti adása, mondjuk ki, a magzat ellen elkövetett merénylet. Sok pszichiáter minderről nem vesz tudomást, sőt többen írtak nekem levelet olyanok, akiket a pszichiáter lehülyézett, amikor aggódva kérdezték, vajon vállalhatnak-e gyereket antidepresszáns szedés alatt. Az átlagember nem tud utána járni, milyen kockázatok leselkednek rá és megszülendő gyermekére, kénytelen vakon hinni azoknak, akik orvosi esküjüket minden nap megtagadják tevékenységükkel.
Az SSRI-ok okozta magzati és újszülöttkori problémák még csak most kezdenek kiderülni. Ha majd ezek a gyerekek felnőnek, kiderül, mi minden rejtett elváltozást eredményezett agyműködésükben a magzati mérgezés. S miközben lelkes pszichiáterek kutatják, milyen ártalmas is a terhesség alatti kábítószerezés és dohányzás (tényleg káros!), aközben nem fogják le kollégáik kezét, akik antidepresszánsok és nyugtatók felírásával még csak nem is alkalmi, hanem folyamatos mérgezésnek teszik ki a magzatokat.
A depresszió, ha egyáltalán az, és nem csupán életnehézségekből adódó gondterheltség, amiért bőszen kezelni kezdenek egy terhes nőt, jól kezelhető a mellékhatás mentes pszichoterápiákkal. Ez azonban fel sem merül alternatívaként, pedig a pszichiáter, mint első vonalbeli szakember, sokat tehetne azért, hogy elterjedjen nálunk is a pszichoterápiás kultúra. De a pszichiáter ebben nem érdekelt. Csak nem fogja elhajtani az ötperces receptfelírásért szépen tejelő betegét? Ha bármi baj lenne a gyerekkel, a pszichiátert úgysem fogja senki felelősségre vonni. Hisz "szabályosan járt el".
Végül ne felejtsük el, hogy az SSRI-ok a "depresszióban", ebben a tudományosan használhatatlan, összekotyvasztott gyűjtőfogalomtól szenvedő embereken a független elemzések szerint HATÁSTALANOK. Az a nő, aki tehát azét szed SSRI-t, hogy "vállalva a kockázatot" legalább depressziójától szabaduljon, többszörösen van becsapva.





























 

 

 

 

 

 

 

Küldje el barátjának, ismerősének!